A kemény munka mindig meghozza gyümölcsét
A Real Madrid-on túljutva utunk a Ruhr-vidékre vezetett, ahol nem először fordultunk meg az utóbbi éveket tekintve. Mint azt már korábban többször is említettem, a Schalke 04 keretét több wonderkid erősíti. Vezetőedzőjük, Brendan Rodgers pedig alkalmas arra, hogy a bennük rejlő tudást kiaknázza és a csapat javára fordítsa. Elég csak annyit mondanom, hogy a "bányászok" az elmúlt két évben döntőt játszottak a Bajnokok Ligájában, illetve a német bajnokságban is többször az élen végeztek. Ennek tudatában készítettem fel a Fradit az összecsapásra.
Én azt vallom, hogy egy kieséses szakaszban annak a csapatnak könnyebb, amelyik először játszik idegenben. Ugyanis egy idegenben szerzett többgólos döntetlen már több, mint 50%-os esélyt jelenthet az idegenben kezdő csapat számára. S általában az idegenben kezdett párosításaimból könnyebben jutottam tovább. Sergio Sara, aki már négy-öt mérkőzés óta 6-6.4-es átlagot hozott, a meccsnap előtt elmondtam neki, hogy nagyon bízok benne és a csapatnak is szüksége van a góljaira. Ez a lélekemelő beszélgetés nagy hatással volt rá, amit a pályán nyújtott teljesítményén láthattunk is. A Schalke
elleni párharc első meccsét a Groupama arénában vívtuk meg, ami
rendkívül kiélezett volt az utolsó percig. A kezdést követően a Fradinak
voltak nagyobb helyzetei, s a nyomásnak hála sikerült is begyötörni a
lélektanilag sokat jelentő gólt. Az első félidő kisebb német helyzetekkel zárult, de nem jelentettek nagy veszélyt a kapunkra. A helyzet viszont a második félidőre megváltozott. Nagy nyomást gyakoroltak a középpályánkra, de a játékosok koncentrációjának és a taktikának köszönhetően nem sokszor engedtük az ellenfelet a kapu közelébe. Így kénytelenek voltak távolról próbálkozni, amik többször csak szurkolói labdaként végezték. A meccs közbeni kép alapján eléggé kétesélyes volt a találkozó, így nagyon örültem a sípszó utáni eredménynek.
Az odavágó győzelmével a zsebben viszont nem lehettünk nyugodtak, hiszen a visszavágót idegenben játszottuk az ellen a Schalke ellen, aki bármikor képes gólokkal nyerni. Ezt már az első 30 percben bizonyították is azzal, hogy teljesen a kapu elé szögezte a csapatot. A hatalmas nyomást pedig nem bírtuk, a német csapat gólérzékeny csatára betalált a hálónkba. Ilyenkor a csapatom mindig elvesztette a fonalat és az eredmény után futott. Azonban 2030. április 9-én ez máshogy történt. Bardi Gábor, aki már a Real Madrid elleni nyolcaddöntőben is kulcsszereplő volt, megszerezte az egyenlítő gólt. Ezáltal nyugodtabb lelkiállapotban mehettek félidőre a fiúk. A srácokat a második félidőre már Zabaleta feltüzelő mondataival engedtem pályára. A folytatásban az ellenfél nagyon gyors és kreatív támadásokat vezetett a széleken, aminek köszönhetően rengeteg helyzetet alakítottak ki a Fradi kapu előtt. Szerencsére a befejezések nem sikerült jól, rendre elkerülték a kaput. Viszont mi pontosabbak tudtunk lenni, így Sara ismételten hálót zörgetett, illetve az ex-Atletico Madrid játékos, Carabalí is értékesítette a helyzetét. A Schalke ennek ellenére még próbálkozott, hiszen mégiscsak hazai pályán játszottak, de már ők is tudták, hogy négy gólt már nem fognak rúgni. Ez így is történt. A Fradi története során először jutott be a Bajnokok Ligája elődöntőjébe.
A Real Madrid és a Schalke 04 legyőzésével már úgy vártuk a sorsolást, hogy bárki jöhet ellenünk, nem kegyelmezünk neki. Azonban ennek sosem szokott jó vége lenni, így a szokottnál sokkal óvatosabbnak kellett lennem, ami a csapatbeszédeket illeti. Ráadásul a sérülések is ilyenkor szoktak beütni, ami elsősorban a kezdőjátékosok között szeret végigsöpörni. Na de nézzük, hogy a két német csapat közül kivel kell megmérkőznünk a döntőbe jutásért.
Azzal a Bayern München-nel játszunk az elődöntőben, akivel 12 éve már szerepeltünk egy csoportban. De akkor még nem számítottunk olyan erős csapatnak, hogy esélyesként léphessünk pályára ellenük. Ennek ellenére azért sikerült egy hazai pályán elért döntetlennel meglepnünk a bajorokat. Sajnos, az akkori meccsen - 18 évesen - gólt szerző Valerio most nem tudott pályára lépni, ugyanis a februárban elszenvedett sérüléséből visszatérve egy újabb, 4-5 hónapos sérülést szedett össze az edzésen. Pedig milyen szép momentum lehetett volna, ha 30 évesen is hálóba talált volna a klub ikonja.
Az odavágót ismét hazai pályán kellett lejátszanunk, aminek nagyon nem örültem a bejegyzés elején említett okok miatt. Viszont sokkal nyugodtabb voltam, mint a Real Madrid és a Schalke meccs előtt.
Az első félidő Fradi fölénnyel zajlott, de sajnos volt a bajoroknak egy Eren Emir csatáruk, akivel a védőim nem tudtak mit kezdeni. Ahogy labdát kapott, azonnal helyzetbe került. S ha már helyzetbe került, akkor értékesítette is azokat. Viszont mi mehettünk 3-2-vel a szünetre. A második félidőben sokat javult a Fradi koncentrációja, ami gólban is megmutatkozott. Sőt, pár percre rá egy szabályosnak tűnő gólt el is vett a bíró tőlünk. Ekkor még nem bosszantott annyira - 5-2 lehetett lett volna -, mert nem tudtam, hogy mi következik ezután. Sajnos az játszódott le az utolsó 20 percben, ami ilyenkor leszokott. A Fradi legjobb játékosa, Bardi Gábort bedarálták, majd ismét Eren Emir érkezett egy találattal, ami abból alakult ki, hogy a kimagasló formában teljesítő Morela középhátvédem labda alá futott, így tiszta helyzetbe hozta a csatárt. De a 4-3 és az irányítom lesérülése még nem volt annyira frusztráló, mint az, hogy a 94. percben a semmiből szerzett egyenlítést az ellenfél. Ez a 4-4 viszont az esetek többségében azt szokta jelenteni, hogy a visszavágón az FM teljes erőbedobással az áramlattal szembe rak le.
A megérzésem sajnos majdnem bejött, de a nagy szerencsének és Steenbergen-nek köszönhetően sikerült legyőznünk a Bayern Münich-t egy 82. percben szerzett győztes találattal. A mérkőzésre a németek úgy futottak ki, hogy nekik a döntetlen is elég. Ezért a Fradi kitámadásait előnyükre fordíthatják. A kellőképpen feltüzelt Sara már sorozatban a harmadik gólját szerezte a Bajnokok Ligájában, de erre hamar választ kaptunk Eren Emir találatával. Erre muszáj volt cserével, némi taktikai változással és csapatbekiabálással reagálnom. A rizikófaktort igen magasra emeltem, aminek hála most a Fradi javára billent a mérleg nyelve. Ugyanis a holland válogatott szélső középpályásom, Steenberg megszerezte a győztest érő vezető gólt. Ezzel bejuttatva a Fradit a Bajnokok Ligája döntőjébe. A végső összecsapást pedig az eddig nagy sorozatot futó Manchester City-vel kell majd megvívnunk.
A korábbi Bajnokok Ligája döntőt játszó csapatok listája látható az alábbi képen.
Végezetül pedig érdekességként bemutatom a másik magyar "wonderkid"-emet, Nagy Zsolt személyében.
