Kulisszák mögött
Ebben a posztban egy kis kitérőt tennék csapatom taktikai részletezésére, amely több idény alatt érett be azzá, ami pár éve gyűri le a sztárcsapatokat és ami a magyar focit feljebb emeli a ranglistán. Néhány mondatban és kép kíséretével írnék pár sort a taktikai felállásról, a csapatutasításról, az egyes posztokra beállított utasításokról, valamint hogy milyen hatással van a jelenlegi taktika a gólszerzésre.
A Ferencvárossal 2011/12-es idényben kezdtem meg karrieremet, aminek kerete igencsak gyenge volt. A klub infrastruktúrája, a képzetlen személyzet és a pénzügyi nehézségek együttesen nehezítették a kezdeti lépéseket. Ahhoz, hogy egy biztos alapot teremtsek hosszú távú céljaim eléréséhez, elsőként azoktól a játékosoktól kellett megszabadulnom, akik nem érték el azt a minőséget, amit felállítottam magamban, majd azoktól, akiknek magasabb volt a fizetésük az átlagnál. Tény, hogy néhány játékosnál mérlegelnem kellett, ugyanis magas bérük ellenére beleillettek az elképzeléseimbe és képzettek is voltak a csapathoz mérten. A keretet ezután fel kellett töltenem olyan ingyen igazolható, vagy kölcsönbe vehető játékosokkal, akikkel a szezon során ki tudok harcolni egy nemzetközi kupaindulást érő helyet. Miután ez megvolt, a személyzet nagy részét el kellett bocsájtanom, hogy minőségibb és képzettebb szakembereket hozhassak a ferencvárosi egyesülethez. Ezek után nem volt más hátra, mint hogy egy biztos edzésrendszert kialakítsak, majd jöhetettek a felkészülési mérkőzések, amelyek során finomhangolásban beállíthattam a kerethez illő taktikát. De nyilván ez a pár gondolat sokatoknak nem mondott újat, úgy hogy a lényegre térek.
A jelenleg fennálló keretem az évek folyamán sokat formálódott, jó páran megfordultak nálam. Voltak, akik fontos szerepet töltöttek be, akadtak epizódszereplők, de olyanok is a keret tagjai lehettek, akiket lényegében anyagi haszonszerzés céljából igazoltam. A több szezon óta működő taktikai felállásom 4-1-2-1-2 rendszerben működik, amely kisebb finomhangolásokkal, de tökéletes fegyvernek nevezhető. Talán nincs is olyan európai nagy csapat, akiket ne vertem volna meg legalább egyszer. Mindig fontosnak tartottam, hogy a játékfilozófia merev legyen, ne nagyon térjenek el a játékosok az általam kiszabott utasításoktól. A stratégiát viszont mindig is támadóra optimalizáltam, aminek köszönhetően mindig is sok kapura lövést produkáltunk. A támadó fellépés magabiztosságot adott a csapatnak és meglepetést az ellenfélnek. Ez szerencsére jó eredményeket is produkált a mérkőzéseken, aminek következtében nőtt az önbizalom és a csapatmorál, aminek köszönhetően könnyebben jöttek a meccsek is. Persze sokat nyomott a latba a mérkőzés eleji, a félidő közti és a meccs végi instrukció. A képen is látható, hogy nem minden játékost játszatok posztjának megfelelő helyen, azonban nem mindig volt ez így. Ugyanis idővel, amikor már minőségibb játékosokat igazolhattam, sokkal univerzálisabbak voltak, több poszton is bevethettem/bevethetem őket.
A csapatutasításokkal mindig is sokat molyoltam, mivel sosem találtam meg azt a beállítást, ami harmóniát hozott volna magával. Így többségében csak kísérletezés volt, mire egyszer csak jöttek a folyamatos sikerek. Számomra a legmegfelelőbbé a képen látható belső utasítás vált. Irányítót és célembert sokáig használtam, de eredményeket nem értem el velük, sőt, sok esetben 6 körüli, vagy az alatti pontokat hoztak az arra beállított játékosok. Így ezeket mellőzve másra helyeztem a hangsúlyt. A merev, támadó filozófia magával hozta a fegyelmezett játékstílust, amelynek kötelező elemévé vált az agresszív szerelés a gyors rövid passzok sorozata. A gyors támadások előtérbe helyezésével viszont ritkábban dugjuk el a labdát, ezzel erőt demonstrálva az ellenfél játékosaira. Az akciókat viszonylag visszahúzódva építhetjük, a rövid passzos taktikával és a leszűkített játéktérrel (Az "aranykorszak" néven elmentett taktika talán nem túl nagyképű).
A pontrúgásokra nem szoktam akkora hangsúlyt fektetni, próbálom a lehető legegyszerűbb megoldással kikerülni, még ha sokszor pontokat is menthetne (FM-es karrierjeim során ritkán szerzett szabadból vagy szögletből gólt az adott csapatom). Így általában az aktuális értékeket nézve és néha variálva (jobb szabadrúgáshoz bal lábast állítok) a rúgókat, nálam körülbelül ennyiből áll a pontrúgások megszervezése.
Viszont a posztokra beállított utasításokra mindig is óriási hangsúlyt fektettem. Talán ezzel szoktam a legtöbbet pötyögni (amíg meg nem találom a véglegest) a tehetséges játékosok kutatása után. Általában próbálom a poszton játszó játékosokra finomítani a milliónyi csúszkát, így nagyon oda kell figyelnem milyen értékhez mérten állítom be mondjuk a felfutást, vagy mondjuk a letámadást. Kapus esetében le szoktam húzni minden variálható értéket, és általában gyors kidobásra buzdítom, amit nem mindig tart be, de ha betart, akkor gyors kontrákkal tudunk támadást vezetni. Ezen a poszton, amit elsősorban figyelni szoktam, az a 16-os uralma, a kommunikáció, a labdabiztosság, a reflex, az egy az egy ellen, a tekintély, az összpontosítás, a megérzés és az ugrás és egyensúly értéket. Nem utolsó szempont a magasság sem, ami még elengedhetetlen.
A szélen lévő védekező hátvédek a taktikámban defenzívebb játékot játszanak, ritkán szaladnak fel maguk mögött hagyva üres területet. Azonban ha lehet, akkor támogató szerepben veszik ki részüket a mérkőzésből. A letámadást csak is a saját térfélen engedem, szoros emberfogás helyett pedig a zóna védekezést preferálom inkább, mivel gyorsaságuk és képzettségük ellenére egy technikás játékos hamar helyzetelőnybe kerülhet velük szembe. Lövéseket egyáltalán nem engedem nekik, ugyanis hiába van némelyiknek jó rúgó technikája, én jobbnak tartom, ha legfeljebb asszisztként járul hozzá a csapatjátékhoz. Ez esetben is vannak értékek, amiket kiemelten figyelek. Többek között a gyorsaság és gyorsulás, agilitás, szerelés, labdakezelés, passz (akár technika), eltökéltség, helyezkedés, megérzés, összpontosítás, agresszió és higgadtság.
A középhátvédek feladat - talán nem túl meglepő - a masszív védelem megszervezése. Tulajdonképpen ugyanabban a stílusban tolják, mint szélső társaik, ugyanis fontosnak tartottam, hogy a védelem tengelye együttesen mozogjon, csak visszafogott támogató szerepet játszanak a támadások során. Kiemelt figyelmet szentelek a fejelés, szerelés, emberfogás, ugrás, gyorsulás, gyorsaság, erő, munkabírás, tekintély, bátorság, agresszió és a higgadtság képességeknek.
A védekező középpályás poszt mindig is kiemelt jelentőséggel bírt FM-es karrierjeim során. Volt amikor két játékos tartotta össze a védelmet és a középpályát, de volt amikor egy játékosra hárult ez a feladat (mint jelen esetben is). Ebben a felállásban a leghasznosabban úgy tudom kihasználni e poszt adottságait, ha a játékos defenzív beállítottságú - akár középhátvédként is tökéletesen megállja helyét. Feladata főként az aktív védekezés, ami magával hozza a zóna emberfogást, a saját félpályán való letámadást, a visszafogott akciókba avatkozást, annak ellenére, hogy alkalomadtán néhány kiugratást is bevállal. Főbb értékek, amik jelentőséggel bírnak ezen a poszton: szerelés, emberfogás, passz, labdakezelés, agresszió, bátorság, döntések, helyezkedés, munkabírás, megérzés, tekintély, összpontosítás, gyorsaság és gyorsulás, agilitás, valamint erő (de ez nem mindig létfontosságú).
