York City
Anglia legjobb csapata

Hosszú és rögös út vezetett odáig, míg a klub azt a bizonyos négy "lépcsőfokot" meglépve, bajnokok ligája döntőt játszva megnyerhette az angol Premier Ligát. Abban a bajnokságban sikerült a legjobbaknak lennünk, amit jelenleg a legerősebb ligának titulálnak, és ahol Carlo Ancelotti az olasz stábjával, Gattuso a masszív Liverpooljával, valamint a fontmilliókban nem szűkölködő manchesteri kékek igencsak ellehetetlenítették a többi csapat bajnoki álmát. Ezáltal sokkal jobban felértékelődik számomra ez a siker, amelynek elengedhetetlen eleme volt a tehetséges játékosokon túl a profi szakmai háttér, no és persze a szerencse, amely hol megadatik, hol pedig hiányzik a futballban. De lehet, hogy a szezon eleji áldás segítette a csapatot, amit York városának tiszteletese adott... :)

A szezon eleji felkészülési mérkőzésekre mindig nagy hangsúlyt fektetek. Elsősorban azért, hogy formába hozzam a fiúkat az első tétmérkőzésre, másodsorban pedig azért, hogy a friss igazolásokat beépítsem a csapatba, finomhangoljam a taktikát, illetve a megfelelő játékosokat kiválasszam a kezdőcsapatba. Ezért játszottam most is 7 meccset. A felkészülés olyan jól sikerült, hogy a remek formát tovább tudtuk vinni a tétmérkőzésekre. Noha itt nem a Bajnokok Ligájának szerény kezdésére gondolok - az augusztus-november közti időszakban lesérült  9 alapemberem hiánya okozott -, hanem arra, amit az egész szezon során véghezvittünk a bajnokságban. Végre olyan meccsek is összejöttek, amik az előzőekben nem. A bajnoki rajt sérüléshullám ellenére pedig sikerült egy viszonylag kiegyensúlyozott formát hozni 38 fordulón keresztül. Persze a bajnokság kedvéért beáldoztam a kupákat, amit mi sem mutat jobban, mint a Portsmouth elleni FA-Kupa kiesés, vagy a BL-ben való gyenge szereplés. És így utólag értékelve mindenképp megérte, ugyanis egy bajnokságot nem egy-két mérkőzés dönt el, hanem egy egész idényen át tartó forma.

Az átigazolásokról nem akarok sokat írni, inkább beszéljen a kép. Viszont azt hozzáfűzném, hogy a York City-s karrieremben (meg úgy minden karrieremben) igyekszem minimálisra venni a költekezési hajlamomat, és igyekszek inkább profitot teremteni játékoseladásból is. Játékosigazolás során fontos szempont, hogy fiatal legyen - lehetőleg minél fiatalabb -, illetve hogy magyar nemzetiségű srác legyen. Utóbbit nagyon nehéz kivitelezni oly módon, hogy hazánk fia bitang tehetséges legyen, és már kezdetben is jó értékekkel rendelkezzen. De semmi sem lehetetlen... a poszt végén meglátjátok :)

Az utánpótlás kerethez csatlakozott egy tehetségtelen, szolnoki magyar balhátvéd, aki posztja alapján tökéletes Kecskés-pótlásként szolgálhatott volna. De szerencsére sikerült találnom egy 5*-os magyar védőt, akit az MTK-tól tudtam megszerezni, illetve egy Horváth Máté nevezetű fiatal TKP-t, aki szintén 5*-os reménység. Nagyon bízok benne, hogy mindketten beérnek kezeim alatt, és akár Bajnokok Ligája győzelemre is vezethetik a York City-t. Ennek érdekében igyekszem a lehető legtöbb tétmeccsen mélyvízbe dobnom a két magyart. De mivel a védelem nagyon kényes pont egy csapat életében, ezért Dócs pillanatnyilag még csak az angol kupákban kap szerepet, míg Horváthot rendszerint kezdőként vagy csereként játszatom minden összecsapáson (jelenleg 16 éves).

A taktikai felállás, és egyben csapatom magja az alábbi képen látható. Egy következő posztban bővebben írok az általam használt taktikákról, és azok eredményességéről. Persze Várhídi Mágnestáblás Péter magasságokig nem fogok eljutni, de talán élvezhető lesz az az írás is. :)

Posztom zárásaként pedig megosztanék a pár bekezdéssel feljebb tett ígéretem betartásaként egy képet mindenfajta kommentár nélkül: