Először a legnagyobbak között

Végre eljött annak az ideje, hogy története során először az angol első osztályban szerepelhessen a York City. Végre eljött annak az ideje, amire oly régóta vártam. És végre eljött annak az ideje, hogy klasszis középhátvédem, Martin Camano először lépjen pályára a premier ligában. Ezzel ugyan nem döntött rekordot (ugyanis például IRL a Hull City csk-ja, Ian Ashbee már véghez vitte ezt a tettet) hogy a negyedosztálytól az első osztályig csapatkapitányként vezethette ki a csapatot a pályára, de számomra különleges pillanatot adott ebben a karrierben. Amúgy teljesítménye már-már klasszisokat megszégyenítő, hiszen középhátvédként átlagban 7,5 összérték felett teljesített.

Szerencsémre sosem csábult el, sosem kért irreálisan magas fizetést, csak tette a dolgát, amire egy igazi csapatkapitány képes. Talán még York City-s karrierem kezdetén megfogadtam, hogy Camano-t pályára szeretném léptetni a legnagyobb angol klubok között. De arra egyáltalán nem gondoltam, hogy ekkor csapatkapitány, sőt mi több, a csapat legmeghatározóbb tagja lesz.

Azonban hosszú út vezetett ideáig. A kezdeti lendület a másodosztályig tartott, ahol a nagy menetelés megtört. Ugyanis három évet kellett eltöltenünk a Sky Bet Championship-ben, hogy kiharcoljuk az egyenes ági feljutást. Az első itt eltöltött év egyértelműen a bent maradásról szólt, a második a csapat megerősödéséről, míg a harmadik a feljutás megpróbálásáról. Így utólag értékelve tudatos építkezésnek is felfogható ez a három év, bár számomra minden év egy feljutást jelentő esélyt tartogatott.

A mezőny minden szezonban kiélezett volt. Hatalmas körbeverések mentek minden egyes fordulóban. A második évben szerencsénk se volt, mert olyan mérkőzéseket buktunk el, amiket akár mi is megnyerhettünk volna, de ezt a sors visszaadta nekünk a következő szezonban, ami rögtön egy feljutást eredményezett. A siker kulcsát talán a csapatösszhang, a megtartott csapatgerinc, és a némi szerencsefaktor közrejátszása adta.

A csapat megerősítésére sosem biztosított a vezetőség nagy összegeket, ami érthető is volt, mivel minimális volt a bevétel. Ezért igyekeztem olyan játékosokat szerezni, akiket ingyen hozhattam a csapathoz, és kevés fizetésért is vállalták a küzdelmet a feljutásért. Nagy neveket sajnos nem sikerült elcsábítani, de nem is volt lényeges így utólag értékelve. Az első igazi költekezést a premier ligába való feljutásom évében tudtam meglépni. Vagyis a mostani szezonra való felkészülés végre másabb volt, mint a többi.

Noha kiszemelt tehetségek nem jöttek se kölcsönbe, se nagy ígérgetésekre, még is azt mondhatom, hogy sikeresen szerződtettem négy kiváló tehetséget (köztük Tischler Patrikot, akit régóta figyeltem kiemelkedő Fradis teljesítménye miatt), valamint sikerült elhoznom az előző szezont csapatomnál kölcsönben töltő, legtöbb gólt szerző fiatal csatárt, Banvo-t. Kicsit ráfutásnak érzem így első körben Horváth Dénesért kifizetett magas összeget, de remélem nem tévedtem nagyot, ugyanis a korosztályos válogatott egyik kiemelkedő tagja, és a Videotonban is jó mutatókkal rendelkezett. Nem utolsó sorban pedig magyar játékosoknak szeretnék lehetőséget adni a jövőben, vagy legalább segíteni külföldi karrierjük megkezdését.

A feljutásnak köszönhetően óriási bevételre tettünk szert, ami nagyon jól jött a csapatnak. Nem csak igazolás és szerződéshosszabbítások szempontjából, hanem az infrastruktúra fejlesztése miatt is. A vezetőség a pár éve felújított közel 12 ezer főt befogadó létesítményt átépítésre bocsájtotta, addig csapatunk a Bradford stadionjában léphet pályára, amely 25 ezer ülőhellyel rendelkezik. Végre sokkal több York City szurkoló jöhet ki a pályára, hogy lássa kedvenceit, és remélem ez jó hatással lesz a hazai mérkőzésekre is. Az elmúlt években pont a 12 ezer hazai szurkoló előtt kellett rendre égnünk, mert nem voltunk képesek tisztességesen helytállni. Remélem ez a jelenlegi bérelt stadionban máshogy fog alakulni.

