Beteljesült álom

Idén, 7 év edzősködés után végre sikerült megszereznem a Bajnokok Ligája trófeáját! Talán a sors akarta így, vagy a játék, de mindegy is; a Ferencváros első ízben hódította el a klubcsapatok legrangosabb kupáját. A forgatókönyv az idei évben nemzetközi színtéren fordulatokban bővelkedett, nem sokon múlt, hogy a selejtezőkből nem jutok tovább. A csoporttagokat elnézve viszont kudarc sem lett volna a kiesésem, pláne hogy az első 3 fordulót követően még az utolsó helyen álltam. De mivel 6 meccsből áll a csoportszakasz, így volt némi esélyem a következő három fordulóban. Meg is ragadtam a lehetőséget, így ismételten bejutottunk a kieséses szakaszba.

Első körben azzal a Sevilla-val hozott össze a sors, amelyik tavaly a döntőtől ütött el. Az odavágót lazán hoztuk, a visszavágót pedig szépen kibekkeltük. Azonban a negyeddöntő nem hozott nyugodt perceket, hiszen azzal a Porto-val kellett összevetnünk erőnket, akik előző körben a Barcelonát búcsúztatták magabiztos különbséggel. Bár játékosaim lába nem remegett meg, tudván hogy sokkal tapasztaltabb csapat lettünk, mint két éve, de egy esetleges kiesésre már felkészült lélekben mindenki. A két összecsapás viszont ránk cáfolt, így tovább jutottunk az elődöntőbe. Oda, ahol az elmúlt két évben csomagolnunk kellett. Első esetben hatalmas eredményként könyveltük el, második esetben kisebb keserűség vegyült örömünkbe, harmadik alkalommal viszont csalódottak lettünk volna, ha ismételten mi maradunk alább. Mivel nem akartunk (IRL) angolok sorsára jutni (kieséses szakaszban mindig kiesnek 11 párbajban), így minden káros gondolatot félretéve csak a győzelemért hajtottunk. Az odavágón meg is lett az eredménye, ám a visszavágó az utolsó utáni percig magasan tartotta az adrenalin szintet mind a szurkolókban, mind pedig a játékosokban és bennem. A Cityt tavaly pont a legjobb 16 között búcsúztattuk, így bíztam abban, hogy az a teljesítmény és eredmény megismételhető. Ám ők is jobban fel voltak készülve ránk, és mi sem tudtunk már akkora meglepetést okozni ellenük. A 89. perc környékén a vkp-m okozott egy büntetőt, amit Tevez hagyott ki. Itt már elkönyveltem a 3. elődöntő kiesésünket, de az új kapusunk életben tartotta reményünket. Így jött a hosszabbítás, amit követett a 11-es párbaj. Side két hatalmas védésével és az ellenfél 1 kapufára lőtt lövésével bejutottunk a hőn áhított BL Döntőbe, amit Stockholm-ban rendeztek meg.

11-es párbajoknál amúgy 3 dolgot figyelek a kijelölésnél: 1; motiváltság, 2; higgadtság, 3; büntetőrúgás

Íme az összefoglaló az első ferencvárosi BL döntőről: (sajnos 3 hónapra lesérült az egyik legnagyobb sztárjátékosom: Navarro, illetve az egész idényt végigjátszó Dávid László. Naili, akit a Chelsea, Porto, Real vinne, pedig sárga lapos eltiltás miatt kénytelen kihagyni a döntőt)

A bajnokok ligája menetelés mellette persze ott volt még az NB1, Liga Kupa és a Magyar Kupa. A hazai bajnokságot sikerült ismét veretlenül megnyernünk, ezzel 92 mérkőzést tudhatunk magunk mögött ami alatt egyetlen magyar csapat sem tudott legyőzni minket. Pontosabban: 2015. május 3-án kaptunk ki utoljára. Idén szerencsére a nagyobb klubok szerezték meg a európai kupaindulási jogokat, akik talán kicsit megerősödnek anyagilag, és némi szerencsével akár csoportkörbe is kerülhetnek. Nagyon bízok bennük, mert az NB1 idén 1 helyet lépett vissza tavalyi 14. helyhez képest. Azonban így is már 3*-os a bajnokság, egy szinten helyet foglalva a holland, német2, angol2, görögökkel.

A tavaszi mérkőzések eredményei.

Fradi aranygenerációja.

Csapat rekordok.

Játékos rekordok.

Csapat pénzügyi helyzete, bérek eloszlása.

Csapat adatai, értéke (remélem most már egy stadionbővítés is belefér a keretbe).

Mivel a Magyar Válogatott kispadján vagyok (még nem történt semmi 2-3 barátságos meccstől eltekintve), érdemel egy megemlítést jelenlegi helyzetéről. Sajnos nem annyira "rózsás", mint manapság (IRL). Elég alacsony szintre süllyedt 6 év alatt a válogatott helyzete, amit remélem 2-3 év alatt sikerül korrigálnom a selejtezőkkel. Íme: