Játékosok, klubok, 2020

Úgy gondolom, hogy eltelt már annyi idő, hogy néhány, korábban a Fradiban meghatározó szerepet betöltő, vagy éppen nagy csapatig eljutó játékosról említést tegyek. Eligazolási időrendi sorrendben írok róluk képpel mellékelve (statisztika).

Martin Klein (középhátvéd)

Ferencvárosi karrierem kezdetén alappillére volt a védelemnek. Sajnos csak egy évet állt a klub alkalmazásában, viszont annál többet tett. Részben neki köszönhető a harmadik hely, amivel bebiztosítottuk a következő évi EL selejtezőt, ezzel elindulva egy hosszú, biztató jövő felé. Mivel nem akart maradni, szerződéséből pedig csak egy év volt hátra, így kénytelen voltam megválni tőle. Az orosz Kuban 650e font-ért el is vitte. Klein azóta náluk van, gondolom ott is fog visszavonulni.

Julius Wobay (támadó középpályás)

A sierra leone-i támadó az első évben érkezett a csapathoz 350e font-ért. Akkoriban ő számított nemzetközileg rutinosnak nevezhető játékosnak, aki beérte annyi fizetéssel, amennyi még nem terhelte meg a klub költségvetését. Klein-el ellentétben, Ő 1,5 évig volt Budapesten, majd szezon közben váratlanul az elnök eladta a szaúd-arábiai Al-Ahli (KSA)-nak 1,5m font ellenében. Nagy karriert nem futott be ezután, de nívós külföldi klubokhoz írt alá.

Diego Ahumada (középhátvéd)

Leigazolása elsősorban profitszerzés céljából valósult meg. Ez látszik is, hiszen alig kapott szerepet az első csapatban. A szlovák Bratislava két év elteltével be is jelentkezett érte, majd 925e font-ot fizettek. Eddig elég szép karriert futott be. Nem gondoltam volna, hogy ennyi van a srácban. Pár évre rá meglepetésemre a Klubvilágbajnokság döntőjében futottunk össze, amikor is 1-0-ra elvertük a mexikói American (MEX)-t. Emiatt említem meg ebben a posztban.

Innocent Mdledle (szélső balhátvéd)

A dél-afrikai "ex-"szélső hátvédem nagyszerű igazolásnak bizonyult a 2011/2012-es szezonban. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a mérkőzések száma és teljesítményének minősége. Tőle is azért voltam kénytelen megválni, mert a szerződéséből már csak egy év kötötte a klubhoz, és ha már nagyobb csapatba vágyott, 2,1m font-ért eladtam a belga GENK-nek, ahol mai napig fontos szerepet tölt be.

Wanderley de Araújo Riberio, rövidebb nevén Ley (szélső jobbhátvéd)

Ő volt az a jobb hátvédem, akinek nagy jövőt jósoltam. Sajnos nem maradt sokáig Magyarországon, hiszen nagy csapat volt az álma, és akkor még ezt a vágyát nem tölthette be a Ferencváros. Mallorca-nak 2,4m font-ért sikerült eladnom, azonban jó teljesítményével és a csapat kiesésével biztossá vált, hogy a belga Anderlecht csapatában folytatja tovább pályafutását. Ott négy sikeres szezont letolva megegyezett a nagy múltú Juventus-szal. Végre helyére került a srác, és bízok abban, hogy innen még csak feljebb vezet az útja.

Alexander Geynrikh (csatár)

Az üzbég csatár, ki mindig jó helyen volt, jó időben. Így lehetne összefoglalni munkásságát. Tudni illik, hogy Geynrikh volt az a játékosom, akiben mindig volt egy gól. Legyen az ellenfél a Lokomotív Moszkva, Diósd, Stuttgart, Bátaszék, Napoli, vagy éppen a Manchester United. Mindig számíthattam rá. Az Ő 90+ percben lőtt góljával vertük meg a Stuttgartot 2013/2014-es BL csoportkör utolsó mérkőzésén, amellyel megelőzve őket bejutottunk a nyolcaddöntőbe (Man United ellen estünk ki). Nemzetközi meccseken (BL, EL) hátán cipelte a csapatot, még ha a magyar meccseken nem is brillírozott. Igaz a 10-12 gólt mindig hozta. Mivel több fiatal csatár is a helyére pályázott, valamint a fizetési igényét sem tudtam teljesíteni, ezért szerződése utolsó éve előtt eladtam borsos áron a Videoton-nak (1,3m font). Véleményem szerint többet ért, de a fehérvári csapatnál senki sem jelentkezett nagyobb összeggel.

Rodrigo (csatár)

A szamba őshazájából igazolt Rodrigo elsősorban cserepadra igazoltam. Megtehettem, mert a csapatnak már jól ment a szekér, anyagi helyzetem is kezdett megerősödni. Szeretek fiatalokat a Fradihoz hozni, még ha csak epizód szerep céljából is, hiszen esély van arra, hogy akár jó játékosokká fejlődjenek. Persze ehhez elengedhetetlen a mérkőzések alatt szerzett rutin, ami egy csere játékosnak kevésbé adatik meg, de igyekszem a rotációs rendszeremmel mindenkinek megadni a kellő lehetőséget. Rodrigo ennek ellenére igen sérülékeny játékos volt, így jobbnak láttam eladni. A mexikói San Luis nem is sajnált 2,4m font-ot kiadni érte. Egy ott lehúzott pocsék szezon után azonban a Valencia látott benne potenciált. Azonban a játékosmegfigyelők benézték, vagy a csapatnak sem megy olyan jól. Nem tudom, de említést érdemelt ez a "playa" is, hiszen egy nagynevű csapatnál kötött ki. :)

Éder (szélső balhátvéd)

Elsősorban ezt a dél-amerikai játékost is profit orientáltan szerződtettem. Rotációmnak hála sikerült jó formába hoznom, így elég jó áron tudtam továbbadni a New York Red Bulls-nak 4,2m font-ért (jelen pillanatban amúgy a debreceni Varga Józsi játszik még abban a csapatban). Az amerikai kitérő után viszont ismét Európát vette célpontul. Pontosabban Portugáliát.

Lima (kapus)

Legnagyobb szívfájdalmam a brazil kapus eligazolása okozta. Nem csak azért mert piszok tehetséges volt és rengeteg bravúrt hajtott végre, hanem mert azt terveztem, hogy visszavonulásáig a Fradinál tartom. Sajnos ez nem jöhetett létre, hiszen felismerte képességeit, így nagy csapatban képzelte el jövőjét. Ezért szerződés lejárta előtt kénytelen voltam megválni tőle. Ha már menni akart, akkor sok pénzt szerettem volna kaszálni rajta, azonban a 12m font-os ajánlatot kellett elfogadnom, mert magasabb nem érkezett. Ahhoz a Fiorentina-hoz igazolt, amely akkor lett olasz bajnok. Mai napig ott véd első számú kapusként, első válogatottságát pedig az átigazolás utáni első hónapban szerezte meg.

George Lebese (támadó középpályás)

Amikor sikerült megszereznem a dél-afrikai támadót, a csapatnak már nem okozott gondot 375e font kifizetése. Pláne egy olyan játékosért, aki előtt nagy jövő állt. Figyelőim alapos kutatásával, valamint mérlegelésem vegyítésével sikerült remekül igazolni. Klasszis formája hozzájárult a ferencvárosi sikerekhez, mind nemzetközi, mind hazai viszonylatban. De mint minden játékosom, Ő is ki szerette volna próbálni magát egy nagyobb csapatban. Így engedve álmainak, eladtam az Anderlecht-nek 3,9m font-ért. Úgy voltam vele, hogy klasszis játékos, de helyettesíthető.

André (védekező középpályás)

Sokszor érzem úgy, hogy sosincs elég játékosom a keretben. Ezért szoktam minden évben igazolgatni - lehetőleg ingyen. A brazil André is úgy érkezett a klubhoz. Rotációs rendszerben kapott elég szerepet ahhoz, hogy bizonyítson. A kötelezőt sikerült is hoznia, viszont annak idején már voltak páran EU-n kívüli játékosok, így az orosz csapattól beérkező ajánlatra azonnal rábólintottam. 3,5m font úgy érzem jó üzlet volt mindkét fél részéről. Egy sikeres szezon pedig meg sem állt a Seria A-ig. Nevezetesen a Sampdoria csapatáig, ahol elég jól sikerült a bemutatkozása. Ahogy nézegettem az adatlapját, még a felnőtt brazil válogatottban is pályára lépett háromszor. Talán maradhatott volna még a klubnál. Hamar túladtam rajta...

Mert Coskun (csatár/támadó középpályás)

Egyik kedvenc fiatal játékosom volt, akinek ha tudtam, lehetőséget adtam az első csapatban. Sajnos a posztján több remek labdarúgó is játszott, így csak epizódista szereplőnek számított. Viszont ha sérüléshullám ment át a csapaton, ami érintette a támadó szekciót is, akkor első számú esélyesként lépett elő a török srác. Általában sikerült meghálálnia a bizalmat, emellett még rengeteget is fejlődött. A csatársor létszáma azonban minden évben nőtt, így egy jó ajánlat beérkezésével mennie kellett. 5m font-ra már azt mondtam, hogy vihetik. A cseh Sparta Prague-ban a bemutatkozás nem is sikerülhetett jobbra. Biztos vagyok abban, hogy nagy karriert fog befutni.

Francisco Félix de Jesus, avagy Dinheiro (szélső balhátvéd)

Talán nem túlzó, ha azt mondom, Ő volt a baloldalon a legtehetségesebb, legjobb képességekkel bíró játékosom. A brazil Cruzeiro-tól hoztam el 1,9m-ért, amit azóta visszahozott játékával. Rendre meghatározó szerepet töltött be a csapatban, csak az utóbbi időben többször lesérült. Meccsen, vagy edzésen, de még válogatott távollétében is szerencsétlen volt. Utolsó szezonjában egy 7 hónapos sérülést szenvedett, amit orvosolnom kellett egy cserejátékos leigazolásával. Olyannyira bevált, hogy átadólistára tettem a brazil védőt. Nem azért, mert annyira el akartam adni, hanem mert tudtam, jó pénzt kaphatok érte, fizetése magas volt, EU-n kívüli játékosnak számított, így ha magas összeg ellenében elviszik, akkor nehéz szívvel, de túladok rajta. Ez az összeg: 9m font, a spanyol Sevilla részéről. Szintén azon játékosok közé sorolom, akinek nagy esélye van arra, hogy igazi sztárcsapatig jusson.

Legjobb játékosaim a jelenlegi keretből

Ezek a játékosok fiatalon kerültek hozzám. Egyik sem szerepelt még a felnőtt válogatottban, amikor hozzám kerültek. Azóta viszont világhírű playa-k lettek, több sztárklub figyelmét felkeltve (Real Madrid, Barcelona, Juventus, Inter Milan, AC Milan, Manchester United, Arsenal, Manchester City, AS Roma, Valencia, Dortmund, Leverkusen ...)

Luciano Bazán (középső középpályás): Óriási igazolásaim egyike. Őt leginkább a mediterrán csapatok vinnék, bár akad egy manchesteri és egy londoni csapat is. De Spanyolországból vannak a legrámenősebb kérők.

Állandó bejelentkező: spanyol, angol, olasz sztárcsapatok.

Luis Navarro (csatár): FM-es pályafutásom alatt Bazán-nal karöltve a legtehetségesebb játékosok, akiket valaha szereztem magyar karriereim során. Igaz, hogy magas fizetésért, de sikerült a Ferencvároshoz láncolnom őket.

Állandó bejelentkezők: spanyol, angol, olasz, német, francia sztárcsapatok.

Kwabena Amrah (csatár): Ő érte már elég sokat kellett kifizetnem. 9,5m font-ért tudtam csak elhozni a liverpooli csapattól. De megérte! Rendre jól játszik, fontos meccseket dönt el. Ha Navarro-nak nem megy a góllövés, Ő átveszi a szerepet, vagy éppen besegít. Tökéletes csatár kettőst alkotnak.

Állandó bejelentkezők: angol, spanyol nagy csapatok.

Sadi (kapus): Szintén sokba került, de kénytelen voltam kiadni 9M font-ot érte. Lima eligazolásával űrt hagyott maga mögött, és nem volt igazán megfelelő játékos, aki ezt betölthette volna. Míg rá nem találtam Mexikóban a brazil Sadi-ra.

Állandó bejelentkezők: francia, olasz sztárcsapatok.

Ademar (középső középpályás): Annak idején ingyen hoztam a klubhoz, nagyot húzva ezzel. Ma már igazi klasszissá nőtte ki magát, csak sajnos gyakran lesérül rövidebb időkre. Most is sérült Bazán-nal együtt (két legfontosabb középpályásom) 2-3 hónapig. Ez leginkább a BL-ben mutatkozik meg nyögvenyelős meccsek képében. Szerencsére sikerült őt is marasztalnom.

Állandó bejelentkezők: olasz nagy csapatok, spanyol középcsapatok.

Ali Bayram (középhátvéd): A török Hierro. Fontos láncszem a védelem közepén. Hiányát mindig megérzem, ha lesérül, vagy eltiltják.

Állandó bejelentkezők: német, angol sztárcsapatok.

Walid Naili (szélső jobbhátvéd): Leigazolásával nagyot nyertem. Akkor még nem is gondoltam, hogy ennyire be fog futni, hiszen csak cserejátékosnak igazoltam le. Azóta persze első számú játékos lett a védelem jobboldali posztján.

Állandó bejelentkezők: angol sztárcsapatok.

Martin Seman (középhátvéd): Sajnos a szlovák srácnak nem tudok rendszeres lehetőséget biztosítani, hiszen posztján játszik Bayram és a magyar sztárhátvéd; Dávid László. De bevethető szélső balhátvédként is, ahol szintén jó formában képes teljesíteni.

Állandó bejelentkezők: olasz, francia nagy csapatok.

Dávid László (középhátvéd): Magyar válogatott, többszörös BL győztes, számtalan bajnoki elsőség van a háta mögött. Többször választották az év magyar játékosának. Igazi sztárfocista. Hülye lennék kihagyni a keretből.

Állandó bejelentkezők: német, francia, török nagy csapatok, angol középcsapatok.

Tulajdonképpen még szúrhatnék be képeket játékosokról, akiknek szintén remek képességeik vannak, és fontos szerepet játszanak a klub életében, de úgy érzem, a fent említettek azok, akiktől nehezen válnék meg.

Klubok a süllyesztőben

Néha szeretek szétnézelődni a játékban, melyik játékos, melyik klub merre tart. Szokott meglepődés lenni, mikor nagy múltú csapatok esnek ki az első, akár a másodosztályból, majd csődközeli helyzetbe kerülve küzdenek a fennmaradásért. Néhány klub ezek közül (2019/2020-as szezon):

Fulham

Nottingham Forest

Újpest

Vigyázz Európa!

Kopogtat az új sztár csapat!

Az elmúlt évekhez hasonlóan, most is nyereséggel és kupákban gazdagon zártuk az idényt. Sikerült idén is rekordokat felállítani, viszont megszakadt régóta tartó veretlenségi sorozatunk is. Viszont kárpótolt a Bajnokok Ligája győztes titulus megtartása. Sikerült ezt az évet úgy zárnom, hogy az első csapatba nem igazoltam senkit pénzért, fizetéseket is kordában tudtam tartani, a csapaton belüli széthúzás pedig ismeretlen fogalom a Fradi háza táján. A szurkolók már megszokhatták, hogy a bajnokság mellett a Liga Kupát és a nemzeti kupát is komolyan vesszük - annak ellenére is, hogy nem az alap játékosok teszik ki a kezdő 11-et. Ennek eredménye is van, mégpedig a végső győzelem. Míg a Liga Kupát a Nyíregyháza, addig a Magyar Kupát a REAC ellenében sikerült elhódítanom. Mindkettő mérkőzésen nézőcsúcs dőlt meg, ami a haza mérkőzéseimen is megfigyelhető. Nem véletlen, hiszen ki ne lenne kíváncsi Európa (jelenlegi állása szerint) 3. legjobb klubcsapatára. Na de ne csak én, hanem a képek is beszéljenek:

A bajnokságot rendkívül könnyen hoztuk, mondhatni fényévekkel járunk a haza csapatok felett. Azonban sikerült az év meglepetését okoznia a debreceni csapatnak, hiszen 115 meccses veretlenségi sorozatnak vetettek véget Debrecenben, ahol leginkább a szerencse állt mellettük, mint sem a rutin és a rendkívüli taktika.

A bajnokság mellett, mint ahogy írtam a bevezetőben, behúztuk a Liga Kupát és a Magyar kupát is. Egy-egy kép az odáig vezető útról.

Hazai kupasorozatok mellett természetesen ott volt a nemzetközi kupaszereplés is, ami mindennél fontosabb a vezetőség és a csapat számára. Egyrészt az anyagi szempontok miatt, másrészt a klub elismertségének növekedése szempontjából. A csoportmeccseket veretlenül hoztuk, a kieséses szakaszban viszont voltak bajok. Leginkább a Bayern elleni mérkőzésen és a döntőn izgultam. Érthető okokból. Azonban a Bajnokok Ligája történetében egyedüli csapatként sikerült megvédenünk a BL címünket, és ezzel történelmet írnunk. Íme a képek és a döntő mérkőzés rövid összefoglalója (sajnos a 11-es párbajt nem vette fel a játék, pedig egész meccses összefoglalót választottam):

A remek kupaszerepléseknek hála a csapat vagyona ismét gyarapodott, ezzel "gazdag" anyagi helyzetet teremtve. A bérletesek száma, az átlagos nézőszám évről évre nő, azonban még most sem hajlandó a klub stadiont fejleszteni/bővíteni/építeni. Nagyon bízom benne, hogy a közeljövőben már megvalósul ez a nagyszabású projekt :)

És íme néhány kép az idei díjakról.

Pár kép a válogatottal elért "teljesítményemről". Sajnos ennyit tudok kihozni a fiúkból, többre nem futja. Borzasztó gyenge a keret, a személyzetet teljesen lecseréltem: pl Howard-ot hoztam kapusedzőnek, illetve pár tagot még a szakmai stábomból is felkértem különböző pozíciókra.

Féléves értékelés

Eseményekben gazdagon telt a 2018/19-es szezon őszi féléve. Volt minden: Liga Kupa, Magyar Kupa, Bajnokok Ligája, Európai Szuper Kupa, Klub Világbajnokság, na meg persze a hazai bajnokság. A két hazai kupára nem is fecsérelnék több szót, hiszen mint mindig, most is toronymagasan mi vagyunk az esélyesek az elhódításban. Mivel a naptár júliustól decemberig igen sűrű, így ezeken a tornákon a tartalékokat, illetve az u-19-es tagok közül a tehetségesebbeket szoktam játszatni, ezzel megadva nekik a bizonyítás lehetőségét, valamint az első csapat tagjainak regenerálódását. Viszont itt is oda kell figyelnem arra, hogy ne bukjunk mérkőzést, mert az visszaveti a csapat morálját és lendületét. Ugye sokkal könnyebb motiválni egy jó formában lévő, morálisan toppon lévő csapatot, mint hullámzó teljesítményt nyújtó játékosokat.

Az alábbi képen a Liga Kupa és a Magyar Kupa meccsek vannak zanzásítva.

A bajnokságban az idei évben menetelünk a legmagabiztosabban, hiszen csak 4 gólt kaptunk és 18 meccsből 18-at megnyertünk. Remélhetőleg idén sikerült először úgy behúznunk az nb1-et, hogy se döntetlent se vereséget nem szenvedünk. Amúgy bajnoki veretlenségi sorozatunk már-már világviszonylatban is figyelemre méltó, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a Real Madrid, Liverpool, Juventus és a Sevilla is felkeresett menedzseri poszt betöltése céljából. Természetesen ezeket visszautasítottam, hiszen ha váltanék is (amit nem fogok), akkor az csak a Manchester United lenne, vagy a York City.

Sajnos az Európai Szuperkupában nem sikerült ilyen magabiztosan pályára lépnünk augusztus utolsó napján, így bele is szaladtunk egy nagy pofonba. A mérkőzés eredménye jól tükrözi a ruhr-vidéki alakulat erősségét játékosállományban. Nem baj,  az ezüst is szépen csillog - szokták mondani.

A bajnokok ligája csoportkörre ismét megkaptuk a Dortmundot, így kissé aggódva vágtam neki a nemzetközi kupaszereplésnek, annak ellenére, hogy papírforma szerint mi voltunk a második legerősebb csapat. Bizonytalanságom viszont hamar elillant, hiszen az első három meccset behúzva biztosnak láttam tavaszi kupaszereplésünket, ez pedig nagyon fontos jövőbeni tervem megvalósulása érdekében (stadionépítés-bővítés terve).

Bajnokok ligája csoportkör befejezésével kaptam még egy esélyt arra, hogy nyerjek egy nemzetközi kupát. Ha már az Európai Szuperkupát nem tudtam elhódítani, fontosnak tartottam, hogy legalább a Klubvilágbajnokság trófeáján a mi nevünk ékeskedjen. Elődöntő meccsen egy japán csapatot vertem 2-1-re, majd a döntőben megkaptam a mexikói América-t. Az összecsapás pikantériája pedig az volt, hogy egy volt játékosom lépett pályára ellenem: Ahumada (chilei fiatal középső védő), aki nem váltotta meg a világot az Üllői úton, de öröm ilyen kis apróságokkal találkozni a játék során. Az összecsapás amúgy kiegyenlített erőviszonyok között zajlott, kiegyenlített mutatókkal. Úgy érzem megérdemelten került hozzánk a kupa.

Átigazolásokat tekintve sikerült tetemes összegre szert tennem. Megváltam felesleges játékosaimtól, akik nagy szívfájdalommal búcsúztak el tőlem, de a pénz kell, a fizetést is kellett korrigálnom, hiszen kulcsjátékosaim lassan már a fejemre nőnek igényeiket tekintve (három játékosnak 46e font/hét).