A jelenlegi keretem és a csapatfelállás nagyban módosult a három év alatt. De nagy változásokat nem eszközöltem a taktikában az előző évhez képest. Kicsit óvatosabb játékot várok el a csapattól, hogy azért mégse nyeljünk be annyi gólt. A legnagyobb lépést ennek érdekében mégis csak a fiatal brazil kapus leigazolásával értem el. Végre egy minőségi hálóőrt sikerült a csapathoz édesgetnem, ráadásul sokba sem került. Cserébe hosszú szerződést írattam alá, kivásárlási ár nélkülözésével. Nagyon jó vétel volt, akármennyi gólt is fog bekapni év végéig. Viszont már most nagyokat fogott.

A 2017/18-as szezon jól alakul, ugyanis 1-1-1 a mérlegünk, amibe kissé belecsúnyított a hazai Liverpool elleni bajnoki, amit 0-2-re elvesztettem (Tischler Patrik 11. percben pirosat kapott). Remélem a bentmaradás kiharcolása nem az utolsó fordulókra marad, és ha így lesz, akkor elégedett leszek.

Megragadva a
másodosztályban

Megkezdtem negyedik évemet is a York City kispadján, mégpedig a Sky Bet Championship-ben (angol másodosztály). Ezzel mindent le is írtam. A premier liga nem jött össze, viszont nem is estünk ki. Magabiztosan sikerült megragadnunk a második vonalban, ami nem is baj, hiszen csapatomnak nagyon nagy falat lett volna az első osztály. Sem anyagilag, sem játékos keretileg nem nőttünk még fel oda. Az egyesület értéke "kiemelkedően" alacsony volt a ligában, ami azt is magával vonzotta, hogy a béreket tekintve, vele együtt a játékoskeret minőségben is jócskán alulmaradt az ellenfelektől.

Azonban a végső helyezésünket figyelvén egyáltalán nem vallottunk szégyen, pláne hogy a vezetőség és a média is az utolsó helyre várt minket. Azonban mégsem mondható el a csapatról, hogy kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott a szezon során. Voltak hullámvölgyeink, és olykor két-három meccses győzelmi sorozataink is. No meg persze az FM-től nem szokatlan "8-10x több a helyzetünk, mégis az ellenfél győz" típusú győzelem nélküli sorozatunk is akadt bőven.

Mindent egybevetve a 15. helyre nagyon büszke vagyok, és a kapott gólok száma sem mondható kirívónak, tekintve azt, hogy 15-20 fordulón keresztül vezettük a "legtöbb gólt kapók" listáját. Ami a mérkőzéseket illeti, készítettem arról is egy képet, akit esetleg jobban érdekel a csapat statisztikája... A mérkőzésekből egy valami tűnik ki igazán, ami évről-évre elmondható a csapatról, mégpedig az, hogy a kupákban ismételten hamar leszerepeltünk. Bár mentségünkre szóljon, hogy a ligakupát büntetőkkel buktuk el, majd az FA kupát az elsőosztályú West Brom ellen sikerült elveszítenünk.

Az idei évben is a legalacsonyabb prémiumot ígértem a csapatnak a kupában való szereplésükért, a legmagasabbat pedig a bajnokságban nyújtott teljesítményükért. Elsődleges célunk ebben az évben az, hogy elérjük a rájátszást érő bajnoki helyezést.

York nem mondható egy nagy városnak, és mivel nincsen nagy befogadóképessége se a stadionnak, így az átlagnézőszámunk a liga legalacsonyabbját produkálta. Pedig szezon elején nem gondoltam, hogy egy közel 8000 férőhelyes stadiont ne töltenének meg híveink ilyen menetelés után.

Viszont sikerült a vezetőségnél elérnem, hogy nagyobb stadion álljon a csapat rendelkezésére. Ennek köszönhetően, a régi helyett egy újat húztak fel, ami meglepetésemre kevesebb főt befogadó létesítmény lett. Az éppen csak 6000 fő számára elegendő hely még a harmadosztályban is kevés lenne, nemhogy egy elsőosztályba igyekvő csapatnál. Mindegy, legalább sokan ülhetnek is, és stadion állapota is "jónak" van minősítve.

Átigazolások terén az idei évben szerencsésen sikerült igazolnom. Végre nem a kölcsönjátékosokra kellett alapoznom, sokkal inkább a minőségibb, középkorban járó és némi tapasztalattal bíró futballistákra. Persze minősíthetetlen keretből nem lehet pénzt kisajtolni, így akikre egyáltalán nem számíthattam a jövőben, lejárt a szerződése, nyugdíjba ment, vagy visszament a csapatához, őket igyekeznem kellett minél olcsóbban pótolnom. Nos, ez elég jól sikerült. Mindössze a fizetési keretet kellett megnövelnem az igazolásra adott összeggel. Így hozhattam magamhoz más országok másodosztályaiból, jobb esetben elsőosztályaiból jó játékosokat, akikre a következő 2-3 évben biztosan számíthatok.

A képen látható keretből hiányzik néhány friss igazolás/kölcsönvett játékos. De ez ne tévesszen meg senkit, a keretről előbb készítettem képet, mint az igazolási ablakról.

A bajnokságban amúgy jelenleg így állunk. Sokkal magabiztosabban kezdtük meg a szezont, mint egy évvel ezelőtt. Persze a nyitánymeccset azonnal bebuktuk 2-3-as vereséggel. Ezt követően viszont hoztuk a meccseket, és a ligakupa első fordulóján is átjutottunk :) Talán a másodikat is sikeresen túllépjük, ugyanis egy verhető másodosztálybeli csapatot sorsoltak nekünk.

York City FC

Sajnos az előző FM13-as karrierem nem úgy sikerült, mint ahogyan azt vártam, így elkönyveltem játék-megismerő/gyakorló mentésnek. De mivel hű akartam maradni az Észak-Yorkshire-i kisváros csapatához, ezért újra nekivágtam ennek az izgalmas kalandnak. Így töröltem az előző hét posztot, hogy szép átmenet legyen a ferencvárosi és az újdonsült fm-pályafutásom között.

Aki még nem ismerné a "York City" nevet, annak írnék pár tájékoztató jellegű információt. A jelenleg angol negyedosztályban (Sky Bet League Two) vitézkedő kis csapat York városának büszkesége, amely Anglia északi területén fekszik. Olyan városok, és egyben nagyobb nevű klubok veszik körül, mint Leeds, Manchester, Sheffield, Hull, Middlesbrough, stb...

De a york-i szurkolók sem panaszkodnak, ugyanis olyan múlttal rendelkezik ez az egyesület, amelyről kevesen gondolták volna, hogy az FA-kupa elődöntőig jutott. Igaz ez 58 éve történt (1955). Azonban nagy sikernek könyvelik el a csapat háza táján, hogy az 1995/96-os FA- és Premier Liga győztes Manchester United-et elverték 0-3-ra az Old Traffordon egy Ligakupa összecsapás során. Bajnokság szempontjából  a legjobb teljesítményét 1972/73-as szezonban érték el, mikor is feljutást érő helyen végeztek az angol harmadosztályban. Ezt követte két idény a "majdnem a legjobbak közötti" osztályban, majd szép lassan elkezdtek visszacsúszni a negyedosztályig. Jó pár évnek kellett eltelnie, hogy újra magasabb szinten játszanak. Ez az 1983/84-es szezont jelenti, amikor a legjobbak lettek a negyedosztályban, de ennél jobb eredményt a mai napig nem értek el. Sőt, sajnálatos módon a rosszul sikerült 2003/2004-es szezont követően elvesztették ligatagságukat, így kiestek az angol ötödosztályba, ahonnan csak a 2011/2012-es idényben sikerült felkerülniük újra a profi csapatok közé... nos, itt léptem én képbe! :)

Amit még mindenképpen meg akartam említeni, az pedig Jonathan Greening. Az a középpályás, akinek minimálisan, de kapcsolata van Magyarországgal. Mégpedig oly módon, hogy több évig a mi Gera Zolinknak volt a csapattársa a West Bromwich Albion-ban. De hogy jön ide Jonathan Greening? Nos úgy, hogy karrierjét pont a ebben a york-i csapatban kezdte, ahol 17 és 19 éves korában huszonnyolcszor lépett pályára. Ekkor figyelt fel rá a Manchester United játékosmegfigyelője, akik le is igazolták 1998-ban. Igaz csak tizennégyszer lépett pályára a vörös ördögök mezébe, ám mégis angol bajnoknak és bajnokok ligája győztesnek tudhatja magát. Pályára ugyan nem lépett a legrangosabb európai kupában, de mivel nevezve a szezon kezdetekor, így hivatalosan őt is megilleti ez a cím.

