Csúfos folytatás
2022/2023 őszi idény: A tavalyi Bajnokok Ligája győzelemmel címvédőként vágtunk neki az idei nemzetközi kupának, ami sajnos nagyon rosszul végződött. Ugyanis nem sikerült továbbjutnunk a csoportkörből. Már idejét sem tudom, mikor fordult ez elő a csapattal, így nem csak nekem, de a szurkolóknak is mellbevágó érzés volt. A BL mérkőzések utolsó fordulójában azt a Juventus-t fogadtuk az Albert Flórián stadionban, amely egy ponttal lőttünk voltak a második helyen, így mindenképpen nyernünk kellett volna a csoportból való továbbjutásért. Talán a balszerencse, talán a koncentráltság hiánya vezetett a bukáshoz, de tény, hogy nem jött jókor.
A Juventus ellen hiába dolgoztunk ki számtalan gólhelyzetet, azonban a kaput nem igazán tudtuk eltalálni, ami pedig sikerült, azt az olaszok kapusa hatalmas bravúrokkal védte. Az ellenfél ritkán jutott a kapunkhoz, de ha eljutott, akkor nem hibázott. Mint ahogy mondani szokták, a sok kihagyott helyzet megbosszulja magát. Ez így is lett, ugyanis hazai pályán sikerült elveszítenünk egy nagyon fontos győzelmet. Azonban a nemzetközi kupaszereplés még nem ért véget, tavasszal folytathatjuk a kevésbé figyelem középpontjában lévő Európa Kupában, ahol a Twente csapatával kerültünk össze. Mi vagyunk az esélyesek, így mindent meg fogunk tenni, hogy legalább ezt a sorozatot megnyerjük.
Ebben a szezonban a magyar focit azonban nem csak mi képviseljük Európában, hanem a Győri ETO is, akik automatikusan Bajnokok Ligája-csoportkörbe kerültek tavalyi bajnoki helyezésüknek köszönhetően. Elég kemény csoportba kerültek, az NB1-ben sem vitézkednek annyira, így számomra meglepő volt, hogy sikerült kiharcolniuk a harmadik helyet olyan csapatok között, mint a Manchester United, a Napoli és a Kobenhavn.
A Bajnokok Ligája mellett persze ugyanúgy odateszem magam a hazai bajnokságban is, mivel fontos, hogy ne kerüljünk gödörbe, ne adjunk esélyt az ellenfeleknek a beelőzésünkre. Ma már nagy kihívással csak néhány összecsapás jár, maga a bajnokság úgymond rutinfeladatnak minősül csapatunknak. A Debrecen próbál lépést tartani velünk, de valljuk be, nincs könnyű dolguk, mert nehezen hibázunk. Az idei szezont viszont feldobta az a tény, hogy az Újpest ismét az NB1-ben vehet részt, hosszú éveket követően (majdnem egy évtized). Így végre megint összecsaphatott a két nagy rivális, ami meglepetésemre kiélezett volt az utolsó percig, amit jól prezentál a a javunkra kicsikart 1-0-ás siker is. Remélem idén nem esnek ki, hanem sikerül megerősödniük mind anyagilag, mind játékosállományilag. Újpesti rangadó nélkül nagyon üres a bajnokság, főleg úgy, hogy a kihívásokat nagyítóval kell keresnem.
Az őszi idény meccsei felemásra sikerültek. Több éve nem fordult elő, hogy ennyire változó eredményeket produkáljunk minden kupamérkőzést egybevéve. A bajnokság kimenetelétől nem félek, a ligakupát nem sajnálom, a magyar kupáért muszáj a végsőkig harcban lennünk, az Európa Kupáért viszont minden erőnkkel rá kell állnunk!
Az csapat utánpótlása is remekül szerepelt ideáig bajnokságban, 20 mérkőzést követően már 100 rúgott gól fölött járnak, kiemelkedve a többi klub közül. A Bajnokok Ligájában is sikerült tisztesen helyt állniuk egy erős csoportban, ahol az Inter, a Barcelona és az Arsenal volt. A Ferencvárosnak az olasz Inter és az angol Arsenal mögött összejött a harmadik hely, ami igen szépnek mondható és biztatónak is a jövőre nézve (pláne, hogy van egy két ígéretes magyar is köztük).
Számomra nem annyira jelentős a Klubvilágbajnokság, ami tulajdonképpen két könnyedebb összecsapásból szokott állni. Idén a brazil Corinthians próbált az élre törni, de alul maradtak. Sima 3-0-ás eredménnyel vittük haza a kupát és a győzelmi prémiumot, ami jól jött a BL kiesés végett.
Átigazolások terén nem történt nagy változás, egyedül csak Amrah eligazolása kavarta fel az állóvizet a Ferencváros háza táján. A szurkolók és Lisztes Krisztián (ő az aki mindig tanácsokat oszt) neheztelte, hogy túladtam jó pénzért a holland tehetségen. Én sem szívesen váltam meg tőle, viszont neki mennie kellett, ugyanis Navarro előrébb áll a listámon, a két magyar nemzetközi szinten teljesítő csatárom szintén, és tudván, hogy az utánpótlásban két csodatehetség tör fel igen gyorsan (17 éves olasz válogatott az egyik) egy magyar csatárral karöltve, biztossá vált, hogy Amrah-nak menni kell.
A Juventus ellen hiába dolgoztunk ki számtalan gólhelyzetet, azonban a kaput nem igazán tudtuk eltalálni, ami pedig sikerült, azt az olaszok kapusa hatalmas bravúrokkal védte. Az ellenfél ritkán jutott a kapunkhoz, de ha eljutott, akkor nem hibázott. Mint ahogy mondani szokták, a sok kihagyott helyzet megbosszulja magát. Ez így is lett, ugyanis hazai pályán sikerült elveszítenünk egy nagyon fontos győzelmet. Azonban a nemzetközi kupaszereplés még nem ért véget, tavasszal folytathatjuk a kevésbé figyelem középpontjában lévő Európa Kupában, ahol a Twente csapatával kerültünk össze. Mi vagyunk az esélyesek, így mindent meg fogunk tenni, hogy legalább ezt a sorozatot megnyerjük.
Ebben a szezonban a magyar focit azonban nem csak mi képviseljük Európában, hanem a Győri ETO is, akik automatikusan Bajnokok Ligája-csoportkörbe kerültek tavalyi bajnoki helyezésüknek köszönhetően. Elég kemény csoportba kerültek, az NB1-ben sem vitézkednek annyira, így számomra meglepő volt, hogy sikerült kiharcolniuk a harmadik helyet olyan csapatok között, mint a Manchester United, a Napoli és a Kobenhavn.
A Bajnokok Ligája mellett persze ugyanúgy odateszem magam a hazai bajnokságban is, mivel fontos, hogy ne kerüljünk gödörbe, ne adjunk esélyt az ellenfeleknek a beelőzésünkre. Ma már nagy kihívással csak néhány összecsapás jár, maga a bajnokság úgymond rutinfeladatnak minősül csapatunknak. A Debrecen próbál lépést tartani velünk, de valljuk be, nincs könnyű dolguk, mert nehezen hibázunk. Az idei szezont viszont feldobta az a tény, hogy az Újpest ismét az NB1-ben vehet részt, hosszú éveket követően (majdnem egy évtized). Így végre megint összecsaphatott a két nagy rivális, ami meglepetésemre kiélezett volt az utolsó percig, amit jól prezentál a a javunkra kicsikart 1-0-ás siker is. Remélem idén nem esnek ki, hanem sikerül megerősödniük mind anyagilag, mind játékosállományilag. Újpesti rangadó nélkül nagyon üres a bajnokság, főleg úgy, hogy a kihívásokat nagyítóval kell keresnem.
Az őszi idény meccsei felemásra sikerültek. Több éve nem fordult elő, hogy ennyire változó eredményeket produkáljunk minden kupamérkőzést egybevéve. A bajnokság kimenetelétől nem félek, a ligakupát nem sajnálom, a magyar kupáért muszáj a végsőkig harcban lennünk, az Európa Kupáért viszont minden erőnkkel rá kell állnunk!
Az csapat utánpótlása is remekül szerepelt ideáig bajnokságban, 20 mérkőzést követően már 100 rúgott gól fölött járnak, kiemelkedve a többi klub közül. A Bajnokok Ligájában is sikerült tisztesen helyt állniuk egy erős csoportban, ahol az Inter, a Barcelona és az Arsenal volt. A Ferencvárosnak az olasz Inter és az angol Arsenal mögött összejött a harmadik hely, ami igen szépnek mondható és biztatónak is a jövőre nézve (pláne, hogy van egy két ígéretes magyar is köztük).
Számomra nem annyira jelentős a Klubvilágbajnokság, ami tulajdonképpen két könnyedebb összecsapásból szokott állni. Idén a brazil Corinthians próbált az élre törni, de alul maradtak. Sima 3-0-ás eredménnyel vittük haza a kupát és a győzelmi prémiumot, ami jól jött a BL kiesés végett.
Átigazolások terén nem történt nagy változás, egyedül csak Amrah eligazolása kavarta fel az állóvizet a Ferencváros háza táján. A szurkolók és Lisztes Krisztián (ő az aki mindig tanácsokat oszt) neheztelte, hogy túladtam jó pénzért a holland tehetségen. Én sem szívesen váltam meg tőle, viszont neki mennie kellett, ugyanis Navarro előrébb áll a listámon, a két magyar nemzetközi szinten teljesítő csatárom szintén, és tudván, hogy az utánpótlásban két csodatehetség tör fel igen gyorsan (17 éves olasz válogatott az egyik) egy magyar csatárral karöltve, biztossá vált, hogy Amrah-nak menni kell.
Végezetül pedig egy kép (februári felkészítő mérkőzés kezdőcsapata), ami bizonyítja, hogy 2-3 év múlva a kezdő tizenegyben lesz legalább 6 magyar játékos, plusz még akik az utánpótlásból feljönnek (ketten-hárman).
Nagyra becsült magyar csatárom, Ivancsics gólja a sok közül:
