A győztes taktika vol.2
Ígéretemnek eleget téve megosztom a másik taktikámat is, ami még sikeresebbnek bizonyul, mint az 5-3-2-es. A felállás jelen esetben szinte a fordítottja az előzőnek, támadó jelleggel felruházva. A szélsőjátékra még nagyobb hangsúlyt fektetek, de sokkal inkább a minőségre koncentrálva, mintsem a mennyiségre (szélső hátvéd, szélső támadó). A taktika teljes átalakítása viszont egy fordulópontot eredményezett mind a csapatban, mind pedig a játékhoz való hozzáállásomban. Végre kinyitottam a pénztárcámat.
Az átigazolási összeg és a fizetési keret évről évre egyre nagyobb szabadságod nyújt számomra, amit ezidáig sosem használtam. Azonban most úgy gondoltam, hogy ha kiemelkedő teljesítményt akarok nyújtani minden fronton, akkor ideje lenne minőségi játékosokat posztra igazolnom. Sajnos az ifi-állományom nem tekinthető minőséggel kecsegtető lehetőségnek, noha akad 1-2 tehetség, de őket is még csak most építem be az első csapatba. Ennek okán nagyott kellett robbantanom az átigazolási piacon, ami nem szólt akkorát, mint a Manchester United-é (IRL 2014 nyara), de sorra döntögettem az átigazolási rekordokat a York City háza táján. De ezt majd a szezonösszegző írásomban fogom tovább boncolgatni. Akkor bemutatnám a 3-4-1-2-es felállásomat, amit majd elérhetővé fogok tenni letölthető formában.
A csapat passzjátéka még nem tökéletes, pedig viszonylag lassú tempóban, labdatartós játékot próbálunk játszani. Szóval ezen még csiszolni kell. Azonban azt mindenképp meg kell jegyeznem, hogy az osztogató csatáromnak (Banvo) és a középpálya tengelyének (Duijn - olykor csatár -, Dogan, Torales, Perez) hatékonysága kezd megmutatkozni.
A hőtérképen látszik, hogy a pozíció tartása szilárd, szinte nullára levettem a posztról való elmozgást. Ezt általában minden taktikámnál alkalmazni szoktam, mert nem szeretem, ha üres helyet hagynak az ellenfél számára. Tehát a közepesen hagyott szélesség, a viszonylag feltolt védelem, a pozícióhoz ragaszkodás, a kalandozás lekorlátozása és a hosszú passzok teszik alkalmassá a taktikámat arra, hogy sorra hozzam a három pontokat.
A legerősebb csapatok ellen a statisztika nagyjából így szokott alakulni, viszont a kisebb csapatok összecsapásán az arány sokkal jobban kiemeli a taktika erősségét. Ugyanis rendszerint 25-30 feletti a kapura lövések száma, míg az ellenfélnél 2-6 körül szokott lenni. Persze a mennyiség önmagában még nem mérvadó, de ha hatékonysággal párosul, akkor isten irgalmazzon az ellenfélnek. :)
Mindent egybevetve, úgy érzem, sikerült egy hatékony taktikát összehoznom. Nálam eddig bevált (fél szezon), és érzésem szerint csak összecsiszoltabb lesz a jövőben. Fontos, hogy a posztokra megfelelő játékosok legyenek beosztva, ezzel méginkább tökéletesítve a statisztikát. És persze oda kell figyelni a meccs előtti motivációra is, mert nagyban befolyásolja a mérkőzés kimenetelét. Bevált módszerem, hogy ha hazai pályán lépünk pályára, akkor óvatos, vagy szenvedélyes stílust választok, ha idegenben, akkor nyugodtat. De ha nem úgy állunk, ahogy kellene, akkor sokszor agresszívan lépek fel.
Az átigazolási összeg és a fizetési keret évről évre egyre nagyobb szabadságod nyújt számomra, amit ezidáig sosem használtam. Azonban most úgy gondoltam, hogy ha kiemelkedő teljesítményt akarok nyújtani minden fronton, akkor ideje lenne minőségi játékosokat posztra igazolnom. Sajnos az ifi-állományom nem tekinthető minőséggel kecsegtető lehetőségnek, noha akad 1-2 tehetség, de őket is még csak most építem be az első csapatba. Ennek okán nagyott kellett robbantanom az átigazolási piacon, ami nem szólt akkorát, mint a Manchester United-é (IRL 2014 nyara), de sorra döntögettem az átigazolási rekordokat a York City háza táján. De ezt majd a szezonösszegző írásomban fogom tovább boncolgatni. Akkor bemutatnám a 3-4-1-2-es felállásomat, amit majd elérhetővé fogok tenni letölthető formában.
A posztra igazolás pozitív változást hozott az eredményeket tekintve. A védelemmel sosem volt gondom, ezért oda nem is igazoltam. Pláne, hogy 4-ről 3 főre redukáltam a védelem tengelyét. Ezért már nem csak magas minőséget, hanem nagy mennyiséget is képvisel a hátsó alakzat. A védekezést fűszereztem egy lestaktika használattal, amit nélkülözhetetlennek tartok az alacsony létszám miatt, amit persze a játékosok gyorsasága/gyorsulása is kiegészít. A labdaszerzés feladat a védelem tengelye előtt elhelyezkedő védekező középpályásra hárul, aki nem partizánkodik, csak a feladatát végzi megbízhatóan. A kreatív szerep sokkal inkább az előtte elhelyezkedő középső középpályásra és az elől lévő támadó középpályásra hárul. Mindketten támogató szerepkörben vannak, igyekezvén kiszolgálni a gyors és képzett csatárokat. A középső középpályás feladatai között ott van azért még a labdaszerzés, de magas játékintelligenciájának, helyezkedésének és többek közt a passzjátékának köszönhetően inkább támadóbb stílus jellemzi.
A támadó középpályás poszt már elsősorban a kreativitásra, a labdaosztogatásra és a támadásra épül. Szerencsére két játékosom is van, aki kifejezetten erre a pozícióra született (egyik világsztár, a másik még csak most tanulja), így ide nem kellett senkit sem hoznom. A pálya két szélét gyors, védekezni és támogatni tudó játékosom uraljam. Rendkívül nagy feladat hárul rájuk, ezért igen nehéz feladatuk van meccsről meccsre. Így még próbálkoznom kell a taktika finomításán. Az elsőszámú gólszerzők száma kettő. Ők azok, akik a gólszerzésért felelősek. Egyikük befejező csatárként funkcionál, másikuk kicsivel komplexebb feladatkörrel fut pályára. Ide is muszáj volt játékost hoznom, mert a tavalyi szezonban elég impotensek voltak a csatárjaim.
Mint ahogyan az alábbi screenshot-on is látszik, a letámadást igyekszem egész pályán végrehajtani. Bár ezt a taktikai utasítást személyre szabtam, hogy minden játékosom a posztjához és képességeihez mérten szereljen. A szerelési pontosság magasnak tekinthető, amit a számok is jól tükröznek. A szűrőfeladatot ellátó védekező középpályásom (Torales) nagy hatékonysággal működik a középpálya és a védelem közti területen. Így valamivel kisebb teher hárul a védőjátékosaimra, aminek köszönhetően kevesebb is a hibázás lehetősége.
Mint ahogyan az alábbi screenshot-on is látszik, a letámadást igyekszem egész pályán végrehajtani. Bár ezt a taktikai utasítást személyre szabtam, hogy minden játékosom a posztjához és képességeihez mérten szereljen. A szerelési pontosság magasnak tekinthető, amit a számok is jól tükröznek. A szűrőfeladatot ellátó védekező középpályásom (Torales) nagy hatékonysággal működik a középpálya és a védelem közti területen. Így valamivel kisebb teher hárul a védőjátékosaimra, aminek köszönhetően kevesebb is a hibázás lehetősége.
A csapat passzjátéka még nem tökéletes, pedig viszonylag lassú tempóban, labdatartós játékot próbálunk játszani. Szóval ezen még csiszolni kell. Azonban azt mindenképp meg kell jegyeznem, hogy az osztogató csatáromnak (Banvo) és a középpálya tengelyének (Duijn - olykor csatár -, Dogan, Torales, Perez) hatékonysága kezd megmutatkozni.
A hőtérképen látszik, hogy a pozíció tartása szilárd, szinte nullára levettem a posztról való elmozgást. Ezt általában minden taktikámnál alkalmazni szoktam, mert nem szeretem, ha üres helyet hagynak az ellenfél számára. Tehát a közepesen hagyott szélesség, a viszonylag feltolt védelem, a pozícióhoz ragaszkodás, a kalandozás lekorlátozása és a hosszú passzok teszik alkalmassá a taktikámat arra, hogy sorra hozzam a három pontokat.
A legerősebb csapatok ellen a statisztika nagyjából így szokott alakulni, viszont a kisebb csapatok összecsapásán az arány sokkal jobban kiemeli a taktika erősségét. Ugyanis rendszerint 25-30 feletti a kapura lövések száma, míg az ellenfélnél 2-6 körül szokott lenni. Persze a mennyiség önmagában még nem mérvadó, de ha hatékonysággal párosul, akkor isten irgalmazzon az ellenfélnek. :)
Mindent egybevetve, úgy érzem, sikerült egy hatékony taktikát összehoznom. Nálam eddig bevált (fél szezon), és érzésem szerint csak összecsiszoltabb lesz a jövőben. Fontos, hogy a posztokra megfelelő játékosok legyenek beosztva, ezzel méginkább tökéletesítve a statisztikát. És persze oda kell figyelni a meccs előtti motivációra is, mert nagyban befolyásolja a mérkőzés kimenetelét. Bevált módszerem, hogy ha hazai pályán lépünk pályára, akkor óvatos, vagy szenvedélyes stílust választok, ha idegenben, akkor nyugodtat. De ha nem úgy állunk, ahogy kellene, akkor sokszor agresszívan lépek fel.