A "majdnem" éve...
2020/2021 - a majdnem éve. Így jellemezhetném ezt a szezont, ugyanis két év után először nem sikerült az angol Ligakupát elhódítanunk, a klub történetében először juthatott volna az FA Kupa döntőjébe, ami sajnos nem jött össze, a BL csoportkör továbbjutásról éppen hogy lecsúsztunk, ahol rögtön a Borussia Dortmundot kaptuk, illetve a bajnokság második helyét - annak ellenére hogy két mérkőzés erejéig birtokoltuk - is elbuktuk az utolsó két fordulóban a Liverpoollal szemben. Persze a csapat múltját és esélyeit tekintve csettinthetnék, hogy ez bizony egy jó szezon volt, de maximalista vagyok, így elégedetlen is.
Viszont egy pozitívum van, mégpedig az anyagi forrás megnövekedése. Nagy volumenű szerződéseket kötött a vezetőség különböző szponzorokkal, az elért európai kupás és hazai helyezésünk rengeteg pénzt hozott a konyhára, és mivel sikerült minden játékosomat megtartanom - amivel a bajnokság egyik legalacsonyabb fizetésével bíró klub maradtunk -, rendkívül bizakodó vagyok a jövőt tekintve.
Az edzőkomplexum és az utánpótlásképzés végre elérte a "top" minősítést, azonban a rendre teltházas (12630) stadiont nem hajlandóak bővíteni, se újat építtetni. S sajnos még csak fel sem ajánlották annak lehetőségét, hogy kérvényezhessem. Viszont már csak idő kérdése, és megteszi ezt a fontos lépést a klub irányomba, amit alig várok!
A bajnokság rajtjánál szokásunkhoz híven megint beragadtunk, ami talán a kemény párosításnak is köszönhető. Sajnos ilyenkor elég nehéz összekaparnom morálisan a játékosaimat, mert az eredmények nyögvenyelősen jönnek, ami szinten tartja a rossz hangulatot. A bajnokság felénél, általában a decemberi hónaptól kezdődően általában jó sorozatokat szoktunk kifogni, és ez idén sem volt másként. Viszont ez a sorozat sokkal hosszabbra és eredményesebbre sikerült, mint az elmúlt szezonokban. A bajnoki mérkőzéseket faltuk, a két hazai kupában lendületesen haladtunk a végcél irányába, így sikerült megalapoznunk a bajnokság végi harmadik helyezésünket. Sokáig üldöztük a Liverpool-t, a Manchester United-et azonban lehetetlen volt megközelíteni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a Chelsea-t könnyű szerrel küldték haza. De az ehhez hasonló eredmények a BL-ben sem maradtak el, és persze a bajnokságban is szórták az ellenfeleket.
Bár azt is hozzá kell tenni, hogy ha jól emlékszem, 9 játékosuk volt aranylabdára jelölve, és Carlo Ancelotti a teljes olasz stábjával olyan határozottságot adott a csapatnak, amit csak Ferguson tudott. Ez viszont rossz hír számomra, mert így nagyon nehéz lesz a bajnokságot megnyernem.
Természetesen nálam is akadtak nagy győzelmem, még ha nem is gólok mennyiségében mutatkozik meg. Kettőt emelnék ezek közül. Az egyik a Chelsea elleni utolsó perces feltámadásom, amit - emlékeim szerint - ilyen formában, még sosem sikerült elérnem FM karrieremben. Az utolsó negyedórára beállított portugál szélsőm (Franciso) két góllal megfordította a mérkőzést, ami nagyon fontos három pontot jelentett nekünk, ugyanis ekkor még a Manchester City a nyakunkban loholt.
A második mérkőzés, ami emlékezetes marad számomra, az a Swansea elleni bajnoki "rangadó". Azért hívom rangadónak, mert az ellenük lejátszott meccseket általában elveszítettük, vagy alkalomadtán döntetlenre hoztuk. Pedig sosem volt egy erős csapat (az idei évtől eltekintve), de velük sosem bírtunk. Tudni illik, hogy ha az első félidőben az ellenfél szerez vezetést, nehezen tudom megfordítani a mérkőzést. Ha viszont kettő, vagy annál több gólt kapunk, akkor tulajdonképpen már vereségnek könyveltem el a meccseket. Sosem volt olyan csoda az én oldalamon, ami ezen a meccsen történt. Itt a szoksásos forgatókönyv szerint az első félidőben már 2-0-ás vereségre álltunk idegenben. Azonban a második félidőre egy jól alkalmazott motivációs fejmosást követően a csapat berámolt négy gólt a mumus ellen. Ezzel olyan pozitív lavinát indítottunk el, aminek köszönhetően az idei szezonban egyszer sem győztek le minket.
Az FA Kupa és a Ligakupa szinte ugyanúgy végződött. Bár míg az utóbbiból való kiesés kevésbé volt fájdalmas - az Arsenal még is csak az Arsenal -, addig a legnemesebb angol kupából való búcsúzás már sokkal inkább szíven ütött. Egyrészt azért, mert hatalmas lehetőség előtt álltunk, másrészt azért, mert a másodosztály bajnokaspiránsa (végül bajnok) ejtett ki könnyedén. Persze a döntőt mi sem biztos, hogy megnyerhettük volna, de a Hull City erejét az is mutatja, hogy a Manchester United csak hosszabbítás után tudta legyőzni a "tigriseket".
Ennek ellenére második alkalommal választottak az év menedzserének, ami kicsit meg is lepett, ugyanis Carlo Ancelotti sokkal esélyesebb volt a Manchester United-del, vagy a Swansea a bajnoki menetelésével és az Európa Liga döntős részvételével.
A nemzetközi kupaporondon nagyon jól teljesítettünk, hiszen első BL évünkben a Real Madrid-dal és a Juventus-szal egy csoportba kerültünk, ahol éppen hogy csak lemaradtunk a továbbjutásról. A Madrid-tól 0, a Juventus-tól 3, a Sparta Prague-tól 6 pontot sikerült begyűjtenünk, amivel kiharcoltuk az Európa Liga első kiesési körében való részvételt.
Viszont ott sem kedvezett a szerencse a sorsolást tekintve, mivel a bajnoki elsőségért küzdő Dortmund-ot kaptuk meg ellenfelünknek, akiken nem tudtuk átverekedni magunkat, pedig mindent megtettünk a visszavágón.
Pénzügyi helyzetünk nagyon jól fest, mint ahogyan azt említettem is posztom bekezdésében. Ez a fizetések alacsonyan tartásának, a minimális átigazolási kiadásnak, illetve a fokozatos jó szereplésnek köszönhető.
Érdemes erre a két listára is egy szempillantást vetni, ahol látható, hogy a York City-nél van a legkevesebb átlagnézőszám - stadionkapacitás végett -, illetve a fizetési keretünk is a kieső csapatokéval megegyező.
Az idény közben volt egy Afrika Kupa is, ahol első számú csatárom (Banvo) is részt vett Elefántcsontpart színeiben, és jó teljesítményének köszönhetően beválasztották a torna legjobb játékosai közé. Számomra ez azért örömteli, mert Banvo a kezeim alatt lett kész futballista, akit kezdetben kölcsönjátékosként alkalmaztam, majd sikeres ittlétét követően azonnal a csapathoz szerződtettem.
Az átigazolási piacon most sem én voltam a legizgalmasabb, mivel csak egy fiatal tehetséget hoztam a brazil bajnokságból, illetve egy ígéretes jobbszélsőt az AS Roma-tól. Mivel hiányposzt volt a jobbszélső poszt, ezért biztosan hasznos tagja lesz a csapatnak.
Viszont örülök, hogy a Honvédot sikerült fiatal tehetségekkel teletömnöm, és nem mondták sorban vissza a kölcsönadást. Remélem így már esélyesek lesznek egy esetleges kupaszereplésre. Egy említést még tennék Record és Cardoso eladásával kapcsolatban. Record remek balszélső volt évekig, és rendszerint jó értékelést kapott a meccseken, de sokszor az ő oldaláról kaptuk a gólokat. Mivel szép lassan kiszorult a kezdőből, és Kecskés vette át a szerepét, így mondhatni könnyedén adtam túl rajta úgy, hogy a remek kapcsolat máig megmaradt közöttünk. Cardoso már egy más eset. Ő nagy ígéretnek indult, végül csak egy fontosabb kiegészítő játékos maradt. Mivel nem láttam sok hasznát, és igyekszem a feltörekvő angol fiatalokat beépíteni, így kénytelen voltam tőle is megválni, és szerencsére volt is, aki fizetett érte. Azt azért megjegyezném, hogy a Norwich egy sokkal alacsonyabban jegyzett csapat, mint a jelenlegi York City, még is kétszeres fizetést kap Cardoso, mint amit nálam kapott. Ez is jól mutatja, milyen smucig menedzser vagyok. :)
Egy képet még megosztanék a jelenlegi játékoskeretemről, amin elsősorban az értéküket és a fizetésüket emelném ki.
A Magyar Válogatottal amúgy a helyzethez mérten jól állok, de erről majd csak a következő posztban fogok beszámolni, amikor már lesz érdemi eredmény is.
Viszont egy pozitívum van, mégpedig az anyagi forrás megnövekedése. Nagy volumenű szerződéseket kötött a vezetőség különböző szponzorokkal, az elért európai kupás és hazai helyezésünk rengeteg pénzt hozott a konyhára, és mivel sikerült minden játékosomat megtartanom - amivel a bajnokság egyik legalacsonyabb fizetésével bíró klub maradtunk -, rendkívül bizakodó vagyok a jövőt tekintve.
Az edzőkomplexum és az utánpótlásképzés végre elérte a "top" minősítést, azonban a rendre teltházas (12630) stadiont nem hajlandóak bővíteni, se újat építtetni. S sajnos még csak fel sem ajánlották annak lehetőségét, hogy kérvényezhessem. Viszont már csak idő kérdése, és megteszi ezt a fontos lépést a klub irányomba, amit alig várok!
A bajnokság rajtjánál szokásunkhoz híven megint beragadtunk, ami talán a kemény párosításnak is köszönhető. Sajnos ilyenkor elég nehéz összekaparnom morálisan a játékosaimat, mert az eredmények nyögvenyelősen jönnek, ami szinten tartja a rossz hangulatot. A bajnokság felénél, általában a decemberi hónaptól kezdődően általában jó sorozatokat szoktunk kifogni, és ez idén sem volt másként. Viszont ez a sorozat sokkal hosszabbra és eredményesebbre sikerült, mint az elmúlt szezonokban. A bajnoki mérkőzéseket faltuk, a két hazai kupában lendületesen haladtunk a végcél irányába, így sikerült megalapoznunk a bajnokság végi harmadik helyezésünket. Sokáig üldöztük a Liverpool-t, a Manchester United-et azonban lehetetlen volt megközelíteni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a Chelsea-t könnyű szerrel küldték haza. De az ehhez hasonló eredmények a BL-ben sem maradtak el, és persze a bajnokságban is szórták az ellenfeleket.
Bár azt is hozzá kell tenni, hogy ha jól emlékszem, 9 játékosuk volt aranylabdára jelölve, és Carlo Ancelotti a teljes olasz stábjával olyan határozottságot adott a csapatnak, amit csak Ferguson tudott. Ez viszont rossz hír számomra, mert így nagyon nehéz lesz a bajnokságot megnyernem.
Természetesen nálam is akadtak nagy győzelmem, még ha nem is gólok mennyiségében mutatkozik meg. Kettőt emelnék ezek közül. Az egyik a Chelsea elleni utolsó perces feltámadásom, amit - emlékeim szerint - ilyen formában, még sosem sikerült elérnem FM karrieremben. Az utolsó negyedórára beállított portugál szélsőm (Franciso) két góllal megfordította a mérkőzést, ami nagyon fontos három pontot jelentett nekünk, ugyanis ekkor még a Manchester City a nyakunkban loholt.
A második mérkőzés, ami emlékezetes marad számomra, az a Swansea elleni bajnoki "rangadó". Azért hívom rangadónak, mert az ellenük lejátszott meccseket általában elveszítettük, vagy alkalomadtán döntetlenre hoztuk. Pedig sosem volt egy erős csapat (az idei évtől eltekintve), de velük sosem bírtunk. Tudni illik, hogy ha az első félidőben az ellenfél szerez vezetést, nehezen tudom megfordítani a mérkőzést. Ha viszont kettő, vagy annál több gólt kapunk, akkor tulajdonképpen már vereségnek könyveltem el a meccseket. Sosem volt olyan csoda az én oldalamon, ami ezen a meccsen történt. Itt a szoksásos forgatókönyv szerint az első félidőben már 2-0-ás vereségre álltunk idegenben. Azonban a második félidőre egy jól alkalmazott motivációs fejmosást követően a csapat berámolt négy gólt a mumus ellen. Ezzel olyan pozitív lavinát indítottunk el, aminek köszönhetően az idei szezonban egyszer sem győztek le minket.
Az FA Kupa és a Ligakupa szinte ugyanúgy végződött. Bár míg az utóbbiból való kiesés kevésbé volt fájdalmas - az Arsenal még is csak az Arsenal -, addig a legnemesebb angol kupából való búcsúzás már sokkal inkább szíven ütött. Egyrészt azért, mert hatalmas lehetőség előtt álltunk, másrészt azért, mert a másodosztály bajnokaspiránsa (végül bajnok) ejtett ki könnyedén. Persze a döntőt mi sem biztos, hogy megnyerhettük volna, de a Hull City erejét az is mutatja, hogy a Manchester United csak hosszabbítás után tudta legyőzni a "tigriseket".
Ennek ellenére második alkalommal választottak az év menedzserének, ami kicsit meg is lepett, ugyanis Carlo Ancelotti sokkal esélyesebb volt a Manchester United-del, vagy a Swansea a bajnoki menetelésével és az Európa Liga döntős részvételével.
A nemzetközi kupaporondon nagyon jól teljesítettünk, hiszen első BL évünkben a Real Madrid-dal és a Juventus-szal egy csoportba kerültünk, ahol éppen hogy csak lemaradtunk a továbbjutásról. A Madrid-tól 0, a Juventus-tól 3, a Sparta Prague-tól 6 pontot sikerült begyűjtenünk, amivel kiharcoltuk az Európa Liga első kiesési körében való részvételt.
Viszont ott sem kedvezett a szerencse a sorsolást tekintve, mivel a bajnoki elsőségért küzdő Dortmund-ot kaptuk meg ellenfelünknek, akiken nem tudtuk átverekedni magunkat, pedig mindent megtettünk a visszavágón.
Pénzügyi helyzetünk nagyon jól fest, mint ahogyan azt említettem is posztom bekezdésében. Ez a fizetések alacsonyan tartásának, a minimális átigazolási kiadásnak, illetve a fokozatos jó szereplésnek köszönhető.
Érdemes erre a két listára is egy szempillantást vetni, ahol látható, hogy a York City-nél van a legkevesebb átlagnézőszám - stadionkapacitás végett -, illetve a fizetési keretünk is a kieső csapatokéval megegyező.
Az idény közben volt egy Afrika Kupa is, ahol első számú csatárom (Banvo) is részt vett Elefántcsontpart színeiben, és jó teljesítményének köszönhetően beválasztották a torna legjobb játékosai közé. Számomra ez azért örömteli, mert Banvo a kezeim alatt lett kész futballista, akit kezdetben kölcsönjátékosként alkalmaztam, majd sikeres ittlétét követően azonnal a csapathoz szerződtettem.
Az átigazolási piacon most sem én voltam a legizgalmasabb, mivel csak egy fiatal tehetséget hoztam a brazil bajnokságból, illetve egy ígéretes jobbszélsőt az AS Roma-tól. Mivel hiányposzt volt a jobbszélső poszt, ezért biztosan hasznos tagja lesz a csapatnak.
Viszont örülök, hogy a Honvédot sikerült fiatal tehetségekkel teletömnöm, és nem mondták sorban vissza a kölcsönadást. Remélem így már esélyesek lesznek egy esetleges kupaszereplésre. Egy említést még tennék Record és Cardoso eladásával kapcsolatban. Record remek balszélső volt évekig, és rendszerint jó értékelést kapott a meccseken, de sokszor az ő oldaláról kaptuk a gólokat. Mivel szép lassan kiszorult a kezdőből, és Kecskés vette át a szerepét, így mondhatni könnyedén adtam túl rajta úgy, hogy a remek kapcsolat máig megmaradt közöttünk. Cardoso már egy más eset. Ő nagy ígéretnek indult, végül csak egy fontosabb kiegészítő játékos maradt. Mivel nem láttam sok hasznát, és igyekszem a feltörekvő angol fiatalokat beépíteni, így kénytelen voltam tőle is megválni, és szerencsére volt is, aki fizetett érte. Azt azért megjegyezném, hogy a Norwich egy sokkal alacsonyabban jegyzett csapat, mint a jelenlegi York City, még is kétszeres fizetést kap Cardoso, mint amit nálam kapott. Ez is jól mutatja, milyen smucig menedzser vagyok. :)
Egy képet még megosztanék a jelenlegi játékoskeretemről, amin elsősorban az értéküket és a fizetésüket emelném ki.
A Magyar Válogatottal amúgy a helyzethez mérten jól állok, de erről majd csak a következő posztban fogok beszámolni, amikor már lesz érdemi eredmény is.