A győztes taktika vol.2

Ígéretemnek eleget téve megosztom a másik taktikámat is, ami még sikeresebbnek bizonyul, mint az 5-3-2-es. A felállás jelen esetben szinte a fordítottja az előzőnek, támadó jelleggel felruházva. A szélsőjátékra még nagyobb hangsúlyt fektetek, de sokkal inkább a minőségre koncentrálva, mintsem a mennyiségre (szélső hátvéd, szélső támadó). A taktika teljes átalakítása viszont egy fordulópontot eredményezett mind a csapatban, mind pedig a játékhoz való hozzáállásomban. Végre kinyitottam a pénztárcámat.

Az átigazolási összeg és a fizetési keret évről évre egyre nagyobb szabadságod nyújt számomra, amit ezidáig sosem használtam. Azonban most úgy gondoltam, hogy ha kiemelkedő teljesítményt akarok nyújtani minden fronton, akkor ideje lenne minőségi játékosokat posztra igazolnom. Sajnos az ifi-állományom nem tekinthető minőséggel kecsegtető lehetőségnek, noha akad 1-2 tehetség, de őket is még csak most építem be az első csapatba. Ennek okán nagyott kellett robbantanom az átigazolási piacon, ami nem szólt akkorát, mint a Manchester United-é (IRL 2014 nyara), de sorra döntögettem az átigazolási rekordokat a York City háza táján. De ezt majd a szezonösszegző írásomban fogom tovább boncolgatni. Akkor bemutatnám a 3-4-1-2-es felállásomat, amit majd elérhetővé fogok tenni letölthető formában.

 A posztra igazolás pozitív változást hozott az eredményeket tekintve. A védelemmel sosem volt gondom, ezért oda nem is igazoltam. Pláne, hogy 4-ről 3 főre redukáltam a védelem tengelyét. Ezért már nem csak magas minőséget, hanem nagy mennyiséget is képvisel a hátsó alakzat. A védekezést fűszereztem egy lestaktika használattal, amit nélkülözhetetlennek tartok az alacsony létszám miatt, amit persze a játékosok gyorsasága/gyorsulása is kiegészít. A labdaszerzés feladat a védelem tengelye előtt elhelyezkedő védekező középpályásra hárul, aki nem partizánkodik, csak  a feladatát végzi megbízhatóan. A kreatív szerep sokkal inkább az előtte elhelyezkedő középső középpályásra és az elől lévő támadó középpályásra hárul. Mindketten támogató szerepkörben vannak, igyekezvén kiszolgálni a gyors és képzett csatárokat. A középső középpályás feladatai között ott van azért még a labdaszerzés, de magas játékintelligenciájának, helyezkedésének és többek közt a passzjátékának köszönhetően inkább támadóbb stílus jellemzi.

 

A támadó középpályás poszt már elsősorban a kreativitásra, a labdaosztogatásra és a támadásra épül. Szerencsére két játékosom is van, aki kifejezetten erre a pozícióra született (egyik világsztár, a másik még csak most tanulja), így ide nem kellett senkit sem hoznom. A pálya két szélét gyors, védekezni és támogatni tudó játékosom uraljam. Rendkívül nagy feladat hárul rájuk, ezért igen nehéz feladatuk van meccsről meccsre. Így még próbálkoznom kell a taktika finomításán. Az elsőszámú gólszerzők száma kettő. Ők azok, akik a gólszerzésért felelősek. Egyikük befejező csatárként funkcionál, másikuk kicsivel komplexebb feladatkörrel fut pályára. Ide is muszáj volt játékost hoznom, mert a tavalyi szezonban elég impotensek voltak a csatárjaim.

Mint ahogyan az alábbi screenshot-on is látszik, a letámadást igyekszem egész pályán végrehajtani. Bár ezt a taktikai utasítást személyre szabtam, hogy minden játékosom a posztjához és képességeihez mérten szereljen. A szerelési pontosság magasnak tekinthető, amit a számok is jól tükröznek. A szűrőfeladatot ellátó védekező középpályásom (Torales) nagy hatékonysággal működik a középpálya és a védelem közti területen. Így valamivel kisebb teher hárul a védőjátékosaimra, aminek köszönhetően kevesebb is a hibázás lehetősége.

A csapat passzjátéka még nem tökéletes, pedig viszonylag lassú tempóban, labdatartós játékot próbálunk játszani. Szóval ezen még csiszolni kell. Azonban azt mindenképp meg kell jegyeznem, hogy az osztogató csatáromnak (Banvo) és a középpálya tengelyének (Duijn - olykor csatár -, Dogan, Torales, Perez) hatékonysága kezd megmutatkozni.

A hőtérképen látszik, hogy a pozíció tartása szilárd, szinte nullára levettem a posztról való elmozgást. Ezt általában minden taktikámnál alkalmazni szoktam, mert nem szeretem, ha üres helyet hagynak az ellenfél számára. Tehát a közepesen hagyott szélesség, a viszonylag feltolt védelem, a pozícióhoz ragaszkodás, a kalandozás lekorlátozása és a hosszú passzok teszik alkalmassá a taktikámat arra, hogy sorra hozzam a három pontokat.

A legerősebb csapatok ellen a statisztika nagyjából így szokott alakulni, viszont a kisebb csapatok összecsapásán az arány sokkal jobban kiemeli a taktika erősségét. Ugyanis rendszerint 25-30 feletti a kapura lövések száma, míg az ellenfélnél 2-6 körül szokott lenni. Persze a mennyiség önmagában még nem mérvadó, de ha hatékonysággal párosul, akkor isten irgalmazzon az ellenfélnek. :)

Mindent egybevetve, úgy érzem, sikerült egy hatékony taktikát összehoznom. Nálam eddig bevált (fél szezon), és érzésem szerint csak összecsiszoltabb lesz a jövőben. Fontos, hogy a posztokra megfelelő játékosok legyenek beosztva, ezzel méginkább tökéletesítve a statisztikát. És persze oda kell figyelni a meccs előtti motivációra is, mert nagyban befolyásolja a mérkőzés kimenetelét. Bevált módszerem, hogy ha hazai pályán lépünk pályára, akkor óvatos, vagy szenvedélyes stílust választok, ha idegenben, akkor nyugodtat. De ha nem úgy állunk, ahogy kellene, akkor sokszor agresszívan lépek fel.

Hogyan bukjunk el mindent...

A futballban mindent meg lehet nyerni és el is lehet bukni. Ezzel nem mondtam újat. Azonban sosem jó az utóbbiak csoportjába tartozni, de pozitívan hozzáállva le kell vonni a következtetéseket, építkezni kell, és újra venni kell az akadályokat. Persze nem könnyű ezt megemészteni, pláne akkor, amikor az utolsó pillanatokban bukunk el egy bajnokságot, vagy esünk ki a Bajnokok Ligájából szerencsétlen körülmények között, vagy éppen az FA-kupa győzelem kapujában ütnek el minket úgy, hogy az ellenfélnek kevés lehetősége volt a mérkőzéshez. Ezzel tulajdonképpen össze is foglaltam a 2023/24-es York City-s karrieremet, de azért a szokásokhoz ragaszkodva megosztom veletek a szezon fontosabb pillanatait.

Változtatván eddigi írásaimon képest, most először az eredményekhez szükséges feltételeket és "eszközöket" részletezem. A jelenlegi keret bőnek mondható, bár sosem érzem a megfelelő egyensúlyt, amely egy sérüléshullámot és a szokásos formahanyatlást megtűrve egy sikeres csapatot tartana fent. Ezért van a csapatomnál 15 főből álló keménymag (akiket bármikor kezdő 11-be állítanék), illetve további 10-15 kiegészítő játékos.

Ebben a kiírásban igyekeztem minél több lehetőséget adni a feltörekvő magyar középpályásomnak, aki mindösszesen csak 16 éves. Persze nagy szerepet nem bízhattam rá, ezért értelemszerűen kiegészítő játékosként funkcionált a csapatban. Viszont számos rangadó és nemzetközi kupameccs részese lehetett, ráadásul 16 évesen bemutatkozva alapembere lett a magyar válogatottnak is, amit nem mellékesen én irányítok már több éve. :)

Nem ő az egyetlen magyar reménység, akit a York City-hez csábítottam. A 18. életévét betöltő Dócs Nándor is nálam szerepel már pár éve, akit egyenesen az MTK-tól hoztam ide. Megfigyelőim szerint tehetsége akkora, mint Horváthnak, úgy hogy van miben reménykednem. Dócs főként az U18-as mérkőzéseken szerepel, de igyekszek egyre több lehetőséget adni neki az első csapatban. Noha a középhátvéd poszton rendkívül nehéz dolgom van, mivel az egy kényes poszt, és a 3 védős rendszeremben jelenleg kiemelkedő értékű védők szerepelnek. Többek közt Kecskés is.

A magyar szereplők sora viszont még nem ér véget. Hiszen a 20 éves ex-MTK-s Varga Szabolcs is a York City mezét öltheti magára hétről hétre. Érte már nagyobb összeget kellett letennem (magyar viszonylatban), ami 1,7 M fontot jelent. Megfigyelőim beszámolójuk alapján nem kifejezetten egy sztáralkat, viszont rendkívül hasznos. Noha a képen látható meccsértékelések nem erről tanúskodnak, de sajnos legalább 4-5 gólt elvettek tőle a bíró, és sokszor szerepet vállalt a gólokban, nagy meccseken pedig kifejezetten jól játszott. Sajnos a sérülések sem kerülik el, így nem tudtam annyiszor játszatni, mint amennyiszer szerettem volna. Bízok benne, hogy ez nem fogja hátráltatni a fejlődését.

A magyar játékosok mellett akit még kiemelnék ebben a szezonban, az Alan Collins. Az a középhátvédem, akire egy kis skót csapatban figyeltem fel rá, és már akkor tudtam, hogy az értékei és a megfigyelőim értékelése alapján a világ egyik legjobb hátvédje lesz. Fizikai adottságai kiemelkedők, ugyanis a 202 cm mellé 97 kg párosul. Az idei szezont befejezve a szurkolók ismét őt választották az év játékosának, amit nem először érdemelt ki. Persze nem csak a York City háza táján ámulunk folyamatos kiemelkedő teljesítményén, hanem számos nagyobb egyesület is. Többek közt a Real Madrid, Bayern Münich, Manchester United, Barcelona. Viszont mondanom sem kell, hogy tőle semmi pénzért nem fogok megvállni.

A sikeres mérkőzésekhez viszont nem csak játékosok kellenek, hanem szakmai stáb is. Olyan szakemberek, akik megfelelő lehetőségek mellett át tudják adni tudásukat a játékosoknak. Természetesen elsősorban a Pro licenc meglétét szoktam nézni az adott pozíciónak megfelelő magas értékekkel karöltve, majd ezt követően hírnév szerint rangsorolok. Vannak azért kivételes esetek. Ezért ha kedvenc, vagy ismert ex-világsztárt hozhatok a szakmai stábomba, akkor valamelyest eltekintek a kiemelkedő képességektől. De azért tehetséges játékosokból szakemberekké vált arcokat hoztam a York City-hez. Így került ide például a francia Karembeu (megfigyelő), a brazil Ronaldo (megfigyelő), a brazil Kaká (U18-as edző), a vörös ördögök egykori legendás csatára Andrew Cole (edző), a walesi Savage (edző), a brazil zseni, Ronaldinho (edző), a szerb Vidic (edző), az angol Hargreaves (edző), a York City legendás védője, Camano (edző), az egykori Bayern kapus, Zickler (kapus-edző), a brazil Julio Baptista (tartalékcsapat menedzsere), illetve a Juventus világklasszis direktora, Paratici (direktor).

A klub felszereltsége a lehető legfejlettebb az anyagi helyzetünknek köszönhetően. Viszont a mai napig nem tudok stadion fejlesztést kérvényezni, így beletörődök abba, hogy ez egy rendkívül idegesítő bug, ami sokat ront számomra a játékélményen. Mindenesetre a szponzori pénzek és kupákból származó bevételek az egyik leggazdagabb fociklubjává emelt minket.

Fiókcsapatok közül a Honvéd együttesével szakítottam meg a kapcsolatot. Sajnos nagyon gyengék voltak, és kiestek az NB1-ből. Talán ez annak is volt köszönhető, hogy a bug miatt az "örökös, két csapatnál egyszerre tevékenykedő" edző nagyon gyenge kvalitásokkal bír. De nem bánkódom, ugyanis sikerült kedvenc magyar együttesemmel megállapodnom, ez pedig a Ferencváros! Remélem sokkal gyümölcsözőbb lesz a kettőnk üzleti kapcsolata. Nem bajnokaspiránsként csapat, de stabil anyagi helyzete van évek óta, és pillanatnyilag nagyon jó formában üldözik a hibátlan Debrecent. Kölcsönjátékosaim azért nagyban hozzájárulnak a kedvező eredményekhez.

A 2023/24-es idényt a hagyományoknak megfelelően minimális igazolással kezdtük. Mindösszesen a 33. életévében lévő angol középpályás (Henderson) került kis összegbe, illetve Fathy és Varga Szabolcs. Az eladott játékosok mennyiség és értéke már sokkal nagyobbra rúgott, mint a bejövő oldal. A legnagyobb összeget az olasz Argenti-ért kaptam, aki nem volt rossz játékos, de nálam csak epizódista volt. Így jobbnak láttam eladni, mert szerintem többre hivatott, mint hogy a kispadon ücsörögjön.

... és akkor jöjjenek az "eredmények". Elsőként a hazai bajnoksággal kezdeném, ahol elég hullámzó teljesítményt mutattunk a tavaszi szezonban. 17 fordulón keresztül vezettük a tabellát, és a legrosszabb, amire visszacsúsztunk, az a 4. helyezés volt. Ez nem is hangzik olyan rosszul, de annak tudatában, hogy konkrétan mi buktuk el a bajnokságot, úgy már elég fájó.

Ugyanis a szezon első felében nagyon ment a csapatnak, viszont a 21. fordulót követően valami elveszett. Elveszett, mivel a nagy csapatok ellen jó eredményeket hoztunk, de a kis- és középcsapatokkal rendre pontokat hullajtottunk. Ez pedig megbosszulta magát, mivel a remek hajrát futó Manchester City sajnos beelőzött minket. Számukra ez a szezon amúgy nem csak a bajnokságból állt, így mondhatni elég jó formába lendültek az utolsó fordulókra. Sajnos nem sikerült megvédeni a bajnoki címünket.

Az utolsó forduló amúgy nagy téttel bírt számunkra, mivel itt akár bajnokok is lehettünk volna (ha a City kikap egy alsóházi csapattól), vagy rosszabb esetben harmadikak, ha leikszelünk, de a Liverpool nyerni tud. De mivel a Liverpool csak döntetlent játszott, mi pedig nyertünk, ezért nem ismétlődött meg a két évvel ezelőtti eset, amikor a Liverpool az utolsó "fordulókban" vette el tőlünk a bajnoki címet, ráadásul még a Manchester United is beelőzött minket. Az utolsó forduló két mérkőzése, amit a Manchester City és a York City játszott:

A gólszerzés perceit érdemes megfigyelni, hogy mennyin múlott az a fránya bajnoki cím... ha a Blackburn cirka 10 percet kibír...

A Bajnokok Ligájában nem szerepeltünk rosszul. A csoportból kijutva a Bayern Münich-ent ütöttük ki, de a Barcelona ellen már nem sikerült továbbmenetelnünk. Ami nagyon megnehezítette a 2023/24-es BL szereplésünket, az a folytonos hosszú sérülések, amelyek a kulcsjátékosaimat érték. Hogy hogy nem éppen a fontos meccssorozatok előtt sérültek le több hétre-hónapra.

A Ligakupa és az FA-Kupa csak egy karnyújtásnyira volt tőlünk, amit két szerencsétlen momentumokkal tarkított mérkőzésen buktunk el. A Newcastle elleni összecsapásról készítettem is egy képet, ami elég beszédes.

FA-Kupa

Ligakupa

FA-Kupa kiesés

Végül pedig két kép a taktikáról, amit az utolsó fordulókra alkottam meg elkeseredettségemben. Ez a felállás és taktikai utasítás (egyénre beállított taktika is van) a következő szezon első felében nagyon sikeresnek bizonyult eddig...

+ 1 ráadás kép: Moniz mester szép karriert fut be az FM 2013-ban. :)

A győztes taktika vol.1

Az előző posztoktól eltérően most a taktikáimról szeretnék pár gondolatot leírni. Ennek okán igyekeztem leírni a sikereimhez vezető "eszközt". A 5-3-2-t. Az első dolog, amit a hosszabb gondolat előtt megjegyeznék, az a taktikához való hozzáállásom. A Football Manager, mint játék, valamilyen szinten kiszámítható és hosszú távon meglepetésektől mentes (akadnak kivételek, de mint mondani szoktak, kivételek erősítik a szabályt...). Szerencsére azért rengeteg tényező befolyásolja az eseményeket, de mégsem hasonlít a valósághoz. Tehát a meccs közben a taktikán ezért sem nagyon szoktam változtatni - legfeljebb egy előre begyakorolt taktikára váltok -, és instrukciókat sem szoktam osztogatni. Kivétel ez alól a kétségbeesett kapkodásom, amikor a mérkőzés végén a gép becsal 3 helyzetből egy gólt, nekem pedig futnom kell az eredmény után... szerintem mindenkinek meg van az az "FM-érzés", hogy tudja, bármit állít, bárhogy cserél, ez a meccs elment.

Mindemellett a felállás-taktika kombinációmat is szeretem a végletekig húzni. Ezt úgy értem, hogy a karrier elején elképzelek egy felállást, majd valamilyen szintig a csapathoz igazítom a fő- és az egyéni taktikát, és kiegészítem a keretet új igazolásokkal. Ezért rengeteg időt felemészt az előkészület, ami idővel mindig meghozza a gyümölcsét. Természetesen apróbb változások mindig szükségesek, de nagyobb váltást csak krízis esetekben hajtok végre. Az pedig akad egy hosszabb karrier során.

Sokáig nem használtam a "három begyakorolható taktika funkciót", mondván egy szezont kibír a csapat egy felállással. Ez idővel változott, ami főleg a York City-s karrierem során figyelhető meg. Van egy alap (stílusomnak megfelelő), egy formahanyatlás esetén elővehető (végszükség esetén, főként eredmény-orientált/támadó stílusú), illetve egy semmit mondó (csak úgy van, de főként full-védekező szokott lenni). Sajnos előbbi hiába hatékony, ha a gép gólt akar szerezni, egy kapura lövésből is meg tudja azt valósítani. Így nincsenek nagyon jó tapasztalataim a betonvédekező taktikákról. De már abba is hagyom a rizsát, és a következő sorok a taktikáimról és a statisztikákról fognak szólnak.

A siker kulcsa: 5-3-2
Kétségkívül a leghatékonyabb variációm a 5-3-2-n alapszik, amit főként az elmúlt kilenc szezon során alkalmaztam apróbb módosításokkal. Mivel a támadófocit részesítem előnyben, így leginkább kreatív, támadó szellemű játékosokkal szeretek együtt dolgozni. Ez a posztokra osztott utasításokból is megfigyelhető, hogy kizárólag csak három mezőnyjátékosom (VKP, 2 KH) foglalkozik a védekezéssel. Ebből következik, hogy a pálya középső részét igyekszem erősen kézben tartani.

A védekező szekció előtt lévő két középpályás, akik az előre játékot támogatják, kitűnő passzképességgel, kreativitással, munkabírással, "első érintéssel" és fürgeséggel rendelkeznek. Tehát Scholes, illetve Fletcher jellegű szerepkört osztok az ittlévőkre. A jobboldali KKP-tól (középső középpályás) elvárom, hogy a szerelési mutatója 10 felett legyen, a baloldalitól pedig hogy megérzése és helyezkedése 15 felett legyen.

A szélekkel kapcsolatban megfigyelhető, hogy sokkal rugalmasabban bánok. Vegyük például a szélső hátvédeket. A jobb- és baloldaltól nem várok erős védekezést, cserébe viszont középpályáig hatékonyan részt kell venniük a passzjátékban, és olykor a támadásba is be kell segíteniük. A visszazárás is fontos pontja eme szerepkörnek, ezért gyors védők szükségesek. A világklasszis Kecskés és a portugál klasszis Carlos tökéletesen megfelelnek az itt támasztott elvárásoknak.

A két szélső TKP-nak (támadó középpályás) kizárólag csak a támadásra kell figyelnie, és értelemszerűen itt is elengedhetetlen a gyorsaság, a fürgeség, a kreativitás, a passz- és beadáskészsége. Bár inkább a gólszerzés a feladatok, mint a passzolás. Azonban lehet ezen kicsit módosítani fogok a jövőben. Nekik amúgy nem kell visszazárniuk, ha támad az ellenfél, viszont a területüket erősen védeniük kell. Ez szintén igaz a többi posztra is.

Végül elértünk ahhoz a két poszthoz, ahol a játékosokat az égbe lehet emelni, vagy a földbe lehet döngölni. Sok esetben pedig rajtuk múlik egy-egy meccs végkimenetele is. Ők pedig a kapusok és a csatárok. Végy egy jó kapust... unalomig ismételt mondás, amit egy Football Manager játékosnak szintén szem előtt kell tartania. Azonban minél kisebb költségvetéssel működik egy csapat, annál nehezebb megfelelő hálóőrt találni. Karrierem kezdetén nekem sem volt könnyű dolgom, viszont sosem sajnálom a pénzt egy minőségi vételre. Miután kicsit megerősödök anyagilag, akkor már igyekszem a fiatalok között nézelődni, mivel úgy vélem, hogy egy fiatal tehetséggel sokkal többre megyek feltörekvő csapatként, mint egy olcsó öreggel. Kapusomnál két dolgot tartok szem előtt, ne legyen szeszélyes, és ne legyen söprögető jellegű. Ritka az olyan kapus, mint Neuer, ezért inkább a biztosra megyek. Legyen vonalkapus, magabiztos kijövetellel.

A csatár poszt mindig dilemmát jelent számomra. Egyrészt azért, mert sokat jelent egy kiváló értékekkel bíró játékos, de ha rossz helyen játszatom, annyit ér, mint egy tehetségtelen csatár. Ha viszont csak egy-két kimagasló értéke van, de jó helyen játszatom, akkor felér egy értékes támadóval. Mikor kevésbé tehetős szinten vagyok egy csapattal (ez esetben a York City-vel), jó érzékkel választok ügyetlenebb csatárokat, és adott esetben brillíroznak szerepkörükben. Viszont amikor már értékes játékosokkal foglalkozok, nehezebben találom meg a helyüket. Sok esetben a középpályások által és a pontrúgásokból szerzett gólokból sikerül előnybe jutnom, ami kicsit elszomorít.

A csapatra ruházott taktikai utasítások, mint ahogyan az a felső képen is látható, egy kimért, rendkívül agresszív, letámadó csapat képét festi. Hogy ez a gyakorlatban mennyire valósul meg? Azt mondanám, hogy majdnem 100%-osan. Rengeteg sikeres szerelést hajtanak végre a játékosok, kvalitásuknak köszönhetően pedig rendre szabályosan kivitelezik azt. A passzmennyiséggel nincs gond, a minőséggel már annál inkább. Próbálkozom a tempó ütemének csökkentésével orvosolni ezt a problémát, de még nem sikerült teljesen tökéletesítenem. A támadó szellemnek köszönhetően a kapura lövésekkel nincs gond, bár a kihasználtsági ráta hagy némi kívánnivalót. Mindenesetre a taktika működik, még ha nem is tökéletesen.

York City
Anglia legjobb csapata

Hosszú és rögös út vezetett odáig, míg a klub azt a bizonyos négy "lépcsőfokot" meglépve, bajnokok ligája döntőt játszva megnyerhette az angol Premier Ligát. Abban a bajnokságban sikerült a legjobbaknak lennünk, amit jelenleg a legerősebb ligának titulálnak, és ahol Carlo Ancelotti az olasz stábjával, Gattuso a masszív Liverpooljával, valamint a fontmilliókban nem szűkölködő manchesteri kékek igencsak ellehetetlenítették a többi csapat bajnoki álmát. Ezáltal sokkal jobban felértékelődik számomra ez a siker, amelynek elengedhetetlen eleme volt a tehetséges játékosokon túl a profi szakmai háttér, no és persze a szerencse, amely hol megadatik, hol pedig hiányzik a futballban. De lehet, hogy a szezon eleji áldás segítette a csapatot, amit York városának tiszteletese adott... :)

A szezon eleji felkészülési mérkőzésekre mindig nagy hangsúlyt fektetek. Elsősorban azért, hogy formába hozzam a fiúkat az első tétmérkőzésre, másodsorban pedig azért, hogy a friss igazolásokat beépítsem a csapatba, finomhangoljam a taktikát, illetve a megfelelő játékosokat kiválasszam a kezdőcsapatba. Ezért játszottam most is 7 meccset. A felkészülés olyan jól sikerült, hogy a remek formát tovább tudtuk vinni a tétmérkőzésekre. Noha itt nem a Bajnokok Ligájának szerény kezdésére gondolok - az augusztus-november közti időszakban lesérült  9 alapemberem hiánya okozott -, hanem arra, amit az egész szezon során véghezvittünk a bajnokságban. Végre olyan meccsek is összejöttek, amik az előzőekben nem. A bajnoki rajt sérüléshullám ellenére pedig sikerült egy viszonylag kiegyensúlyozott formát hozni 38 fordulón keresztül. Persze a bajnokság kedvéért beáldoztam a kupákat, amit mi sem mutat jobban, mint a Portsmouth elleni FA-Kupa kiesés, vagy a BL-ben való gyenge szereplés. És így utólag értékelve mindenképp megérte, ugyanis egy bajnokságot nem egy-két mérkőzés dönt el, hanem egy egész idényen át tartó forma.

Az átigazolásokról nem akarok sokat írni, inkább beszéljen a kép. Viszont azt hozzáfűzném, hogy a York City-s karrieremben (meg úgy minden karrieremben) igyekszem minimálisra venni a költekezési hajlamomat, és igyekszek inkább profitot teremteni játékoseladásból is. Játékosigazolás során fontos szempont, hogy fiatal legyen - lehetőleg minél fiatalabb -, illetve hogy magyar nemzetiségű srác legyen. Utóbbit nagyon nehéz kivitelezni oly módon, hogy hazánk fia bitang tehetséges legyen, és már kezdetben is jó értékekkel rendelkezzen. De semmi sem lehetetlen... a poszt végén meglátjátok :)

Az utánpótlás kerethez csatlakozott egy tehetségtelen, szolnoki magyar balhátvéd, aki posztja alapján tökéletes Kecskés-pótlásként szolgálhatott volna. De szerencsére sikerült találnom egy 5*-os magyar védőt, akit az MTK-tól tudtam megszerezni, illetve egy Horváth Máté nevezetű fiatal TKP-t, aki szintén 5*-os reménység. Nagyon bízok benne, hogy mindketten beérnek kezeim alatt, és akár Bajnokok Ligája győzelemre is vezethetik a York City-t. Ennek érdekében igyekszem a lehető legtöbb tétmeccsen mélyvízbe dobnom a két magyart. De mivel a védelem nagyon kényes pont egy csapat életében, ezért Dócs pillanatnyilag még csak az angol kupákban kap szerepet, míg Horváthot rendszerint kezdőként vagy csereként játszatom minden összecsapáson (jelenleg 16 éves).

A taktikai felállás, és egyben csapatom magja az alábbi képen látható. Egy következő posztban bővebben írok az általam használt taktikákról, és azok eredményességéről. Persze Várhídi Mágnestáblás Péter magasságokig nem fogok eljutni, de talán élvezhető lesz az az írás is. :)

Posztom zárásaként pedig megosztanék a pár bekezdéssel feljebb tett ígéretem betartásaként egy képet mindenfajta kommentár nélkül:

Oly közel volt, most
még is annyira távol került

Befejeződött a 2021/2022-es idényem a York City kispadján, ahol nagyon sok minden történt. Kezdve azzal, hogy a szezon első fele borzasztóan sikerült, de jött a mindig sorsdöntő december-február időszak, ahol most is megtáltosodott a csapat. Tehát amit ősszel elrontottunk, azt ebben a szakaszban sikerült helyrehoznunk, így egy nagy hajrával, de sikerült odaférni a dobogó harmadik fokára. De ott van az FA Kupa győzelmünk, ahol szerencsés sorsolások útján - mondhatni kis- és középcsapatok kerültek elénk - a másodosztályú Sheffield United-et fogadtuk a döntőben. Azonban ami még ennél is nagyobb dicsőség számunkra, hogy a York City (1922) fennállásának 100. évfordulóján Bajnokok Ligája döntőt játszhattunk, mégpedig egy angol óriással, a Manchester City-vel.

A 2021/2022-es szezonnak - mint ahogyan azt szoktam - ismét minimális igazolással futottam neki. Nem vittem túlzásba a költekezést, elsősorban a csapategység megtartása érdekében, illetve a fizetések alacsonyan tartása miatt. Néhány tehetséges játékosomat Magyarországra küldtem a Honvéd együtteshez, ezzel támogatva európai szereplési tervük elérését, de mint az utólag kiderült, nem jött össze, mivel csak az 5. helyet sikerült elérniük annak ellenére, hogy a két fiatal csatárom Krpec (cseh utánpótlás válogatott) és Rondineli (brazil) együttesen közel 50 gólt lőttek csapatuk 72 góljából - ezzel gólrekordot állított be a Honvéd az NB1-ben. Az ideigazolt játékosok közül az AS Roma-ból érkező fiatal (szélső középpályás) Argenti számít igazi erősítésnek, őt szerencsére ingyen sikerült elhoznom Olaszországból, a többiek a jövő reménységeinek számítanak, és az U18-as csapatomban pallérozódnak az elkövetkező években.

Mint ahogy azt a bevezető részben említettem, a bajnokság első felét nagyon elrontottuk. Noha senki nem várt tőlünk 6. pozíciónál jobb helyezést, de a keret összeszokottságát és minőségét tekintve mi többre voltunk elhivatottak. Az alábbi képen csapatom és az angol bajnok Liverpool csapatának egész szezonos formáját láthatjátok, ahol elsősorban a York City kezdeti hullámzó teljesítményét érdemes megfigyelni.

Tulajdonképpen november környékén már teljesen lemondtam a bajnoki címért való versengésről, mivel a vetélytársak egyszerűen nem tudtak hibázni. De mint ahogy az lenni szokott, őket is elérte a szezon közbeni hullámvölgy, ami főleg az akkori bajnokcsapat United-et érintette érzékenyen. Ez számunkra kedvező lehetőség volt, hogy felzárkózzunk, és akár a három nagy (Liverpool, Manchester United, Chelsea) csapat mögül végül eléjük kerüljünk. A 37. fordulóig ezt akár meg is játszhattuk volna, de mivel 75 (York) - 78 (Manchester United) - 78 (Liverpool)-on állt a pontosztozkodás, így a kisebb gólkülönbségünk miatt egy esetleges győzelem esetén se tudtunk volna harmadik helynél jobb pozíciót elcsípni. Így maradt a beletörődés, illetve, hogy megnyerjük az utolsó fordulót, ezzel megtartva a dobogó bronzérmes fokát a Chelsea ellenében. A győzelem aztán nem jött össze a Sunderland ellen (1-1), ráadásul a portugál válogatott kulcsjátékosom (Carlos, szélső hátvéd) több hónapra le is sérült a Bajnokok Ligája döntő előtt. Öröm az ürömben, hogy a Chelsea is leikszelt (3-3) a West Ham United-del.

Amit viszont még mindenképpen ki szeretnék emelni, az egy történelmi jelentőségű bajnoki mérkőzés, mégpedig a Manchester United ellen. Ami miatt ekkora jelentőséggel bír számomra, az az ellenük lejátszott mérkőzésekben keresendő. Ugyanis ezzel a meccsel sikerült megtörnünk azt a negatív sorozatunkat, ami során ezidáig sosem sikerült legyőznünk a vörös ördögöket. Nos, ez az év elhozta ezt a dicsőséget.

Az idei szezon nagyon kemény volt, és nem csak azért, mert több meccsünk volt az előző évekhez képest, hanem mert nagy teher nyomta vállunkat a kupagyőzelmi kényszer miatt. Mivel még nem számítunk történelmi csapatnak, és kupákat se nagyon nyert York városának egyesülete, de a 2019 és a 2020-as szezonokban elhódított Ligakupák után és a rendkívül kedvező anyagi hátterünket figyelembe véve, nagy keserűség számunkra, hogy nem tudtuk letenni névjegyünket. A csapat ugye öregszik, sokan elégedetlenek, néhányuk elvágyódik, így ezt a remek játékoskeretet egyben tartani igen nehéz feladat, és igazából most van itt a nagy lehetőség, hogy kupákat zsebeljünk be. Szóval ilyen teherrel kellett helytállnunk a kupasorozatokban, de nem tagadom, hogy az FA Kupa idei sorsolásai a mi javunkat szolgálták. Nemcsak a döntőbeli ellenfelünk erősségét tekintve, hanem az odáig vezető csapatok listáját is (Cardiff, Blackburn, Everton, Middlesbrough, Wolves, Sheffield United).

A döntőben amúgy egyértelmű esélyesként léptünk pályára, de mivel a tavalyi Ligakupa elődöntőben is egy másodosztályú csapat ejtett ki bennünket (Hull City), így értelemszerű, hogy a lehető legerősebb keretet küldtem fel a pályára. A meccs statisztikáján látszik, hogy lehet a B keret is elég lett volna.

A Ligakupa sajnos idén sem tartogatott sok jót számunkra, ezt már a negyedik fordulóban a tudtunkra adta. Ugyanis a Liverpool elleni összecsapáson minden volt, ám mégsem mi jöttünk ki kedvezően az egészből.

Na és jöjjön az, amire oly büszke vagyok, ámde még is csalódott, a Bajnokok Ligája szereplés. Ugyebár azzal nem mondok senkinek újat, hogy a York City egyáltalán nem számít nemzetközi szinten tapasztalt futball csapatnak. Viszont az elmúlt években azért részt vettünk már az Európa Ligában és a Bajnokok Ligájában is. Bár nagy nyomot nem sikerült hagynunk az utókor számára. Talán ennek fényében is tekinthető a BL döntő elérése óriási teljesítménynek, annak ellenére, hogy a keret erőssége ezt predesztinálta. A csoportkört olyan csapatok ellen kellett letudnunk, mint a spanyol bajnok Barcelona, a skót bajnok Celtic, illetve a dán bajnok Bröndby IF. Noha papíron ez egy erős csoportnak számított, ám én mégiscsak reméltem, hogy ha a Barcelona elleni két mérkőzésen sikerül legalább 3 pontot megszerezünk, akkor könnyen csoportelsőként juthatunk tovább, ami akár a további menetelést is segíthetné. E tervem szerencsésen össze is jött, és még túl is teljesítettem, mivel a Barcelona elleni 6 pontból 4 pontot sikerült elhalásznom, amivel magabiztosan a csoport bajnoka lehettem.

A csoportmeccseket követően következett az egyenes kieséses szakasz. Itt már volt bennem némi félsz a tavalyi szerencsétlen Európa Liga sorsolásból kiindulva, de az FM kedvezően sorsolt, ugyanis talán a leggyengébb ellenfelet kaptuk meg a spanyol középmezőnyben végző Espanyol személyében. A két mérkőzésen voltak meleg pillanatok, de összességében könnyedén abszolváltuk a feladatot.

A negyeddöntő már tészta volt, mivel itt azt a Liverpool-t kaptuk, aki egyértelmű esélyesként harcolt a bajnoki címért, illetve ugyebár ellenük estünk ki a Ligakupában is a szezon elején. Így elég lemondóan álltam az összecsapáshoz, de mélyen legbelül azért bíztam a szerencsében és a jó formánkban. Az odavágót hazai pályán játszottuk, ahol egyértelmű fölényben csak egy 1-1-es végeredményt sikerült kiharcolni, majd a visszavágón nagy meglepetésemre sima 3-0-át állítottunk be, ezzel összesítve 4-1-es eredménnyel jutottunk az elődöntőbe. Oda, ahol vagy a Bayern München-t, vagy a Manchester City-t, vagy a Benfica-t kaphatjuk. Az igazat megvallva egyik sem számított könnyebb ellenfélnek, mint a másik, de ha választani lehetett volna, akkor a mégiscsak a portugál csapatot láttam volna szívesen hazai pályánkon, annak ellenére, hogy a PSG ellen 4-1-es odavágóról álltak fel, és harcolták ki a visszavágón a továbbjutást. Végül a szerencse itt is mellém állt, megkaptuk a Benfica-t. Ennek az összecsapásnak volt egy pikantériája is, amit José Gomes szolgáltatott. Igen, jól olvassátok, az a José Gomes, aki IRL megbukott a Videotonnal, a játékban azonban sokkal szerencsésebben alakult a sorsa. Amúgy Ricardo Moniz is jól helyezkedik, és elég sikeres edzői pályát fut be az FM-ben, de azért Gomes viszi a pálmát.

E kitérő után térjünk vissza a Bajnokok Ligája elődöntő párosításához. Az odavágót hazai pályán kezdtük, ahol sima 4-1-es eredményt értünk el. De ez nem adott okot a könnyelműségre, mert a Benfica már megmutatta a talpra állás iskolapéldáját a PSG ellen, így teljes koncentrációval kellett a visszavágón is kifutniuk a játékosaimnak. Edzői utasításaim olyannyira hatásosak voltak, hogy az Estádio da Luz stadionjából 3-0-val térhettünk haza, és készülhettünk York City történetének legnagyobb kihívására, a Bajnokok Ligája döntőre. Itt tulajdonképpen már csak győztesek lehettünk, akármi is történik a pályán. De szerintem nem csak én vagyok az, aki a BL döntőt meg is akarja nyerni.

A meccs felvezetéseként azt hozzátenném, hogy a York City fennállásának 100. évfordulóját ünnepelte ebben az évben, ami óriási lehetőséget nyújtott számunkra, hogy emlékezetessé tegyük ezt a jeles alkalmat. Következzék a mérkőzés, amiről nem csak képet készítettem, hanem videót is. Így helyettem beszéljenek a ezek...

Sajnos igen, a Bajnokok Ligája döntőt elbuktuk. S ez nem csak azért keserű számunkra, mert történelmi pillanatot írhattunk volna a 100. évfordulón, hanem azért is, mert egy igencsak meggyengült Manchester City-t kellett volna legyőznünk, akiktől nagyon buta gólt kaptunk csapatunk legjobb védőjéről (német válogatott Soner Demir). Azonban hiába váltottam taktikát félidőben, rosszul küldtem pályára a csapatomat. Nem láttam bennük azt a tüzet, amit egész szezon során láttam. Nem láttam őket küzdeni, nem tudtak felpörögni. Sajnos ezt már a meccs első 30 percében láttam, hogy ezt bizony el fogjuk bukni. A csereként behozott Franciso gyönyörű szabadrúgásgólt szerzett, de túl későn jött a szépítés. Ami még nehézség volt számunkra, hogy sérülés miatt kénytelen voltam nélkülözni elsőszámú védőmet (Carlos, portugál szélsőhátvéd), illetve csatár fenoménomat, Banvo-t. Persze a vereség nem ezen múlott, és az ezüst is szépen csillog. De ki tudja mikor kerülünk ilyen közel a BL serleghez ismét.

A legjobb BL kezdő tizenegyében három játékosom is helyet kapott, a döntőről hiányzó Carlos, az idei felfedezettem Collins (21 éves skót, fél millió fontért hoztam a csapathoz 2 éve), illetve sztárjátékosom Fredes (24 éves argentin, sztárcsapatok sorban állnak érte).

Kecskésről (középhátvéd, akit szélső balhátvédnek neveltem át) még betennék egy képet, aki Magyarország futballtörténetének első olyan játékosa, aki Bajnokok Ligája döntőben kezdőként léphetett pályára, valamint jelenleg a legértékesebb magyar válogatott játékos. Büszke vagyok rá :)

Magyarország válogatottjának kispadja

A válogatott élén már lassan két éve én próbálok sikereket elérni. Az előző selejtezőcsoportban ez majdnem sikerült is, csak Wales csapata keresztülhúzta a számításaimat. Nem mondanám könnyű csoportnak, amibe sorsoltak, ugyanis Németország, Wales, elsőszámú esélyesként indult a selejtezőmérkőzéseknek, mi pedig küzdöttünk azért, hogy a második helyet elérhessük Wales előtt. Azonban ehhez legalább 4 pontot kellett volna szereznünk ellenük, mert tudtam, hogy nem fog pontokat hullajtani, csak Németország ellen. Sajnos a a 4 pontból csak 1-et sikerült elhoznunk, pedig a két meccsen simán nekünk kellett volna nyernünk. De ilyen a magyar válogatott szerencséje...

Kinevezésem óta újra elindult valami Magyarország válogatottjánál, ami remélem nem csak egy fellángolás lesz, hanem sokkal hosszabb távú dolog. Annyit azért hozzátennék, hogy a magyar klubcsapatokban fel-fel tűnnek igen jó értékekkel bíró magyar generált játékosok. Természetesen jelenleg még nem ütik meg egy nemzetközi középcsapat szintjét, de ha jól menedzselem őket a válogatott éléről, és esetleg egy-kettőjüket leigazolom a York City-hez, majd onnan kölcsönadogatom őket, talán kitudom hozni belőlük a maximumot, ami csak a válogatott javát szolgálná a jövőben.

A végére pedig egy kis érdekesség!

Az NB1 év menedzserének top 3 dobogósát láthatjátok, ahol Szalai Ádám igen szép eredményt ért el a Vác csapatával (6. hely).