Ahhoz, hogy sok támadást építhessek egy mérkőzés során, elengedhetetlen a technikás, gyors középpálya. Így, ha lehetséges, akkor a védekező középpályástól kezdve, a középső középpályásokon át, egészen a támadó középpályásokig, mindenki a lehető legképzettebb legyen. A jelenlegi taktikámban nincs helye szélsőjátékosnak, viszont középen remekül helytálló kreatív játékosokra annál inkább. Itt a két résztvevő kissé eltérő taktikai utasításokban lép pályára, ugyanis míg a jobboldali szerepköre a mélységi támadásokból való támogatás, addig a baloldali üres helyeket keresve próbál helyezkedni és kreatív szabadságát kihasználva segíteni társainak. Az ellenfél kemény szerelésekkel való letámadása mindkettőnél egész pályás, zóna védekezés, mentalitásban pedig nagyon offenzív. A kiugratások gyakorisága itt kiemelt jelentőségű, mivel ezen a területen lehet jól bejátszani a labdákat a csatárok irányába, így lényeges a technikai és passzolási készség magas értéke. Amilyen értékeket mindig figyelek egy leigazolás előtt, az a kreativitás, agilitás, állóképesség, kreativitás, technika, üresbe mozgás, megérzés, munkabírás, csapatmunka, döntések, eltökéltség, távoli lövések, passz, keresztlabda, labdakezelés és a fejelés. De ha a befejezési értéke is kiemelkedő, az csak pozitívum.
A 4-1-2-1-2 felállásban a támadó középpályásom kötetlenebb szerepkörben tündökölhet, viszont cserébe helyzeteket kell kialakítania, harcolnia és küzdenie kell a labdáért, és keményed oda kell tennie magát a szerelésekkor. Kreatív szabadsága szabad és játékfilozófiája támadó, üresbe mozgást folyamatosan gyakorolnia kell, a kiugratásokat és a távoli lövéseket pedig neki kell a legtöbbször végrehajtania a csapatból. Ha lehetősége van és labdát szerez, akkor pedig gyakran futhat a labdával. A támogató stílus miatt figyelek az gyorsulásra és a gyorsaságra, az erőre, agilitásra, üresbe mozgásra, ösztönre, munkabírásra, helyezkedésre, kreativitásra, döntésekre, csapatmunkára, agresszióra, technikára, távoli lövésekre, passzra, labdakezelésre, cselezésre és a befejezésre.
Az ellenfél kapujához a mérkőzések során a csatárok vannak a legközelebb. Ők azok, akiknek feladata kizárólag a gólszerzés. Ritkán játszottam egy csatárral FM-es karrierjeim során, mivel sosem tudtam olyan taktikát kidolgozni, ami sikeres lett volna. Így kézenfekvőbb volt mindig is két támadót felvonultatnom. Jelen esetben egy "lesipuskást" és egy "tökéletes támadót". Tulajdonképpen mindkettőjüknél minimálisra állítottam a passzt, a kiugratást és a keresztlabdát, mondván szerepkörüket tekintve nincs szükség ezekre az utasításokra. Azonban a mélységi futást és labdával való szaladást maximumra húztam. A "tökéletes támadó" több kreatív szabadságot kap, mint társa, távolról is próbálkozhat, valamint üres csatornák keresése is adott számára. Csatár választásánál kevesebb értéket szoktam előtérbe helyezni, mint például egy középső középpályásnál, viszont annak a néhány értéknek kiemelkedőnek kell lennie. Ilyen például a gyorsaság és gyorsulás, agilitás, erő, regenerálódás, technika, labdakezelés, befejezés, fejelés, cselezés, eltökéltség, bátorság, higgadtság, összpontosítás, ösztön és üresbe mozgás.
A gólszerzés statisztikáját is megosztanám, amiről szerintem nem is kell írnom, a képek magukért beszélnek.
Ezzel a taktikával amúgy elég sikeres tudtam lenni az elmúlt években, ugyanis ezidáig egyszer bronzérmes lettem, majd zsinórban 10x nyertem meg a Magyar Bajnokságot, 3x lettem Bajnokok Ligája győztem (2018, 2019 és 2022), 2x hódítottam el a Klubvilágbajnoki Kupát, sajnos 3 alkalommal sem sikerült győznöm az Európai Szuperkupán (3 ezüst). Viszont Magyar Kupa győztes lehettem 8 alkalommal, Ligakupa győztes 6x és Magyar Szuperkupát is elhódítottam mindössze 9x.
Igaz, hogy nem a felnőtt keret érdeme, de az U-19 Ferencvárosi csapat 6x lett bajnok, 2x ezüstérmes és 4 alkalommal hódította el az U-19-esek kupáját.
A Ferencvárossal 2011/12-es idényben kezdtem meg karrieremet, aminek kerete igencsak gyenge volt. A klub infrastruktúrája, a képzetlen személyzet és a pénzügyi nehézségek együttesen nehezítették a kezdeti lépéseket. Ahhoz, hogy egy biztos alapot teremtsek hosszú távú céljaim eléréséhez, elsőként azoktól a játékosoktól kellett megszabadulnom, akik nem érték el azt a minőséget, amit felállítottam magamban, majd azoktól, akiknek magasabb volt a fizetésük az átlagnál. Tény, hogy néhány játékosnál mérlegelnem kellett, ugyanis magas bérük ellenére beleillettek az elképzeléseimbe és képzettek is voltak a csapathoz mérten. A keretet ezután fel kellett töltenem olyan ingyen igazolható, vagy kölcsönbe vehető játékosokkal, akikkel a szezon során ki tudok harcolni egy nemzetközi kupaindulást érő helyet. Miután ez megvolt, a személyzet nagy részét el kellett bocsájtanom, hogy minőségibb és képzettebb szakembereket hozhassak a ferencvárosi egyesülethez. Ezek után nem volt más hátra, mint hogy egy biztos edzésrendszert kialakítsak, majd jöhetettek a felkészülési mérkőzések, amelyek során finomhangolásban beállíthattam a kerethez illő taktikát. De nyilván ez a pár gondolat sokatoknak nem mondott újat, úgy hogy a lényegre térek.
A jelenleg fennálló keretem az évek folyamán sokat formálódott, jó páran megfordultak nálam. Voltak, akik fontos szerepet töltöttek be, akadtak epizódszereplők, de olyanok is a keret tagjai lehettek, akiket lényegében anyagi haszonszerzés céljából igazoltam. A több szezon óta működő taktikai felállásom 4-1-2-1-2 rendszerben működik, amely kisebb finomhangolásokkal, de tökéletes fegyvernek nevezhető. Talán nincs is olyan európai nagy csapat, akiket ne vertem volna meg legalább egyszer. Mindig fontosnak tartottam, hogy a játékfilozófia merev legyen, ne nagyon térjenek el a játékosok az általam kiszabott utasításoktól. A stratégiát viszont mindig is támadóra optimalizáltam, aminek köszönhetően mindig is sok kapura lövést produkáltunk. A támadó fellépés magabiztosságot adott a csapatnak és meglepetést az ellenfélnek. Ez szerencsére jó eredményeket is produkált a mérkőzéseken, aminek következtében nőtt az önbizalom és a csapatmorál, aminek köszönhetően könnyebben jöttek a meccsek is. Persze sokat nyomott a latba a mérkőzés eleji, a félidő közti és a meccs végi instrukció. A képen is látható, hogy nem minden játékost játszatok posztjának megfelelő helyen, azonban nem mindig volt ez így. Ugyanis idővel, amikor már minőségibb játékosokat igazolhattam, sokkal univerzálisabbak voltak, több poszton is bevethettem/bevethetem őket.
A csapatutasításokkal mindig is sokat molyoltam, mivel sosem találtam meg azt a beállítást, ami harmóniát hozott volna magával. Így többségében csak kísérletezés volt, mire egyszer csak jöttek a folyamatos sikerek. Számomra a legmegfelelőbbé a képen látható belső utasítás vált. Irányítót és célembert sokáig használtam, de eredményeket nem értem el velük, sőt, sok esetben 6 körüli, vagy az alatti pontokat hoztak az arra beállított játékosok. Így ezeket mellőzve másra helyeztem a hangsúlyt. A merev, támadó filozófia magával hozta a fegyelmezett játékstílust, amelynek kötelező elemévé vált az agresszív szerelés a gyors rövid passzok sorozata. A gyors támadások előtérbe helyezésével viszont ritkábban dugjuk el a labdát, ezzel erőt demonstrálva az ellenfél játékosaira. Az akciókat viszonylag visszahúzódva építhetjük, a rövid passzos taktikával és a leszűkített játéktérrel (Az "aranykorszak" néven elmentett taktika talán nem túl nagyképű).
A pontrúgásokra nem szoktam akkora hangsúlyt fektetni, próbálom a lehető legegyszerűbb megoldással kikerülni, még ha sokszor pontokat is menthetne (FM-es karrierjeim során ritkán szerzett szabadból vagy szögletből gólt az adott csapatom). Így általában az aktuális értékeket nézve és néha variálva (jobb szabadrúgáshoz bal lábast állítok) a rúgókat, nálam körülbelül ennyiből áll a pontrúgások megszervezése.
Viszont a posztokra beállított utasításokra mindig is óriási hangsúlyt fektettem. Talán ezzel szoktam a legtöbbet pötyögni (amíg meg nem találom a véglegest) a tehetséges játékosok kutatása után. Általában próbálom a poszton játszó játékosokra finomítani a milliónyi csúszkát, így nagyon oda kell figyelnem milyen értékhez mérten állítom be mondjuk a felfutást, vagy mondjuk a letámadást. Kapus esetében le szoktam húzni minden variálható értéket, és általában gyors kidobásra buzdítom, amit nem mindig tart be, de ha betart, akkor gyors kontrákkal tudunk támadást vezetni. Ezen a poszton, amit elsősorban figyelni szoktam, az a 16-os uralma, a kommunikáció, a labdabiztosság, a reflex, az egy az egy ellen, a tekintély, az összpontosítás, a megérzés és az ugrás és egyensúly értéket. Nem utolsó szempont a magasság sem, ami még elengedhetetlen.
A szélen lévő védekező hátvédek a taktikámban defenzívebb játékot játszanak, ritkán szaladnak fel maguk mögött hagyva üres területet. Azonban ha lehet, akkor támogató szerepben veszik ki részüket a mérkőzésből. A letámadást csak is a saját térfélen engedem, szoros emberfogás helyett pedig a zóna védekezést preferálom inkább, mivel gyorsaságuk és képzettségük ellenére egy technikás játékos hamar helyzetelőnybe kerülhet velük szembe. Lövéseket egyáltalán nem engedem nekik, ugyanis hiába van némelyiknek jó rúgó technikája, én jobbnak tartom, ha legfeljebb asszisztként járul hozzá a csapatjátékhoz. Ez esetben is vannak értékek, amiket kiemelten figyelek. Többek között a gyorsaság és gyorsulás, agilitás, szerelés, labdakezelés, passz (akár technika), eltökéltség, helyezkedés, megérzés, összpontosítás, agresszió és higgadtság.
A középhátvédek feladat - talán nem túl meglepő - a masszív védelem megszervezése. Tulajdonképpen ugyanabban a stílusban tolják, mint szélső társaik, ugyanis fontosnak tartottam, hogy a védelem tengelye együttesen mozogjon, csak visszafogott támogató szerepet játszanak a támadások során. Kiemelt figyelmet szentelek a fejelés, szerelés, emberfogás, ugrás, gyorsulás, gyorsaság, erő, munkabírás, tekintély, bátorság, agresszió és a higgadtság képességeknek.
A védekező középpályás poszt mindig is kiemelt jelentőséggel bírt FM-es karrierjeim során. Volt amikor két játékos tartotta össze a védelmet és a középpályát, de volt amikor egy játékosra hárult ez a feladat (mint jelen esetben is). Ebben a felállásban a leghasznosabban úgy tudom kihasználni e poszt adottságait, ha a játékos defenzív beállítottságú - akár középhátvédként is tökéletesen megállja helyét. Feladata főként az aktív védekezés, ami magával hozza a zóna emberfogást, a saját félpályán való letámadást, a visszafogott akciókba avatkozást, annak ellenére, hogy alkalomadtán néhány kiugratást is bevállal. Főbb értékek, amik jelentőséggel bírnak ezen a poszton: szerelés, emberfogás, passz, labdakezelés, agresszió, bátorság, döntések, helyezkedés, munkabírás, megérzés, tekintély, összpontosítás, gyorsaság és gyorsulás, agilitás, valamint erő (de ez nem mindig létfontosságú).
Ahhoz, hogy sok támadást építhessek egy mérkőzés során, elengedhetetlen a technikás, gyors középpálya. Így, ha lehetséges, akkor a védekező középpályástól kezdve, a középső középpályásokon át, egészen a támadó középpályásokig, mindenki a lehető legképzettebb legyen. A jelenlegi taktikámban nincs helye szélsőjátékosnak, viszont középen remekül helytálló kreatív játékosokra annál inkább. Itt a két résztvevő kissé eltérő taktikai utasításokban lép pályára, ugyanis míg a jobboldali szerepköre a mélységi támadásokból való támogatás, addig a baloldali üres helyeket keresve próbál helyezkedni és kreatív szabadságát kihasználva segíteni társainak. Az ellenfél kemény szerelésekkel való letámadása mindkettőnél egész pályás, zóna védekezés, mentalitásban pedig nagyon offenzív. A kiugratások gyakorisága itt kiemelt jelentőségű, mivel ezen a területen lehet jól bejátszani a labdákat a csatárok irányába, így lényeges a technikai és passzolási készség magas értéke. Amilyen értékeket mindig figyelek egy leigazolás előtt, az a kreativitás, agilitás, állóképesség, kreativitás, technika, üresbe mozgás, megérzés, munkabírás, csapatmunka, döntések, eltökéltség, távoli lövések, passz, keresztlabda, labdakezelés és a fejelés. De ha a befejezési értéke is kiemelkedő, az csak pozitívum.
A 4-1-2-1-2 felállásban a támadó középpályásom kötetlenebb szerepkörben tündökölhet, viszont cserébe helyzeteket kell kialakítania, harcolnia és küzdenie kell a labdáért, és keményed oda kell tennie magát a szerelésekkor. Kreatív szabadsága szabad és játékfilozófiája támadó, üresbe mozgást folyamatosan gyakorolnia kell, a kiugratásokat és a távoli lövéseket pedig neki kell a legtöbbször végrehajtania a csapatból. Ha lehetősége van és labdát szerez, akkor pedig gyakran futhat a labdával. A támogató stílus miatt figyelek az gyorsulásra és a gyorsaságra, az erőre, agilitásra, üresbe mozgásra, ösztönre, munkabírásra, helyezkedésre, kreativitásra, döntésekre, csapatmunkára, agresszióra, technikára, távoli lövésekre, passzra, labdakezelésre, cselezésre és a befejezésre.
Az ellenfél kapujához a mérkőzések során a csatárok vannak a legközelebb. Ők azok, akiknek feladata kizárólag a gólszerzés. Ritkán játszottam egy csatárral FM-es karrierjeim során, mivel sosem tudtam olyan taktikát kidolgozni, ami sikeres lett volna. Így kézenfekvőbb volt mindig is két támadót felvonultatnom. Jelen esetben egy "lesipuskást" és egy "tökéletes támadót". Tulajdonképpen mindkettőjüknél minimálisra állítottam a passzt, a kiugratást és a keresztlabdát, mondván szerepkörüket tekintve nincs szükség ezekre az utasításokra. Azonban a mélységi futást és labdával való szaladást maximumra húztam. A "tökéletes támadó" több kreatív szabadságot kap, mint társa, távolról is próbálkozhat, valamint üres csatornák keresése is adott számára. Csatár választásánál kevesebb értéket szoktam előtérbe helyezni, mint például egy középső középpályásnál, viszont annak a néhány értéknek kiemelkedőnek kell lennie. Ilyen például a gyorsaság és gyorsulás, agilitás, erő, regenerálódás, technika, labdakezelés, befejezés, fejelés, cselezés, eltökéltség, bátorság, higgadtság, összpontosítás, ösztön és üresbe mozgás.
A gólszerzés statisztikáját is megosztanám, amiről szerintem nem is kell írnom, a képek magukért beszélnek.
Ezzel a taktikával amúgy elég sikeres tudtam lenni az elmúlt években, ugyanis ezidáig egyszer bronzérmes lettem, majd zsinórban 10x nyertem meg a Magyar Bajnokságot, 3x lettem Bajnokok Ligája győztem (2018, 2019 és 2022), 2x hódítottam el a Klubvilágbajnoki Kupát, sajnos 3 alkalommal sem sikerült győznöm az Európai Szuperkupán (3 ezüst). Viszont Magyar Kupa győztes lehettem 8 alkalommal, Ligakupa győztes 6x és Magyar Szuperkupát is elhódítottam mindössze 9x.
Igaz, hogy nem a felnőtt keret érdeme, de az U-19 Ferencvárosi csapat 6x lett bajnok, 2x ezüstérmes és 4 alkalommal hódította el az U-19-esek kupáját.