Először a legnagyobbak között
Végre eljött annak az ideje, hogy története során először az angol első osztályban szerepelhessen a York City. Végre eljött annak az ideje, amire oly régóta vártam. És végre eljött annak az ideje, hogy klasszis középhátvédem, Martin Camano először lépjen pályára a premier ligában. Ezzel ugyan nem döntött rekordot (ugyanis például IRL a Hull City csk-ja, Ian Ashbee már véghez vitte ezt a tettet) hogy a negyedosztálytól az első osztályig csapatkapitányként vezethette ki a csapatot a pályára, de számomra különleges pillanatot adott ebben a karrierben. Amúgy teljesítménye már-már klasszisokat megszégyenítő, hiszen középhátvédként átlagban 7,5 összérték felett teljesített.
Szerencsémre sosem csábult el, sosem kért irreálisan magas fizetést, csak tette a dolgát, amire egy igazi csapatkapitány képes. Talán még York City-s karrierem kezdetén megfogadtam, hogy Camano-t pályára szeretném léptetni a legnagyobb angol klubok között. De arra egyáltalán nem gondoltam, hogy ekkor csapatkapitány, sőt mi több, a csapat legmeghatározóbb tagja lesz.
Azonban hosszú út vezetett ideáig. A kezdeti lendület a másodosztályig tartott, ahol a nagy menetelés megtört. Ugyanis három évet kellett eltöltenünk a Sky Bet Championship-ben, hogy kiharcoljuk az egyenes ági feljutást. Az első itt eltöltött év egyértelműen a bent maradásról szólt, a második a csapat megerősödéséről, míg a harmadik a feljutás megpróbálásáról. Így utólag értékelve tudatos építkezésnek is felfogható ez a három év, bár számomra minden év egy feljutást jelentő esélyt tartogatott.
A mezőny minden szezonban kiélezett volt. Hatalmas körbeverések mentek minden egyes fordulóban. A második évben szerencsénk se volt, mert olyan mérkőzéseket buktunk el, amiket akár mi is megnyerhettünk volna, de ezt a sors visszaadta nekünk a következő szezonban, ami rögtön egy feljutást eredményezett. A siker kulcsát talán a csapatösszhang, a megtartott csapatgerinc, és a némi szerencsefaktor közrejátszása adta.
A csapat megerősítésére sosem biztosított a vezetőség nagy összegeket, ami érthető is volt, mivel minimális volt a bevétel. Ezért igyekeztem olyan játékosokat szerezni, akiket ingyen hozhattam a csapathoz, és kevés fizetésért is vállalták a küzdelmet a feljutásért. Nagy neveket sajnos nem sikerült elcsábítani, de nem is volt lényeges így utólag értékelve. Az első igazi költekezést a premier ligába való feljutásom évében tudtam meglépni. Vagyis a mostani szezonra való felkészülés végre másabb volt, mint a többi.
Noha kiszemelt tehetségek nem jöttek se kölcsönbe, se nagy ígérgetésekre, még is azt mondhatom, hogy sikeresen szerződtettem négy kiváló tehetséget (köztük Tischler Patrikot, akit régóta figyeltem kiemelkedő Fradis teljesítménye miatt), valamint sikerült elhoznom az előző szezont csapatomnál kölcsönben töltő, legtöbb gólt szerző fiatal csatárt, Banvo-t. Kicsit ráfutásnak érzem így első körben Horváth Dénesért kifizetett magas összeget, de remélem nem tévedtem nagyot, ugyanis a korosztályos válogatott egyik kiemelkedő tagja, és a Videotonban is jó mutatókkal rendelkezett. Nem utolsó sorban pedig magyar játékosoknak szeretnék lehetőséget adni a jövőben, vagy legalább segíteni külföldi karrierjük megkezdését.
A feljutásnak köszönhetően óriási bevételre tettünk szert, ami nagyon jól jött a csapatnak. Nem csak igazolás és szerződéshosszabbítások szempontjából, hanem az infrastruktúra fejlesztése miatt is. A vezetőség a pár éve felújított közel 12 ezer főt befogadó létesítményt átépítésre bocsájtotta, addig csapatunk a Bradford stadionjában léphet pályára, amely 25 ezer ülőhellyel rendelkezik. Végre sokkal több York City szurkoló jöhet ki a pályára, hogy lássa kedvenceit, és remélem ez jó hatással lesz a hazai mérkőzésekre is. Az elmúlt években pont a 12 ezer hazai szurkoló előtt kellett rendre égnünk, mert nem voltunk képesek tisztességesen helytállni. Remélem ez a jelenlegi bérelt stadionban máshogy fog alakulni.
A jelenlegi keretem és a csapatfelállás nagyban módosult a három év alatt. De nagy változásokat nem eszközöltem a taktikában az előző évhez képest. Kicsit óvatosabb játékot várok el a csapattól, hogy azért mégse nyeljünk be annyi gólt. A legnagyobb lépést ennek érdekében mégis csak a fiatal brazil kapus leigazolásával értem el. Végre egy minőségi hálóőrt sikerült a csapathoz édesgetnem, ráadásul sokba sem került. Cserébe hosszú szerződést írattam alá, kivásárlási ár nélkülözésével. Nagyon jó vétel volt, akármennyi gólt is fog bekapni év végéig. Viszont már most nagyokat fogott.
A 2017/18-as szezon jól alakul, ugyanis 1-1-1 a mérlegünk, amibe kissé belecsúnyított a hazai Liverpool elleni bajnoki, amit 0-2-re elvesztettem (Tischler Patrik 11. percben pirosat kapott). Remélem a bentmaradás kiharcolása nem az utolsó fordulókra marad, és ha így lesz, akkor elégedett leszek.
Szerencsémre sosem csábult el, sosem kért irreálisan magas fizetést, csak tette a dolgát, amire egy igazi csapatkapitány képes. Talán még York City-s karrierem kezdetén megfogadtam, hogy Camano-t pályára szeretném léptetni a legnagyobb angol klubok között. De arra egyáltalán nem gondoltam, hogy ekkor csapatkapitány, sőt mi több, a csapat legmeghatározóbb tagja lesz.
Azonban hosszú út vezetett ideáig. A kezdeti lendület a másodosztályig tartott, ahol a nagy menetelés megtört. Ugyanis három évet kellett eltöltenünk a Sky Bet Championship-ben, hogy kiharcoljuk az egyenes ági feljutást. Az első itt eltöltött év egyértelműen a bent maradásról szólt, a második a csapat megerősödéséről, míg a harmadik a feljutás megpróbálásáról. Így utólag értékelve tudatos építkezésnek is felfogható ez a három év, bár számomra minden év egy feljutást jelentő esélyt tartogatott.
A mezőny minden szezonban kiélezett volt. Hatalmas körbeverések mentek minden egyes fordulóban. A második évben szerencsénk se volt, mert olyan mérkőzéseket buktunk el, amiket akár mi is megnyerhettünk volna, de ezt a sors visszaadta nekünk a következő szezonban, ami rögtön egy feljutást eredményezett. A siker kulcsát talán a csapatösszhang, a megtartott csapatgerinc, és a némi szerencsefaktor közrejátszása adta.
A csapat megerősítésére sosem biztosított a vezetőség nagy összegeket, ami érthető is volt, mivel minimális volt a bevétel. Ezért igyekeztem olyan játékosokat szerezni, akiket ingyen hozhattam a csapathoz, és kevés fizetésért is vállalták a küzdelmet a feljutásért. Nagy neveket sajnos nem sikerült elcsábítani, de nem is volt lényeges így utólag értékelve. Az első igazi költekezést a premier ligába való feljutásom évében tudtam meglépni. Vagyis a mostani szezonra való felkészülés végre másabb volt, mint a többi.
Noha kiszemelt tehetségek nem jöttek se kölcsönbe, se nagy ígérgetésekre, még is azt mondhatom, hogy sikeresen szerződtettem négy kiváló tehetséget (köztük Tischler Patrikot, akit régóta figyeltem kiemelkedő Fradis teljesítménye miatt), valamint sikerült elhoznom az előző szezont csapatomnál kölcsönben töltő, legtöbb gólt szerző fiatal csatárt, Banvo-t. Kicsit ráfutásnak érzem így első körben Horváth Dénesért kifizetett magas összeget, de remélem nem tévedtem nagyot, ugyanis a korosztályos válogatott egyik kiemelkedő tagja, és a Videotonban is jó mutatókkal rendelkezett. Nem utolsó sorban pedig magyar játékosoknak szeretnék lehetőséget adni a jövőben, vagy legalább segíteni külföldi karrierjük megkezdését.
A feljutásnak köszönhetően óriási bevételre tettünk szert, ami nagyon jól jött a csapatnak. Nem csak igazolás és szerződéshosszabbítások szempontjából, hanem az infrastruktúra fejlesztése miatt is. A vezetőség a pár éve felújított közel 12 ezer főt befogadó létesítményt átépítésre bocsájtotta, addig csapatunk a Bradford stadionjában léphet pályára, amely 25 ezer ülőhellyel rendelkezik. Végre sokkal több York City szurkoló jöhet ki a pályára, hogy lássa kedvenceit, és remélem ez jó hatással lesz a hazai mérkőzésekre is. Az elmúlt években pont a 12 ezer hazai szurkoló előtt kellett rendre égnünk, mert nem voltunk képesek tisztességesen helytállni. Remélem ez a jelenlegi bérelt stadionban máshogy fog alakulni.
A jelenlegi keretem és a csapatfelállás nagyban módosult a három év alatt. De nagy változásokat nem eszközöltem a taktikában az előző évhez képest. Kicsit óvatosabb játékot várok el a csapattól, hogy azért mégse nyeljünk be annyi gólt. A legnagyobb lépést ennek érdekében mégis csak a fiatal brazil kapus leigazolásával értem el. Végre egy minőségi hálóőrt sikerült a csapathoz édesgetnem, ráadásul sokba sem került. Cserébe hosszú szerződést írattam alá, kivásárlási ár nélkülözésével. Nagyon jó vétel volt, akármennyi gólt is fog bekapni év végéig. Viszont már most nagyokat fogott.
A 2017/18-as szezon jól alakul, ugyanis 1-1-1 a mérlegünk, amibe kissé belecsúnyított a hazai Liverpool elleni bajnoki, amit 0-2-re elvesztettem (Tischler Patrik 11. percben pirosat kapott). Remélem a bentmaradás kiharcolása nem az utolsó fordulókra marad, és ha így lesz, akkor elégedett leszek.