Ennyit a múltról és a sok információról, bele is kezdek FM-es karrierem leírásába...

Két év két osztálylépéssel

A csapatot a 2012/13-as szezonban önkényesen átvettem a szezon elején kinevezett, a premier ligát is megjárt Nigel Worthington-tól, ebből az okból kifolyólag nem tudott sokat megmutatni edzői kvalitásaiból. Na de a lényeg, hogy nagy lendülettel vághattam neki a Sky Bet League Two-nak. Az első idényben nem voltak nagy elvárások a vezetőségtől. Friss feljutóként a huszonnegyedik helyet lőtték be, ami valljuk be, egy huszonnégy csapatos bajnokságban nem nagy kihívás teljesíteni. A szezont öt ember elküldésével és kilenc (nyolcan ingyen) idecsábításával kezdtük meg.

A fizetésekkel nagyon nem tudtam variálni, ugyanis nem volt mivel. Minden poszton borzasztó gyenge volt a City, de van az a mondás, miszerint "végy egy jó kapust". Nos, így is tettem, mert a jelenlegi hálóőreim úgy nyelték a gólokat, mint Hildebrand a Valenciában. Ugyan sikerült az első meccsek során ingyen hoznom egy ex-blackburn-i kapust Eastwood személyében, de a fiatal játékos csak tűzoltásra volt elegendő. Ide hozatala pont arra volt megfelelő, hogy rendben tartsa a kaput Etheridge érkezéséig. Sajnálatos módon augusztusban nem sikerült kölcsönben elhoznom a Fulham-től, mert nem tudtam neki megadni azt a minimális fizetést, amit egy közepes játékosom megkeresett (nos itt voltak a gondok, hogy nem volt elég pénz a csapatnál). Viszont megkapta más csapattól a játéklehetőséget, de szerencsémre csak fél évig. Így mire kikönyörögtem a vezetőségtől, hogy ideigazolhassam végérvényesen, addigra pont lejárt a játékjoga a kölcsönegyesületénél, így januártól nálunk folytathatta pályafutását. Mondanom sem kell, hogy a kapuban megszűntek a hatalmas potyák, a végeláthatatlannak tűnő morális és képességhiánybeli problémák.

Ennek köszönhetően magabiztosan felkapaszkodtunk a tabella második helyére, ami természetesen automatikus feljutást eredményezett. Kezdetét vehette a harmadosztály, ahol sokkal nehezebb helyt állni egy anyagilag igen csak gyenge, frissen feljutott klubnak.

Szóval a Sky Bet League 3-ban már olyan csapatokkal hozott össze a sors, mint a nemrégiben még a Fradi anyaegyesületeként ismert Sheffield United-dal, a nemrég még elsőosztályú Birmingham-mel, Beckham híressé vált félpályás gólját jegyző Preston-nal, vagy éppen a gazdag tulajdonossal rendelkező, pár éve még Sol Cambell-t, Kasper Schmeichel-t soraiban tudó Notts County-val. Igen, a vezetőség itt sem szabott nagy elvárásokat, mindössze csak a bent maradást érő tizenkilencedik helyet kellett elérnem. Ehhez viszont pénzre volt szükségem, amit erre az idényre sem biztosított a klub számomra. Így rákényszerültem ismét, hogy minél olcsóbban oldjam meg az erősítést. Sikerült is ingyen hoznom pár hasznos futballistát, akik egyértelműen megszolgálták a bizalmat. Persze fizetésben nem is kértek keveset, de nem volt más választásom, mert alig akadt olyan értékelhető képességű kiszemelt, aki egyáltalán szóba állt velem, nem hogy még a liga legalacsonyabb fizetésével beérje.

Főként kiégett, alsóbb osztályokban sok tapasztalattal bíró személyeket hoztam a kezdőbe és a kispadra. A legnagyobb kihívást azonban nem a tisztes helytállás támasztotta, hanem a sok új játékos egy csapattá kovácsolása. Ugyanis összesen tizenhatan érkeztek és tizennégyen távoztak. Két kulcsjátékosom is távozott (jó pénzért), és a tavalyi házi gólkirályomat (Fletcher) is kölcsön kellett adnom, mert nem bíztam abban, hogy ilyen fiatalként meg tudja ismételni a tavalyi formáját. Meg persze jöttek jó képességű csatárok is, akiket előnyben részesítettem képességeik alapján.

A csapat kezdetben nemigen akart összeállni, ami szezonvégére valamelyest javult, de a tavalyi taktika sem akart flottul működni, mint a negyedosztályban. A kialakított helyzeteink magasan nagyobb arányban volt, mint ellenfeleinké (leszámítva pár nagyobb csapatot), de a gólok valamiért nem jöttek. Állítgattam, próbálgattam az egyéni taktikákon módosításokat végrehajtani, de hol jöttek, hol mentek a meccsek. Október közepén sikerült kikerülnünk a kiesőzónából, de annyira nagy volt a körbeverés a bajnokságban, hogy a tizenkilencedik helyen lévő pontom és az első helyen lévő pontjai között alig volt 10-12 pont a különbség. A szezon felénél azonban kaptam egy "felállás-taktika" tippet haveromtól, amit minimális személyre szabással, de alkalmazni kezdtem, mondván ennél rosszabb nem lehet. Nem is lett! Olyannyira, hogy a York City felkúszott a felsőházba, és a szezon végéig a levegőben volt a feljutást érő hatodik hely elcsípése. Az idényzáró pár összecsapás szorosra sikerült, "köszönhetően" az utolsó pár meccs alatt elhullajtott pontoknak, amiket simán kellet volna hoznom. A negyvenhatodik forduló előtt így nézett ki a tabella:

Ehhez még az is hozzátartozik, hogy mi a tizenkilencedik helyen a kiesés ellen küzdő Coventy ellen próbáltuk megszerezni a rájátszást érő győzelmet, addig a Stevenage és a Peterborough a huszonnegyedik, illetve a huszonharmadik helyen tanyázók ellen léptek pályára. Így a legnehezebb dolga nekem volt. A sors fintora, hogy a szezon első felében a kiesés ellen küszködő York City megkapta az esélyt a feljutáshoz, ellenben a Peterborough-gal szemben, akik csak döntetlent voltak képesek játszani, míg a Stevenage pedig 0 pontot szerzett az utolsó fordulóban. Ám nekik elég volt ez is a rájátszáshoz.

A rájátszásban első körben a Notts County-t kaptam, akik ellen első meccsen könnyedén nyertünk, majd egy borzasztóan peches visszavágón összesítésben döntetlent értünk el. Így jöhettek a tizenegyesek, ahol a szerencsének köszönhetően mi kerültünk ki  győztesen. A mindent eldöntő, a szezon legfontosabb mérkőzése azonban a rájátszás döntőjében került sor, ahol a Stevenage-el kellett megbirkóznunk a Wembley gyepén. A 80. percig hittem a győzelemben, annak ellenére, hogy a 79. percben azonnali piros lappal kiállították kulcsvédőmet, az argentin Camano-t. De jött a hideg zuhany, mint ahogy az előző meccsen is. Kiegyenlített az ellenfél. Mindeddig teljesen kiélezett volt a mérkőzés, mondhatjuk, hogy kézben tartottuk a párharcot. De egy véleményem szerint nem kiállítást érő középpályán történő sima szerelésért piros lapot adni... Bizony, ezzel a bíró nagyon belenyúlt a meccsbe. Ami ezután jött, azt inkább nem is minősíteném. Mondjuk azt, hogy nagy szerencsénk, volt hogy kihúztuk a tizenegyes párbajig kapott gól nélkül.

Büntetőpárbaj során nekem van egy jól megszokott berögződésem: sosem a legjobb büntető lövőt állítom oda az első két rúgáshoz. Be is jött, mert az első kettőt sikeresen értékesítették fiaim. Persze a legjobb lövőm hagyta ki sorsdöntő tizit, de szerencsére nem ment el rajta a meccs, mivel a középpályásom Drury bevágta. Így alakítottuk ki a 2-3-as büntetőpárbaj végeredményét. Sikerült a feljutás a másodosztályba!

Ez az osztálylépés már másabb volt, mint az ezt megelőzőek. Ugyanis valamivel több pénz állt a rendelkezésemre, és végre a szakmai stábomat is összeválogathattam kényem-kedvem szerint. Megnövelte a klub a megfigyelési zónánkat és megkezdte az ifjúsági központ fejlesztését is. A csapatot próbáltam egyben tartani, már akik képességeik alapján megfelelőek voltak a klub számára. Tehát kulcsjátékosaimtól nem kellett megszabadulnom, csak közéjük kellett beépítenem néhány új tagot. Nos az érkezők száma most sem volt tíz alatt, de szükség volt/van rájuk. Bár ez szezon végén fog kiderülni, ki mennyire hozta az elvárhatót.

A kaposvári Okuka-t végleg a csapathoz láncoltam egy kedvező szerződéssel, és a tavalyi harmadosztály gólkirályát (Enoch) is idecsábítottam. A fizetések már átlagosan 2-3 ezer font/hét -re rúgtak, ami nagy változás a tavalyi 1-2 ezerhez képest. Azt nem mondom, hogy a keretet sikerült sokkal fiatalabbá varázsolnom, de az tény, hogy a mostani átigazolási piacon sikerült egy-két olyan futballistát idehoznom, akikkel akár a jövőt is tervezhetem.

Az új idény nagyon jól kezdődött, a vártnál is jobban. A játékunk nagyon megnyerő, sok gólt rúgunk, de egyúttal sokat is kapunk. Pontosabban, annyit rúgunk, amennyit kapunk. Ez viszont kicsit elbizonytalanít, ugyanis a védelmen nagyon sokat erősítettem, de ez a bekapott gólok számát tekintve nem igazolódik. Bár azt hozzá kell tennem, hogy a legnagyobb csapatokkal sorsoltak össze az első bajnokikon: Leicester (4-4), Leeds (1-1), Nottingham Forrest (2-2), továbbá a tavalyi szezonkezdet is így indult, kb. 7 döntetlennel kezdtünk, majd megindultunk felfelé. A ligakupa első fordulójában is lejátszottuk az első kupameccsünket, ahol szintén 2-2-őt játszottunk, de büntetőkkel összejött a továbbjutás az alacsonyabb ligában szereplő csapat ellen.

A két év alatt elért eredményeimnek köszönhetően jött egy megkeresés is, ahol jóval magasabb fizetést ajánlottak, de én biztosan tudtam akkor is, hogy York City-t a Manchester United kedvéért sem hagynám ott, mivel ebből a csapatból a lehető legtöbbet szeretném kihozni. Amúgy a megkeresett klub nem más, mint a Real Madrid Castilla. Nem kis dicsőség egy lapon látni Di Stefano-t és az én nevemet :P

Szóval eddig nagyon jól alakulnak a dolgok, bár ha őszinte akarok lenni, a Sky Bet Championshop-ben nem sok babér fog teremni számomra. Azért itt már eléggé ki fognak ütközni az anyagi különbségek. Jóval gyengébb a keretem, mint mondjuk a másik húsz csapatnak.

Mivel folyamatosan variálom a taktikáimat (hol ez jön be, hol az), olykor még egy-egy mérkőzést is két taktikával játszok le, ezért mindhármat megosztom. Nem mondom hogy tökéletesek, de nekem beváltak. Az első, amivel nagy menetelést folytattam a harmadik ligában. A másodikat már sokkal ritkábban használom. Jelenleg ezt próbálom alkalmazni a mostani idényben, a harmadik pedig az, amelyikkel cserélgetni szoktam az elsőt. Az egyéni taktikákról nem teszek fel képet, mert akkor több kép lesz a posztban, mint sor az egész írásban. De tény, hogy az első és harmadik felállásnál fontos volt az egyénre szabott taktika is.

- 1 -

 - 2 -

- 3 -

A klubról pár információ. Camano, a csapatkapitány, talán az arcán is látszik az elszántság. Nagy igazolás volt két éve, remélem nem csak a negyed- és harmadosztályban állja meg a helyét, hanem a másodosztályban is. Személy szerint az első osztályban is pályára léptetném csapatkapitányként, de félek, hogy addigra visszavonul. mindenesetre a képeken is látszik, hogy nem egy atom stabil, jó felszereltségű klubról van szó, de némi szerencsével, hatékony kerettel és taktikával bármi elérhető.

York City sajnos nagyon kis költségvetéssel működik, így a stadionépítés is várat magára. Ha csak nem sikerül valami úton-módon nagyobb csapat stadionját bérelni. Bár ez még csak a jövő zenéje.

Szezonösszegzés

2022/2023 tavaszi szezon - év vége: Az őszi félév felemásan sikerült európai szereplés szempontjából, amin a tavaszi formánk valamelyest javított. Kiesve a Bajnokok Ligájából, az Európa Ligában bizonyíthatunk, ahol két kört túlélve a negyeddöntőben ért véget idei nemzetközi sorozatunk. A holland Twentét és az olasz Sampdoriát (többszörös olasz bajnok) sikerült elvernünk, azonban a Liverpool-on fennakadtunk. Érdekes meccs volt, ugyanis az odavágót idegenben játszottuk, és ott a 88. percig 1-0 vezettünk, de végül a kapusom szerencsétlenül beütötte az angolok labdáját... a visszavágón igaz nem játszottunk lehengerlően, de magabiztosan őriztük a 0-0-át, még is a szerencse a vendégekkel volt, mivel a 91. percben egy 30+ méteres szabadrúgásból megszerezték a mindent eldöntő gólt, ezzel megpecsételve sorsunkat. Így a BL címvédés idén elmaradt, nem sikerült másodszor megvédenünk.

A bajnokságot mint minden évben, ebben a szezonban is behúztuk. Bár saját rekordot nem döntöttünk, de úgy érzem, bőven megteszi. A Magyar Kupa és vele együtt a Szuper Kupa is a miénk lett. A 2023/2024-es szezonban mi a Bajnokok Ligája főtáblájára kerültünk, a Debrecen és a Győr pedig az Európa Liga főtáblájára. Így végre három magyar együttes képviselteti hazánkat az európai kupákban!

Az európai klubcsapatok között harmadik helyen végzett a Ferencvárosi együttes, és nem akármilyen klubokat utasított maga mögé. Például az anyagegyesületet, a spanyol FC Barcelonát.

Ademar a Ferencváros felemelkedése kezdetén nagyon sokat tett a játékhoz Bazán és Navarro-val kiegészítve, még is Ő az egyetlen, akit nem hívtak meg hazája válogatottjába. Így a magyar állampolgárságot megszerezve be is hívták a Magyar Válogatottba, ahol 8 fölötti értékkel debütált. Igaz, már nem olyan fiatal, és csapatomból is kezd egyre inkább kiszorulni, de nagy hasznára válhat a magyaroknak, főleg hogy kvalifikálták magukat az Európa Bajnokságra!

Egy két ismertem arcot is felfedeztem az NB1-ben, például Kolo Touré-t, aki a győri csapat háttérmunkájában ténykedik elég jó értékekkel. Sajnos nem tudtam magamhoz csábítani, szóba sem állt velem.

A másik nagy névnek számító személy, akit játékosként sokan ismertek, Hristo Stoichkov. Őt a Debrecen csábította magához, ahol úgy néz ki nagy terveket szövögetnek.

Az utolsó képet pedig inkább csak érdekességként szúrtam be, de büszkévé tesz az, hogy egy magyar csapatból induló játékos (csatár) a legrangosabb bajnokságban (angol Premier Liga) gólkirály lett!

Csúfos folytatás

2022/2023 őszi idény: A tavalyi Bajnokok Ligája győzelemmel címvédőként vágtunk neki az idei nemzetközi kupának, ami sajnos nagyon rosszul végződött. Ugyanis nem sikerült továbbjutnunk a csoportkörből. Már idejét sem tudom, mikor fordult ez elő a csapattal, így nem csak nekem, de a szurkolóknak is mellbevágó érzés volt. A BL mérkőzések utolsó fordulójában azt a Juventus-t fogadtuk az Albert Flórián stadionban, amely egy ponttal lőttünk voltak a második helyen, így mindenképpen nyernünk kellett volna a csoportból való továbbjutásért. Talán a balszerencse, talán a koncentráltság hiánya vezetett a bukáshoz, de tény, hogy nem jött jókor.

A Juventus ellen hiába dolgoztunk ki számtalan gólhelyzetet, azonban a kaput nem igazán tudtuk eltalálni, ami pedig sikerült, azt az olaszok kapusa hatalmas bravúrokkal védte. Az ellenfél ritkán jutott a kapunkhoz, de ha eljutott, akkor nem hibázott. Mint ahogy mondani szokták, a sok kihagyott helyzet megbosszulja magát. Ez így is lett, ugyanis hazai pályán sikerült elveszítenünk egy nagyon fontos győzelmet. Azonban a nemzetközi kupaszereplés még nem ért véget, tavasszal folytathatjuk a kevésbé figyelem középpontjában lévő Európa Kupában, ahol a Twente csapatával kerültünk össze. Mi vagyunk az esélyesek, így mindent meg fogunk tenni, hogy legalább ezt a sorozatot megnyerjük.

Ebben a szezonban a magyar focit azonban nem csak mi képviseljük Európában, hanem a Győri ETO is, akik automatikusan Bajnokok Ligája-csoportkörbe kerültek tavalyi bajnoki helyezésüknek köszönhetően. Elég kemény csoportba kerültek, az NB1-ben sem vitézkednek annyira, így számomra meglepő volt, hogy sikerült kiharcolniuk a harmadik helyet olyan csapatok között, mint a Manchester United, a Napoli és a Kobenhavn.

A Bajnokok Ligája mellett persze ugyanúgy odateszem magam a hazai bajnokságban is, mivel fontos, hogy ne kerüljünk gödörbe, ne adjunk esélyt az ellenfeleknek a beelőzésünkre. Ma már nagy kihívással csak néhány összecsapás jár, maga a bajnokság úgymond rutinfeladatnak minősül csapatunknak. A Debrecen próbál lépést tartani velünk, de valljuk be, nincs könnyű dolguk, mert nehezen hibázunk. Az idei szezont viszont feldobta az a tény, hogy az Újpest ismét az NB1-ben vehet részt, hosszú éveket követően (majdnem egy évtized). Így végre megint összecsaphatott a két nagy rivális, ami meglepetésemre kiélezett volt az utolsó percig, amit jól prezentál a a javunkra kicsikart 1-0-ás siker is. Remélem idén nem esnek ki, hanem sikerül megerősödniük mind anyagilag, mind játékosállományilag. Újpesti rangadó nélkül nagyon üres a bajnokság, főleg úgy, hogy a kihívásokat nagyítóval kell keresnem.

Az őszi idény meccsei felemásra sikerültek. Több éve nem fordult elő, hogy ennyire változó eredményeket produkáljunk minden kupamérkőzést egybevéve. A bajnokság kimenetelétől nem félek, a ligakupát nem sajnálom, a magyar kupáért muszáj a végsőkig harcban lennünk, az Európa Kupáért viszont minden erőnkkel rá kell állnunk!

Az csapat utánpótlása is remekül szerepelt ideáig bajnokságban, 20 mérkőzést követően már 100 rúgott gól fölött járnak, kiemelkedve a többi klub közül. A Bajnokok Ligájában is sikerült tisztesen helyt állniuk egy erős csoportban, ahol az Inter, a Barcelona és az Arsenal volt. A Ferencvárosnak az olasz Inter és az angol Arsenal mögött összejött a harmadik hely, ami igen szépnek mondható és biztatónak is a jövőre nézve (pláne, hogy van egy két ígéretes magyar is köztük).

Számomra nem annyira jelentős a Klubvilágbajnokság, ami tulajdonképpen két könnyedebb összecsapásból szokott állni. Idén a brazil Corinthians próbált az élre törni, de alul maradtak. Sima 3-0-ás eredménnyel vittük haza a kupát és a győzelmi prémiumot, ami jól jött a BL kiesés végett.

Átigazolások terén nem történt nagy változás, egyedül csak Amrah eligazolása kavarta fel az állóvizet a Ferencváros háza táján. A szurkolók és Lisztes Krisztián (ő az aki mindig tanácsokat oszt) neheztelte, hogy túladtam jó pénzért a holland tehetségen. Én sem szívesen váltam meg tőle, viszont neki mennie kellett, ugyanis Navarro előrébb áll a listámon, a két magyar nemzetközi szinten teljesítő csatárom szintén, és tudván, hogy az utánpótlásban két csodatehetség tör fel igen gyorsan (17 éves olasz válogatott az egyik) egy magyar csatárral karöltve, biztossá vált, hogy Amrah-nak menni kell.

Végezetül pedig egy kép (februári felkészítő mérkőzés kezdőcsapata), ami bizonyítja, hogy 2-3 év múlva a kezdő tizenegyben lesz legalább 6 magyar játékos, plusz még akik az utánpótlásból feljönnek (ketten-hárman).

Nagyra becsült magyar csatárom, Ivancsics gólja a sok közül: