Féléves értékelés

Eseményekben gazdagon telt a 2018/19-es szezon őszi féléve. Volt minden: Liga Kupa, Magyar Kupa, Bajnokok Ligája, Európai Szuper Kupa, Klub Világbajnokság, na meg persze a hazai bajnokság. A két hazai kupára nem is fecsérelnék több szót, hiszen mint mindig, most is toronymagasan mi vagyunk az esélyesek az elhódításban. Mivel a naptár júliustól decemberig igen sűrű, így ezeken a tornákon a tartalékokat, illetve az u-19-es tagok közül a tehetségesebbeket szoktam játszatni, ezzel megadva nekik a bizonyítás lehetőségét, valamint az első csapat tagjainak regenerálódását. Viszont itt is oda kell figyelnem arra, hogy ne bukjunk mérkőzést, mert az visszaveti a csapat morálját és lendületét. Ugye sokkal könnyebb motiválni egy jó formában lévő, morálisan toppon lévő csapatot, mint hullámzó teljesítményt nyújtó játékosokat.

Az alábbi képen a Liga Kupa és a Magyar Kupa meccsek vannak zanzásítva.

A bajnokságban az idei évben menetelünk a legmagabiztosabban, hiszen csak 4 gólt kaptunk és 18 meccsből 18-at megnyertünk. Remélhetőleg idén sikerült először úgy behúznunk az nb1-et, hogy se döntetlent se vereséget nem szenvedünk. Amúgy bajnoki veretlenségi sorozatunk már-már világviszonylatban is figyelemre méltó, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a Real Madrid, Liverpool, Juventus és a Sevilla is felkeresett menedzseri poszt betöltése céljából. Természetesen ezeket visszautasítottam, hiszen ha váltanék is (amit nem fogok), akkor az csak a Manchester United lenne, vagy a York City.

Sajnos az Európai Szuperkupában nem sikerült ilyen magabiztosan pályára lépnünk augusztus utolsó napján, így bele is szaladtunk egy nagy pofonba. A mérkőzés eredménye jól tükrözi a ruhr-vidéki alakulat erősségét játékosállományban. Nem baj,  az ezüst is szépen csillog - szokták mondani.

A bajnokok ligája csoportkörre ismét megkaptuk a Dortmundot, így kissé aggódva vágtam neki a nemzetközi kupaszereplésnek, annak ellenére, hogy papírforma szerint mi voltunk a második legerősebb csapat. Bizonytalanságom viszont hamar elillant, hiszen az első három meccset behúzva biztosnak láttam tavaszi kupaszereplésünket, ez pedig nagyon fontos jövőbeni tervem megvalósulása érdekében (stadionépítés-bővítés terve).

Bajnokok ligája csoportkör befejezésével kaptam még egy esélyt arra, hogy nyerjek egy nemzetközi kupát. Ha már az Európai Szuperkupát nem tudtam elhódítani, fontosnak tartottam, hogy legalább a Klubvilágbajnokság trófeáján a mi nevünk ékeskedjen. Elődöntő meccsen egy japán csapatot vertem 2-1-re, majd a döntőben megkaptam a mexikói América-t. Az összecsapás pikantériája pedig az volt, hogy egy volt játékosom lépett pályára ellenem: Ahumada (chilei fiatal középső védő), aki nem váltotta meg a világot az Üllői úton, de öröm ilyen kis apróságokkal találkozni a játék során. Az összecsapás amúgy kiegyenlített erőviszonyok között zajlott, kiegyenlített mutatókkal. Úgy érzem megérdemelten került hozzánk a kupa.

Átigazolásokat tekintve sikerült tetemes összegre szert tennem. Megváltam felesleges játékosaimtól, akik nagy szívfájdalommal búcsúztak el tőlem, de a pénz kell, a fizetést is kellett korrigálnom, hiszen kulcsjátékosaim lassan már a fejemre nőnek igényeiket tekintve (három játékosnak 46e font/hét).