Motiváció-csökkenés?

2019/2020-as futballidény végéhez értem, és talán egy korszak is lassan pihenőre tér. Pár napja kijött egy megye5-ig elkészített (csak csapat-bajnokság) adatbázis, így nagyon vonz egy megye1-ből induló karrier (Oroszlány). Viszont fájó szívvel kellene jegelném ezt a remek pályafutást, amit ezidáig elértem a Ferencvárossal. Sajnos mostanában időm se nagyon engedi, másnak szentelek több időt, így elég lassan haladok. Akkor egy rövid összegzés.

A bajnokság ismét simán hoztuk, azonban idén voltak izzasztó összecsapások. Leginkább az első ötösön vehető észre a csapaterősödés. Végre ők is jól igazolnak, van pénzük, bajnokságnak és nekik is nőtt a reputációjuk, kezdenek visszavonulni a gyenge magyar edzők, és egyre több visszavonult játékos, külföldi edző neve libben be a magyar médiába. IRL nem örülnék neki, mert nehezebb lenne megtartani a munkámat, ebben az esetben viszont végre elkezdett felfelé totyogni az NB1 színvonala is a képzeletbeli ranglétrán. Igaz, hogy idén visszacsúszott 4 helyet a magyar bajnokság, de még így is magason az elvárásokon belül maradtunk (1 bl csoportmeccses, 1 bl selejtező playoff, 2 EL selejtező induló csapat). A MK elsőségünk nagy csalódottságomra nem sikerült megvédenünk, hiszen az elődöntőben a Videoton átlépett rajtunk idegenben lőtt több góllal. A döntőt viszont Győr csapata hozta. A ligakupa mérkőzéseket, melyet mint régebben is írtam, tartalékos kerettel-fiatalokkal vegyítve szoktam lehozni. REAC-ot verve megnyertük! Magyar szuperkupa is szintén meg lett, Európai szuperkupa sajnos megint csak egy ezüstöt ért (Barca ellenében), a Klubvilágbajnokságot azonban másodjára hódítottuk el. A Bajnokok Ligájában az elődöntőig meneteltünk, ahol a ruhr-vidéki Dortmund ejtett ki 2-0-ás összesítéssel, ezzel egyértelműen a Fradi mumusává vált. Nem az első, hogy elütött minket kupagyőzelemtől, BL meneteléstől.