2016/2017 szezon első része

Ezt az évet, mint minden eddigit, új motivációval és reményekkel kezdtük meg. A csapat értéke 12M fonttal nőtt, így 21-ről 33M-ra alakult a tavalyi évhez képest. Ezt elsősorban a nemzetközi kupában való remek szereplésünknek köszönhetjük. Elértem végre azt is, amit a fradis karrierem során máig magam előtt lebegtettem. Mégpedig, hogy a Fradi Magyarország legtekintélyesebb csapatává lépett elő, megelőzve a Videotont, és végre leülnek velem egy asztalhoz a patinás csapatok játékosai is. Ennek eredményeként igazoltam két tehetséges ifjoncot a Tottenham-től és a Liverpool-tól. Sajnos, viszont meg kellett válnom egyik legtehetségesebb játékosomtól, Lima-tól. Igaz fel voltam rá készülve - nem akart szerződést hosszabbítani -, de titkon belül bíztam a maradásában. Azonban lépnem kellett, ezért szezon elején felraktam átadólistára és bíztam abban, hogy jó pénzért majd elviszik. Számos csapat bejelentkezett érte, többek között a Juventus, Chelsea, Manchester United, Tottenham, Bayern Münich, Sevilla, Villareal, AC Milan, Inter, Fiorentina - jelenlegi scudetto birtokosa. A végső befutó végül az olasz bajnok lett, mivel ők ajánlották a legtöbbet, 12,5M fontot. Első mérkőzésén 7,5-es osztályzatot kapott. Roma-t ütötték ki az Olasz Szuperkupában. A jelenlegi bére 75e font hetente. Sok sikert, s remélem világsztárrá növi ki magát.

Íme az új igazolások, akikben nagy lehetőségeket látok:

Lima helyére sikerült hoznom egy megfelelő helyettest (ingyen), aki remélem rövidtávon, de pótolni fogja azt az űrt, amit a brazil kapus hagyott maga mögött. A fiatal norvég kapussrácban nem látok akkora potenciált, hogy rá merjem bízni a hátsó alakzat irányítását. Egyrészt nincs a csapattal összeszokva, nem tud megfelelően kommunikálni a társakkal - ami fontos egy kapus esetében -, tapasztalatlan, továbbá már nem kaphatja meg azt a türelmet sem, ami annak idején Lima-nak kijárt. Hiszen akkoriban ő még egy feltörekvő, alakulóban lévő csapat tagja volt. Megemlíteném viszont Hitzlspergert - 50+ német válogatottsággal -, akit annak reményében igazoltam le, hogy növeljem a Fradi reputációját - korábban olvastam, hogy nem csak a jó szereplés, hanem csapatom tagjainak hírneve is növeli.

A Bajnokok Ligája csoportkörbe jutása idén is összejött a Fradival. Viszont más magyar csapatnak most nem sikerült kiharcolnia az őszi nemzetközi megmérettetéseket. Idén elmondhatom, hogy szerencsés csoportba kerültem, hiszen a Kobenhavn egy verhető csapatnak tekinthető, a Sahktar-t sem lehetetlen megfogni, a Chelsea-vel pedig jó leszek egy X-re, vagy egy meglepetésgyőzelemre. Meglátjuk mit hoz az idei év. Szerencsére több játékost is sikerült a Fradinál tartanom, akik tavalyi évben nem akartak szerződést hosszabbítani - Bazán, Touré, Dávid László. Jelenleg az alapjátékosokat még szerződés köti a Fradihoz 2020-2021-ig, az edzéslehetőség és az utánpótlás akadémia fejlesztés pár napon belül befejeződik, én pedig hosszabbítottam 2020-ig egy 2,4e fontos fizetés ellenében.

Karrier statisztikám:

Eladásokból befolyó profit:

Ötödik szezonom a Fradi élén

Idei szezonom úgy zajlott, ahogy azt szerettem volna. Előző posztomban részletesen írtam a kieséses szakaszban nyújtott teljesítményemről, itt viszont inkább a hazai eseményekről szeretnék pár sort és képet megosztani. A bajnokságot sikerült végre veretlenül megnyernünk. Így gól- (79), pont- (82), veretlenségi- (32), győzelmi- (13), legmagasabb nézettségi-, átlagnézettségi-, legtöbb kapott gól nélküli- (12), csúcsot állítottunk be.

Navarro lett a gólkirály 28 találattal (bajnokok ligájában 15, kupákban 7 találat fűzhető a neve mellé), egyúttal a házi gólkirály is 50 góllal, illetve ő lett legtöbbször a meccs legjobbja (11) is.

Viszont az év menedzsere választás érdekes eredményt hozott:

Szakmai stábom létszáma már elég nagy az első évekhez viszonyítva és végre jönnek minőségibb, jó értékekkel rendelkező alkalmazottak is. Viszont még így sem tudom 5 csillagosra tornászni az edzésszintet, hiába 20-as értékű az adott személy képessége. Ez nem tudom mitől függ, talán a hírnév, ami sokat számít, vagy valamilyen értékkel való kombináció...?

Egy összegzett kép a felállásról és a csapat taktikájáról. Lényegében a taktika sikeressége a személyre szabott utasításokon alapszik. Megjegyzem, ezt a taktikát minimális módosítással az első évtől kezdve használom! Sikereket elnézve látható, hogy kellett legalább 3-4 év, amíg összeszoktak a játékosok és sikeresen tudják alkalmazni azt, amit beállítottam számukra.

Már az idény kezdetekor nagy fájdalmam volt, hogy Lima-nak lejár a szerződése év végén, és már 2 éve nem akar szerződést hosszabbítani. Bazán-nal ugyanez a helyzet, csak az ő kontraktusa 2018-ban fog lejárni, és ő sem akar maradni, pedig kedvelnek, a csapat hozza az eredményeket. Míg a középpályásban bízom, hogy tovább tudom adni jó pénzért (figyeli a Liverpool, Lazio, Tottenham, Arsenal, AC Milan), viszont a kapussal nem tudom mi lesz.

Próbáltam megfelelő helyettest keresni a posztra, de sajnos minőségi tehetségek szóba se állnak velem, akik meg eljönnének, azok még a gyengélkedő Videotonba se férnének be. Viszont lépnem kellett. Év elején leigazoltam, majd rögtön kölcsönadtam a Mainz-nak Geir Mjomen-t (norvég 20 éves fiatal kapus, aki ezidáig kétszer húzta magára válogatottja mezét). Benne bízom, talán ő lehet a jövő kapus poszton, bár értékei meg sem közelítik Lima-ét jelenleg. Remélem jövőre lépek akkorát előre klubelismertségi rangsorban, hogy akinek 2-3 éven belül lejár a szerződése, örömmel hosszabbítja meg.

Navarro két szépséggyőztes gólja. Bajnokok Ligája 2015/16-os év 3 legszebb gólja közül az első helyezett a Juventus, a második helyezett találat pedig a Dortmund ellen, a harmadikat pedig egy másik csapat tagja szerezte:

Karnyújtásnyira a világ tetejétől

Az észak-olaszországi csoda után a Ruhr-vidékre vezetett az utunk. Pontosabban Dortmund városába. Az sors nem könnyítette meg a dolgunkat, hiszen előző körben is egy top bajnokság ezüstérmesével kellett összecsapnunk (az idei bajnokságot a szezon végén Dortmund is behúzta). Viszont ehhez a párharchoz több reményt fűztem, mint az előzőhöz. Az első meccsünket idegenben játszottuk, ami 1-1-gyel végződött. A német publikum lebecsült minket, talán ennek  köszönhető a fölényes játékunk. Viszont mint mindig, a rutin győzött. Ha nem is csípett el három pontot, de végül sikerült döntetlenre menteniük a meccset. A sok helyzet és kapufa (4) ellenére nem sikerült több gólt szereznünk, mint az ellenfél, de még így nagy volt az öröm, hiszen a párharc esélytelenjeként fontos gólt szereztünk idegenben.

A visszavágó már a Ferencváros otthonában zajlott, ami nagyon szoros volt. Sárga lapok, szabálytalanságok, kapura lövések, kapufák tömkelege szórakoztatta, vagy éppen késztette füttykoncertre a szurkolókat. A meccset már szinte zsebben érezhettük a 85. percig, amikor Lewandowski bekotorta a Fradi kapujába a kapusról kipattanó labdát. Mint a Juventus elleni párharcnál, itt is az utolsó másodpercig izgulhattam, hiszen a Dortmund-nak elég lett volna egy gólt begyötörnie, hogy idegenben lőtt több góllal továbbjuthasson. Az időhúzó cseréimnek, a csapatom remek moráljának és összeszokottságának köszönhetően sikerült bejutnunk az elődöntőbe. Az ezt megelőző évben az Európa Liga elődöntőjébe vittem a Ferencvárost, ahol az AC Milan állított meg minket. Most viszont a legrangosabb európai kupában is megismételjük ezt a menetelést.

Üröm az örömben, hogy az elődöntőben Barcelona-val kerültünk össze. Tavaly egy nagy múltú csapat ellen estünk ki, és sajnos ez idén sem változott.

Egy álom véget ért...

Amilyen remekül meneteltünk a sorozatban, úgy állított elénk egy újabb, ám most egy megugorhatatlan akadályt az játék. A katalán együttessel nem vehettük fel a versenyt, és ezt a két meccs összképe is megmutatta. Ismét idegenben kezdett a Fradi, ami sosem hálás szerep. Bár valamiért az idegen meccsek jobban mennek a csapatnak. A mérkőzés előtt felállított célom az egy döntetlen elérése volt, persze szerzett góllal/gólokkal. Az első félidő, mint ahogyan az várható volt, egyértelműen a Barcelon fölényéről szólt. Ennek ellenére sikerült gól nélkül kihúznunk a 45 percet. A második félidőre azonban sikerült úgy feltüzelnem a játékosaimat, hogy alig győztem figyelemmel kísérni a kapura tartó lövéseinket, amiből sikerült is egyet kapufára küldeni. Sajnos ez a kieséses szakaszban már nem az első. Mivel az első találatot nem sikerült megszereznünk, a tűz pedig égett játékosaimban, pillanatnyi kihagyás következett, amit Naili (szélsőhátvéd) teljesített be. Begyűjtette (megérdemelten) a második sárga lapját, ezzel komoly hátrányba hozva a Fradit. A mérkőzés folytatódott tovább. Rögtön taktikát váltottam: egyik csatáromat lehoztam, és bejött egy védekező középpályás, így a védekezésünk maradt a régi, viszont támadásban ezután már nem tudtunk hatékonyan működni. (Meccs képéhez hozzátartozik, hogy két fontos játékosom is kiesett sérülés miatt. Egyik volt Zargo Touré (védekező középpályás), aki alapemberem volt minden meccsen, valamint helyettesítő társa Giannis Mitas. Sajnos a 76. percben kapott gólt is a csere védekező középpáylás javára lehet írni, mivel eredeti posztja középhátvéd.

Hazai pályán, mint ahogy az várható volt, szenvedtünk. Nemzetközi meccseken remekül szerepeltünk, idehaza pedig nyögvenyelős meccseket játszottunk. Ez a mostani mérkőzésen is látszott. Bár statisztika alapján méltó ellenfelek voltunk, de a Barcelona mindent megtett azért, hogy ők mehessenek a döntőbe, ahol a Real Madrid-Sevilla páros győztesével találkozhatnak (Sevilla lett végül, akit 2-1-re győzött le a katalán klub).

Torinói kirándulás

A Bajnokok Ligája csoportkörből továbbjutva a Juventus-szal kerültünk össze a nyolcaddöntőben. Öt éves ferencvárosi pályafutásom alatt harmadjára sikerült beverekednünk magunkat a főtáblára, s most másodjára jutottunk tovább a kieséses szakaszba. A 2013/2014-es szezon óta kellett erre várniuk a szurkolóknak, amikor a Lyon-Stuttgart-Napoli hármassal kellett megvívnunk a párharcainkat. Abban a csoportban az utolsó fordulóig harmadik helyen álltam, és az utolsó meccsen elég volt egy döntetlen elérése, hogy nemzetközi szereplésemet folytathassam. Stuttgart-ot sikerült hazai pályán legyőznünk, ezzel beelőzve őket. Viszont a nyolcaddöntőben a Manchester United-del kerültünk össze. Sajnos 4-1-es összesítéssel kiestünk. De nyugtat a tudat, hogy ők ezután meg sem álltak a Bajnokok Ligája győzelemig.

Ez volt az a meccs, ahol egy késői góllal Európa Liga helyett Bajnokok Ligája nyolcaddöntőbe lett. Az a 90+3. percben szerzett gól nagyot dobott a költségvetésen. Nem véletlen, hogy annyira kedveltem Geynrikh-et, no meg persze a ferencvárosi szurkolók is. A bajnokságban nem szórta a gólokat, de a nemzetközi színtéren kárpótolt minket.

Érdekesség: érdemes megfigyelni a játékvezető nevét.

Egy kis múltidézés után jöjjön a Juventus elleni összecsapásunk. A média természetesen nem a Fradit tartotta esélyesnek. A sorsolásnál ugyan kaphattam volna könnyebb ellenfelet is, de tulajdonképpen a jelenlegi helyzetünkben teljesen mindegy volt, hogy kivel mérkőzünk meg. Az esélytelenek nyugalmával léphettünk pályára.

Első mérkőzésünket az Üllői úton vívtuk meg, ami 1-2-es vereséggel végződött. Szoros meccs volt, de leginkább a középpályán zajlottak az események, mint ahogy azt a kapura lövések száma is mutatja. Serero szerzett egy gyors gólt, amire Navarro (argentin csodacsatárom) tudott hamar válaszolni. Majd a három éve Chelsea-től igazolt Kalou belőtte a győztes gólt.

A visszavágóig volt öt mérkőzésünk, amit próbáltam tartalékosan letudni, tervezvén egy esetleges továbbjutás kiharcolását. Sajnos a rotációt így sem tudtam nélkülözni, hiszen a sérülések mindig a legrosszabbkor jönnek. Több kulcsjátékosom is hetekre lesérült. Három bajnoki meccs (7 pont), oda-visszavágó ligakupa negyeddöntő (Paks ellen 3-1-gyes továbbjutás) után jöhetett a legfontosabb mérkőzés. Az észak-olaszországi csapat a 2011-ben átadott Juventus Stadionban látott vendégül. A médiában való előrejelzések szokásokhoz híven nem mellettünk szóltak, így a továbbjutási esélyünk is minimális volt. Úgy álltam a meccshez, hogy lesz ami lesz, mi a szokásos taktikát fogjuk alkalmazni. Meccs előtt elmormoltam egy "sok szerencsét" a csapatnak, ami most is bevált az első félidőben, ugyanis 1-2-es eredménnyel mehettünk a szünetre. A második félidőre dicsérettel küldtem őket a pályára. Az első 10 percben erősen presszionáltunk, aminek köszönhetően 2 góllal el húztunk.

Viszont ami ezután következett, az mindenkit megőszített a Ferencváros házatáján. Az ellenfél a szokásos módon erőteljesen nyomni kezdett. A 65. percbem Vucinic betalál, majd 80. percben szintén ő rezgeti meg a hálót. Ebből a helyzeből viszont ha egy gólt bekaparnak még, akkor odaveszik minden reményünk. Próbáltam cserével húzni az időt (70. percben jött a csere, 85-ben pedig kettő), de a taktikán nem mertem változtatni. Így félve bíztam abban, hogy nem ér véget az idei nemzetközi szereplésünk.

Végre elérkezett a 94. percnek a legvége, amikor a bíró belefújt a sípjába. Ezzel pedig 3-4-re legyőzve a Seria A tavalyi ezüstérmesét, 5-5-ös összesítéssel a Ferencvárosi TC jutott tovább.

FM 2012 - Ferencvárosi TC

Sokat tanakodtam azon, melyik csapattal is kezdjem meg 2012-es karrieremet. 2005-ös széria óta csak néhány csapattal voltam, és ennek oka, hogy kizárólag olyan csapatot szeretek irányítani, amelyikhez érzelmileg egy picit is kötődöm. Számomra csak egy csapat létezik, a Manchester United. Minden részt sir Alex Ferguson helyén kezdtem, és átlagban 10-15 szezont húztam le a ködös Albionban. Viszont egy idő után nem nyújt már akkora élvezetet, ezért rendszerint belevágok kisebb csapatok irányításába is. Így esett a választásom számos alkalommal York City-re, Leeds United-re, West Ham United-re, Notthingham Forest-re, illetve a magyar csapatok közül a Fradira. A 2012-es részt ezúttal a Manchester United helyett a Ferencvárossal kezdtem meg. Az elmúlt szezonok nagy vonalakban:

1. év (2011/2012)

Első évben célként tűztem ki az európai kupaszereplést érő pozíció megszerzését, illetve a minél további menetelést a kupasorozatokban. A Fradi játékoskerete nem túl erős, így szükséges volt egy megfelelő taktika és egy edzésterv kialakítása, a személyzet frissítése (sajnos kötve volt a kezem mind anyagi-, mind pedig személyzet létszámát tekintve), illetve a csapathoz kellett hoznom még egy-két alapembernek szánt játékost.

A bajnokságban meglepően jól teljesítettünk, bár ehhez hozzájárultak az ellenfelek gyenge teljesítményükkel is. A Magyar Kupa döntőjében sajnos elvéreztem, a Liga Kupából pedig kiestem. Viszont sikerült három kiváló játékost a Fradihoz csábítanom, akik nagyban hozzájárultak az idényben nyújtott jó teljesítményhez: Wobay (szélső középpályás), Pukanych (támadó középpályás), Mdledle (szélsőhátvéd).

Szezonértékelő: 0 Kupa (szereztünk egy ezüstérmet a Magyar Kupában), Európa Liga: nem jutottunk be a csoportkörbe, mivel a Salzburg összesítésben 6-2-vel búcsúztatott minket.

2. év (2012/2013)

A második idényben végre sikerült jól megerősítenem a keretet. Megszereztem a szélsőhátvéd posztra Ley-t, a kapuba Lima-t (hatalmas tehetség a scout-om szerint), Balogh Bélát (Kecskemétről hoztam el középhátvédnek, aki a nemzetközi kupákban alapemberként irányította a védelmet), Touré-t (védekező középpályás, mára már jobbhátvéd), Laudrup-ot (híres Michael Laudrup családtagja), Montano-t (nem vált be, de nemzetközi szintű képességei vannak), Geynrikh-t (Bajnokok Ligájában és Európa Ligában fontos gólokat szerzett, aminek köszönhetően bekerült a BL álomcsapatába is), Figueroa-t (szerintem senkinek sem kell bemutatnom az argentin csatárt. Nem egy Ronaldo, de kiválóan beleillett a taktikámba).

A legnagyobb veszteséget Wobay eligazolása okozta. Sajnos nem figyeltem oda a leigazolásakor, így szerződéskitételben benne maradt egy 1,5M fontos kivásárlási pont).

A Fradi végre ismét a legjobb csapat lett a magyar bajnokságban, Európa Ligában sajnos ismét nem sikerült bejutni a csoportkörbe, A Magyar Kupát és a Ligakupát sikeresen elhódítottuk, valamint a Magyar Szuperkupa is hozzánk került.

Szezonértékelő: 4 Kupa, Európa Liga: nem jutottunk be a csoportkörbe (Dnipro jutott tovább 3-3-mal).

3. év (2013/2014)

Szerencsére két újabb tehetséggel bővült a ferencvárosi keret, illetve három minőségi játékost is ide tudtam csábítottam. A két argentin tehetség, akik mind a mai napig meghatározó szereplők a csapatban (Bazán és Navarro), valamint Kovács Péter, Rozic (ausztrál középhátvéd). Kapus posztra pedig Mzimela érkezett Lima mögé. Nagy szükség volt egy tapasztalt, sokat megélt kapusra.

Ebben a szezonban nem kellett megválnom egy kulcsjátékosomtól sem, így a Fradi végre büszkeségre okot adó szezont futhatott.

Szezonértékelő: 4 Kupa, Bajnokok Ligája: bejutottunk a csoportkörbe (Lyon, Ferencvárosi TC, Stuttgart, Napoli). Óriási szerencsével, az utolsó meccsen a Stuttgart-ot elverve (85. perces góllal), és ezzel beelőzve a németeket, továbbjutottunk a nyolcaddöntőbe, ahol a Manchester United-et sorsolták nekünk. A párharc már a mérkőzés előtt lefutottnak tűnt, amit a pályán is igyekezett bebizonyítani a Manchester. Hazai pályán egy csúnya 4-0-ba szaladtunk bele, viszont a visszavágón sikerült egy 1-0-ás győzelmet elérnünk. Ezzel kiestünk, ám rendkívül gazdag szezont tudhattunk magunk mögött. A Fradi végre stabilizálhatta a pénzügyi helyzetét.

4. év (2014/2015)

Sikerem kulcsa idén is több tényezőben rejlett. Többek közt az átigazolásokban, az alapjátékosaim megtartásában, a szakmai stáb frissítésében és létszámának kibővítésében, valamint a kiegyensúlyott csapathangulatban.

Az említésre méltó igazolásaim: Halmosi (öreg volt, fél évre viszont remek cserének bizonyult, aki a szezon végeztével visszavonult), Mitas (ciprusi védekező középpályás, fiatal és kiváló képességei vannak), Gera (eljárt felette az idő, de végre meg tudtam szerezni. Kora ellenére meccset eldöntő passzokat osztogat csereként beállva), Ademar (remek képességű brazil középpályás), László Dávid (DVSC-től igazoltam nem kevés pénzért, de nem hagyhattam ott. Magyar, fiatal, és rendkívül tehetséges középhátvéd), Rodrigo (brazil csatár), Seman (szlovén középhátvéd, aki fiatal kora mellett még sztárjátékos is lehet), Éder (brazil szélsőhátvéd).

A 2014/2015-ös szezonban kénytelen voltam megválni Ley-től (remek karrier előtt áll), Mdledle-től (alapember volt, de visszautasíthatatlan ajánlatot kaptam érte), Csizmadia (elvégezte a dolgát a csapatnál. Nemzetközi meccseken mindig kimagaslott, csak sajnos elég fiatalon romlani kezdett a teljesítménye).

Szezonértékelő: 1 Kupa (bajnokságon kívül mindent elbuktunk, viszont a 19 alattiak megnyerték a bajnokságot), Bajnokok Ligája: (Manchester United, Besiktas, Ferencvárosi TC, OM) a csoportból kiestem, de az Európa Ligában folytathattam nemzetközi szereplésemet. Ott a Dnipro-n (pár évvel ezelőtti meccsért visszavágtunk; 4-3), AS Roma-n (6-1) és Sporting-on keresztül (5-2) jutottunk be az elődöntőbe, ahol az AC Milan ellen viszonylag könnyen kiestünk (2-4).

5. év (2015/2016)

A 2015/2016-os szezon eddig a képen láthatóan alakult. Az NB1-et toronymagasan vezeti a Fradi.

Igazolások: McFadden (skót csatár, kár hogy csak levezetni jött. Talán egy-egy meccset még el tud dönteni), Ali Bayram (török középhátvéd, fiatal, szupertehetségnek van kikiáltva = Dortmund és Tottenham folyamatosan figyeli), Dinheiro (Éder helyett hoztam), Hautajarvi (finn csatár, megfigyelő szerint nagy jövő előtt áll, ráadásul EU tagországból származik), Bodor (kellenek a magyarok a szezon eleji nevezés miatt).

Azonban néhány játékosomat el kellett adnom: Rozic (a tehetséges középhátvédek mellé már nem fért be, így mennie kellett), Takagi (nem volt rossz, viszont idegenlégiósként nem fért be a keretbe), Geynrikh (rengeteget tett a klubért, de menni akart. S mivel egy év volt hátra a szerződéséből, így kénytelen voltam eladni. A Videoton éppen érdeklődött iránta).

Infrastruktúra, pénzügyi helyzet, klub információk:

Néhány játékosom:

Ferencvárosi TC kerete: