Sikeres szezonzárás és
Angol Ligakupa győzelem
Angol Ligakupa győzelem
A Liverpool-t beelőzve a hatodik helyen zártuk a 2018/2019-es szezont, amivel jogot szereztünk az Európa Liga harmadik selejtezőkörében való indulásához. Hatalmas csatát vívtunk a Manchester City-vel, de végül mi maradtunk alul. De egyáltalán nem bánom, hiszen így is túlteljesítettük kitűzött céljainkat, és azért sikerült őket megvernünk a szezon során, ami szép skalpnak tekinthető.
Persze meg volt a szokásos pofozás az Old Trafford-on is. Mint ahogy a Tottenham sem kímélt minket hazai pályán. Sőt, az idény végére a Swansea is berámolt nekünk egy ötöst, így sajnos nem sikerült szépre a szezon zárása. De ez legyen a legnagyobb bajunk.
A nemzetközi szereplést amúgy nem bíztuk a véletlenre, ugyanis már a szezon közben elhódítottuk a sokak által lebecsült Angol Ligakupát. A döntőben a tavalyi bajnokkal, a West Ham United-del kellett összecsapnunk, ahol mindkét együttes megérdemelten nyerhetett volna, de ugye csak egy vihette haza a trófeát, és az azzal járó Európa Liga selejtezős tagságot.
A mérkőzést hamar eldöntöttük, és összességében az eredményt is sikerült könnyedén a magunk oldalán tartanunk. A West Ham koránt sem volt olyan könnyű ellenfél, mint ahogyan azt a végső eredmény mutatja, mivel több Premier Ligás induló skalpját is megszerezte. Viszont csapatomat sikerült olyannyira feltüzelnem, hogy szinte esélyt sem adtunk az ellenfélnek, hogy a kapunk közelébe kerüljön. Ezért kénytelenek voltak távoli lövésekkel próbálkozni, csekély eséllyel. Nekünk sokkal pontosabbak voltak a lövéseink, akár nagyobb gólkülönbség is születhetett volna. Így megszereztük a klub történetének első Ligakupa győzelmét, valamint a megalapítás óta először léphet a nemzetközi színtérre York városának együttese. A vezetőség örül, a szurkolók örülnek, és a játékosok is boldogok.
A Ligakupához még hozzátartozik pár statisztikai adat is. Többek közt, hogy magasan mi szereztük a legtöbb gólt (21) a kupasorozatban, illetve mi hoztuk a legtöbb vereség nélküli mérkőzést. Szám szerint 7-et. De a keménység sem állt távol tőlünk, amit bizonyít a 9 sárga lap. Ez már a csapat névjegyévé vált, így ez a jövőben sem fog változni.
A klubstatisztika mellett talán sokkal érdekesebb játékosaim teljesítménye. Ugyanis a brazil-utánpótlás kerettagsággal bíró kapusom hozta le a legtöbb meccset gól nélkül (5), első számú csatárom, Branvo lett a gólkirály 6 találatával, illetve az angol balszélsőm, Stanislas adta a legtöbb gólpasszt (5).
Egy ilyen kiemelkedő szezon után talán nem túl meglepő, hogy Én lettem az év menedzsere. Ezzel beelőzve olyan nagyságokat, mint a több éve bajnoki aranyat szerző Moyes-t (sajnos ez IRL nem így alakul), illetve azt a Slaven Bilic-et, aki újra színt vitt az Ágyúsok játékába.
Egy kép a klub adatlapjáról, ahol van egy-két érdekesség. Például az éves szinten értékesített bérletek száma (5073 db), pénzügyi állapotom (büszke vagyok arra, hogy minimális igazolással, és alacsonyan tartott fizetési kerettel sikerült elérnem), valamint, hogy mai napig nem sikerült felkerülnöm a klub kedvenc személyei/ikonjai közé.
Amúgy sosem játszom "csőlátásban", így időközönként szétnézek a körülöttem lévő FM világban. Így figyeltem fel néhány jelenségre. Például a "Benitez-mánira", amit az alább látható kép is jól illusztrál. Olyannyira kedvelik a spanyol trénert Liverpool vörös oldalán, hogy mindig adnak neki egy újabb esélyt. Amivel természetesen nem tud élni, így a megszokott módon szétválnak útjaik. De van egy olyan érzésem, hogy a sors még össze fogja őket hozni a jövőben. :)
De ugyanez megfigyelhető Aranylabda ügyben is. Bár ott az évek óta sorozatban nyerő C. Ronaldo rá is szolgál elég rendesen. No de talán egy kicsit túlzásnak érzem azt a hét darab Aranylabdát. Talán Messi esetére hasonlít IRL ez a fajta egyoldalúság, de hát ez van.
Magyarországra is ellátogattam kicsit. Ahol mind válogatottság, mind klubszinten akadtak említésre méltó történések. Mivel pozitív ember vagyok, ezért kezdeném a pozitív dolgokkal. A Videoton (3M fontos klubérték - 3,5 M font adóssággal) az idei évben nagy menetelést hajtott végre az Európa Ligában. Egy viszonylag könnyű csoportból sikerült második helyen továbbküzdenie magát a legjobb 32 csapat közé. Igaz, hogy az Olympic Marseille jutott tovább, de legalább nem kettős vereséggel búcsúzott a fehérvári együttes.
A klubfutballnál maradva, talán nem csak számomra meglepő, hogy a hatalmas szurkolói bázissal bíró Diósgyőri csapat kiesett NB1-ből, majd az NB2-ben csöppenve szintén kiestek, csak akkor már az NB3 következett.
...és igaz hogy sikerült rögtön visszaküzdeniük magukat a másodosztályba, de megint nagy falatnak bizonyult. Így vissza is süllyedtek az utolsó szintre.
Úgy néz ki, az ország keleti részén egy "NB2-ben akarunk szerepelni" járvány söpört végig, mivel a Debrecen sem maradt ki a sorból. Sajnálatos módon ők is kiestek az NB1-ből, de nekik legalább sikerült az azonnali feljutás a legjobbak közé, ahol azóta sikerült újra megerősödniük.
Napjainkban nem csak klubcsapataink, de nemzeti válogatottunk is alvóállapotban van lassan már harminc éve. Ez a játékban sem változott. Ugyanis Magyarország jelenleg a 79. helyen szerepel a világranglistán, ami akár még jónak is mondható a keret minőségét tekintve. Dzsudzsák (Celtic) pályafutásának már a levezető szakaszában jár, és talán Ő tekinthető egyedül nemzetközileg is elismert magyar játéknak. De még ott van Megyeri (Real Sociedad), Bogdán (Bolton), Gulácsi (RC Lens), Szatmári L. (Empoli), Vass (Metalist), Otigba (York City) és a jelenlegi keret legértékesebb játékosa Koman Vladimir is (Krasnodar)... De ahogy elnézem az utánpótlást, nem sok jóval kecsegtet a Magyar Válogatott jövője. Bár ahogy mondani szokták, egyszer mindenkinek eljön az ideje. Talán a 2020-as Európa Bajnokság selejtezőjét sikerül a magyar csapatnak sikeresen teljesítenie, ami a mostani állást tekintve bizakodásra ad okot.
(5 fordulót követően) Lengyelország 11, Magyarország 8, Wales 7, Finnország 2, Albánia 2
Jah, és mint mindig, majdnem lefelejtettem válogatott béli karrieremről a rövid helyzetjelentést. A szlovák válogatott elég esélyes az Európa bajnokságra való jog kiharcolására. Az első hely biztosan nem lesz meg, de a másodikat mindenképp meg kell tartanunk. Kemény lesz, mert a horvátok már nem biztos hogy hibázni fognak ellenünk, de nekünk csak egy dolgot kell tennünk, velük legalább leikszelnünk, a két kicsit meg jól elvernünk.
Persze meg volt a szokásos pofozás az Old Trafford-on is. Mint ahogy a Tottenham sem kímélt minket hazai pályán. Sőt, az idény végére a Swansea is berámolt nekünk egy ötöst, így sajnos nem sikerült szépre a szezon zárása. De ez legyen a legnagyobb bajunk.
A nemzetközi szereplést amúgy nem bíztuk a véletlenre, ugyanis már a szezon közben elhódítottuk a sokak által lebecsült Angol Ligakupát. A döntőben a tavalyi bajnokkal, a West Ham United-del kellett összecsapnunk, ahol mindkét együttes megérdemelten nyerhetett volna, de ugye csak egy vihette haza a trófeát, és az azzal járó Európa Liga selejtezős tagságot.
A mérkőzést hamar eldöntöttük, és összességében az eredményt is sikerült könnyedén a magunk oldalán tartanunk. A West Ham koránt sem volt olyan könnyű ellenfél, mint ahogyan azt a végső eredmény mutatja, mivel több Premier Ligás induló skalpját is megszerezte. Viszont csapatomat sikerült olyannyira feltüzelnem, hogy szinte esélyt sem adtunk az ellenfélnek, hogy a kapunk közelébe kerüljön. Ezért kénytelenek voltak távoli lövésekkel próbálkozni, csekély eséllyel. Nekünk sokkal pontosabbak voltak a lövéseink, akár nagyobb gólkülönbség is születhetett volna. Így megszereztük a klub történetének első Ligakupa győzelmét, valamint a megalapítás óta először léphet a nemzetközi színtérre York városának együttese. A vezetőség örül, a szurkolók örülnek, és a játékosok is boldogok.
A Ligakupához még hozzátartozik pár statisztikai adat is. Többek közt, hogy magasan mi szereztük a legtöbb gólt (21) a kupasorozatban, illetve mi hoztuk a legtöbb vereség nélküli mérkőzést. Szám szerint 7-et. De a keménység sem állt távol tőlünk, amit bizonyít a 9 sárga lap. Ez már a csapat névjegyévé vált, így ez a jövőben sem fog változni.
A klubstatisztika mellett talán sokkal érdekesebb játékosaim teljesítménye. Ugyanis a brazil-utánpótlás kerettagsággal bíró kapusom hozta le a legtöbb meccset gól nélkül (5), első számú csatárom, Branvo lett a gólkirály 6 találatával, illetve az angol balszélsőm, Stanislas adta a legtöbb gólpasszt (5).
Egy ilyen kiemelkedő szezon után talán nem túl meglepő, hogy Én lettem az év menedzsere. Ezzel beelőzve olyan nagyságokat, mint a több éve bajnoki aranyat szerző Moyes-t (sajnos ez IRL nem így alakul), illetve azt a Slaven Bilic-et, aki újra színt vitt az Ágyúsok játékába.
Egy kép a klub adatlapjáról, ahol van egy-két érdekesség. Például az éves szinten értékesített bérletek száma (5073 db), pénzügyi állapotom (büszke vagyok arra, hogy minimális igazolással, és alacsonyan tartott fizetési kerettel sikerült elérnem), valamint, hogy mai napig nem sikerült felkerülnöm a klub kedvenc személyei/ikonjai közé.
Amúgy sosem játszom "csőlátásban", így időközönként szétnézek a körülöttem lévő FM világban. Így figyeltem fel néhány jelenségre. Például a "Benitez-mánira", amit az alább látható kép is jól illusztrál. Olyannyira kedvelik a spanyol trénert Liverpool vörös oldalán, hogy mindig adnak neki egy újabb esélyt. Amivel természetesen nem tud élni, így a megszokott módon szétválnak útjaik. De van egy olyan érzésem, hogy a sors még össze fogja őket hozni a jövőben. :)
De ugyanez megfigyelhető Aranylabda ügyben is. Bár ott az évek óta sorozatban nyerő C. Ronaldo rá is szolgál elég rendesen. No de talán egy kicsit túlzásnak érzem azt a hét darab Aranylabdát. Talán Messi esetére hasonlít IRL ez a fajta egyoldalúság, de hát ez van.
Magyarországra is ellátogattam kicsit. Ahol mind válogatottság, mind klubszinten akadtak említésre méltó történések. Mivel pozitív ember vagyok, ezért kezdeném a pozitív dolgokkal. A Videoton (3M fontos klubérték - 3,5 M font adóssággal) az idei évben nagy menetelést hajtott végre az Európa Ligában. Egy viszonylag könnyű csoportból sikerült második helyen továbbküzdenie magát a legjobb 32 csapat közé. Igaz, hogy az Olympic Marseille jutott tovább, de legalább nem kettős vereséggel búcsúzott a fehérvári együttes.
A klubfutballnál maradva, talán nem csak számomra meglepő, hogy a hatalmas szurkolói bázissal bíró Diósgyőri csapat kiesett NB1-ből, majd az NB2-ben csöppenve szintén kiestek, csak akkor már az NB3 következett.
...és igaz hogy sikerült rögtön visszaküzdeniük magukat a másodosztályba, de megint nagy falatnak bizonyult. Így vissza is süllyedtek az utolsó szintre.
Úgy néz ki, az ország keleti részén egy "NB2-ben akarunk szerepelni" járvány söpört végig, mivel a Debrecen sem maradt ki a sorból. Sajnálatos módon ők is kiestek az NB1-ből, de nekik legalább sikerült az azonnali feljutás a legjobbak közé, ahol azóta sikerült újra megerősödniük.
Napjainkban nem csak klubcsapataink, de nemzeti válogatottunk is alvóállapotban van lassan már harminc éve. Ez a játékban sem változott. Ugyanis Magyarország jelenleg a 79. helyen szerepel a világranglistán, ami akár még jónak is mondható a keret minőségét tekintve. Dzsudzsák (Celtic) pályafutásának már a levezető szakaszában jár, és talán Ő tekinthető egyedül nemzetközileg is elismert magyar játéknak. De még ott van Megyeri (Real Sociedad), Bogdán (Bolton), Gulácsi (RC Lens), Szatmári L. (Empoli), Vass (Metalist), Otigba (York City) és a jelenlegi keret legértékesebb játékosa Koman Vladimir is (Krasnodar)... De ahogy elnézem az utánpótlást, nem sok jóval kecsegtet a Magyar Válogatott jövője. Bár ahogy mondani szokták, egyszer mindenkinek eljön az ideje. Talán a 2020-as Európa Bajnokság selejtezőjét sikerül a magyar csapatnak sikeresen teljesítenie, ami a mostani állást tekintve bizakodásra ad okot.
(5 fordulót követően) Lengyelország 11, Magyarország 8, Wales 7, Finnország 2, Albánia 2
Jah, és mint mindig, majdnem lefelejtettem válogatott béli karrieremről a rövid helyzetjelentést. A szlovák válogatott elég esélyes az Európa bajnokságra való jog kiharcolására. Az első hely biztosan nem lesz meg, de a másodikat mindenképp meg kell tartanunk. Kemény lesz, mert a horvátok már nem biztos hogy hibázni fognak ellenünk, de nekünk csak egy dolgot kell tennünk, velük legalább leikszelnünk, a két kicsit meg jól elvernünk.