Beteljesült álom

Idén, 7 év edzősködés után végre sikerült megszereznem a Bajnokok Ligája trófeáját! Talán a sors akarta így, vagy a játék, de mindegy is; a Ferencváros első ízben hódította el a klubcsapatok legrangosabb kupáját. A forgatókönyv az idei évben nemzetközi színtéren fordulatokban bővelkedett, nem sokon múlt, hogy a selejtezőkből nem jutok tovább. A csoporttagokat elnézve viszont kudarc sem lett volna a kiesésem, pláne hogy az első 3 fordulót követően még az utolsó helyen álltam. De mivel 6 meccsből áll a csoportszakasz, így volt némi esélyem a következő három fordulóban. Meg is ragadtam a lehetőséget, így ismételten bejutottunk a kieséses szakaszba.

Első körben azzal a Sevilla-val hozott össze a sors, amelyik tavaly a döntőtől ütött el. Az odavágót lazán hoztuk, a visszavágót pedig szépen kibekkeltük. Azonban a negyeddöntő nem hozott nyugodt perceket, hiszen azzal a Porto-val kellett összevetnünk erőnket, akik előző körben a Barcelonát búcsúztatták magabiztos különbséggel. Bár játékosaim lába nem remegett meg, tudván hogy sokkal tapasztaltabb csapat lettünk, mint két éve, de egy esetleges kiesésre már felkészült lélekben mindenki. A két összecsapás viszont ránk cáfolt, így tovább jutottunk az elődöntőbe. Oda, ahol az elmúlt két évben csomagolnunk kellett. Első esetben hatalmas eredményként könyveltük el, második esetben kisebb keserűség vegyült örömünkbe, harmadik alkalommal viszont csalódottak lettünk volna, ha ismételten mi maradunk alább. Mivel nem akartunk (IRL) angolok sorsára jutni (kieséses szakaszban mindig kiesnek 11 párbajban), így minden káros gondolatot félretéve csak a győzelemért hajtottunk. Az odavágón meg is lett az eredménye, ám a visszavágó az utolsó utáni percig magasan tartotta az adrenalin szintet mind a szurkolókban, mind pedig a játékosokban és bennem. A Cityt tavaly pont a legjobb 16 között búcsúztattuk, így bíztam abban, hogy az a teljesítmény és eredmény megismételhető. Ám ők is jobban fel voltak készülve ránk, és mi sem tudtunk már akkora meglepetést okozni ellenük. A 89. perc környékén a vkp-m okozott egy büntetőt, amit Tevez hagyott ki. Itt már elkönyveltem a 3. elődöntő kiesésünket, de az új kapusunk életben tartotta reményünket. Így jött a hosszabbítás, amit követett a 11-es párbaj. Side két hatalmas védésével és az ellenfél 1 kapufára lőtt lövésével bejutottunk a hőn áhított BL Döntőbe, amit Stockholm-ban rendeztek meg.

11-es párbajoknál amúgy 3 dolgot figyelek a kijelölésnél: 1; motiváltság, 2; higgadtság, 3; büntetőrúgás

Íme az összefoglaló az első ferencvárosi BL döntőről: (sajnos 3 hónapra lesérült az egyik legnagyobb sztárjátékosom: Navarro, illetve az egész idényt végigjátszó Dávid László. Naili, akit a Chelsea, Porto, Real vinne, pedig sárga lapos eltiltás miatt kénytelen kihagyni a döntőt)

A bajnokok ligája menetelés mellette persze ott volt még az NB1, Liga Kupa és a Magyar Kupa. A hazai bajnokságot sikerült ismét veretlenül megnyernünk, ezzel 92 mérkőzést tudhatunk magunk mögött ami alatt egyetlen magyar csapat sem tudott legyőzni minket. Pontosabban: 2015. május 3-án kaptunk ki utoljára. Idén szerencsére a nagyobb klubok szerezték meg a európai kupaindulási jogokat, akik talán kicsit megerősödnek anyagilag, és némi szerencsével akár csoportkörbe is kerülhetnek. Nagyon bízok bennük, mert az NB1 idén 1 helyet lépett vissza tavalyi 14. helyhez képest. Azonban így is már 3*-os a bajnokság, egy szinten helyet foglalva a holland, német2, angol2, görögökkel.

A tavaszi mérkőzések eredményei.

Fradi aranygenerációja.

Csapat rekordok.

Játékos rekordok.

Csapat pénzügyi helyzete, bérek eloszlása.

Csapat adatai, értéke (remélem most már egy stadionbővítés is belefér a keretbe).

Mivel a Magyar Válogatott kispadján vagyok (még nem történt semmi 2-3 barátságos meccstől eltekintve), érdemel egy megemlítést jelenlegi helyzetéről. Sajnos nem annyira "rózsás", mint manapság (IRL). Elég alacsony szintre süllyedt 6 év alatt a válogatott helyzete, amit remélem 2-3 év alatt sikerül korrigálnom a selejtezőkkel. Íme:

A 400-adik klubmérkőzés, jubilálás a Magyar Válogatott élén, és a nagy hajrá (2017/2018)

Szigorlati vizsga miatt az elmúlt 1-2 hétben nem volt időm játszani, de most mindent bepótolok. Hetedik szezont kezdem meg a kispadon, immár legendás titulusban. Szerződésem 2022 nyaráig szól, alacsony fizetéssel (Ł 2.600/week). A vezetőség odáig van értem, a játékosok tisztelnek, a szurkolók kedvelnek, a klub régi fényében csillog. Egyszóval jó úton haladunk! Viszont az idáig vezető út nem éppen egy akadálymentes kaland volt.

Első lépésben át kellett alakítanom a klubnál lévő edzésmódszert, másodlépésben játékosokat kellett elküldenem, helyüket pedig minőségi/olcsó futballistákkal töltöttem fel, harmadlépésben pedig egy ütős taktika kidolgozására volt szükség. Sok játékos ment, sokan is jöttek. Volt mikor kulcsjátékosokat vesztettem, de szerencsére többjüket sikeresen meg tudtam tartani, akik mostanra értek be igazán.

Az idényt ott folytattuk, ahol tavaly befejeztük. Tökéletes forma, motiváltság és remek öltözői hangulat mind hozzájárul ahhoz, hogy a csapat veretlenül, győzelmi sorozatrekordot beállítva vezeti az NB1-et.

A magyar kupákban mint mindig, küzdelemben vagyunk, itt általában a B csapatot szoktam pályára küldeni. A bajnokok ligája viszont kezdetben nem úgy alakult, mint 2-3 évvel ezelőtt. Az első mérkőzést elvesztettük a Lyon ellen (akikkel már oly sokszor összefutottunk), Juvéval döntetleneztünk (velük se vagyunk szüzek), Sparta Prague-val szintén leikszeltünk (peches meccs volt a részemtől). Ezek után a 3. hely lebegett szemeim előtt, de várakozásaimat felülmúlva megtáltosodott a csapat (9 pontból 7-et sikerült begyűjteni). A Juve elleni győzelem sorsdöntő volt a helyezést és a továbbjutást tekintve. A legjobb tizenhat között a mumus Sevillát kaptuk. Bízok az átok megtörésében, remélem sikerül végre lenyomnunk a spanyolokat.

Ebben az évben elég simán hozom a meccseket, ami jót tesz a csapatmorálnak. Kezdeti hetekben akadályoztak kisebb-nagyobb sérülések (kulcsjátékosoknál), de bő keretemnek hála sikerült kellemesen átvészelnünk ezt az időszakot. Bazán-ért a Real Madrid kopogtat, Navarro-ért az Intertől kezdve egészen az AS Romáig mindenki harcban van, szóval nem panaszkodhatnak figyelemhiányra. Viszonylag próbálom megfelelően kezelni a helyzetet, biztatva a srácokat, hogy jövőre majd elengedem őket. Így tudnak koncentrálni a játékra.

Ez évben sikerült szintén jól igazolnom, viszont kénytelen voltam kiadni 9M fontot egy kapusért. Egy olyan kapusért, aki Lima örökébe léphet. Képességei megvannak hozzá, korszerű, világszínvonalú edzés lehetőség áll rendelkezésére a gyors fejlődés érdekében. három hónapja pedig sikeresen befejeződött az utánpótlás központ korszerűsítése is: világszínvonalú lehetőségek közt edződhetnek a fiatal magyar tehetségek. Remélem most már minőségi játékosokat ad a gép, és végre elkezdhetem a teljes magyarítást a keretben. Persze rengeteg időt vesz majd igénybe, amíg teljesen magyarokkal tudom feltölteni a keretet, de hosszú távra tervezek.

Sikerült néhány anyaegyesületet is a csapat mellé szerezni.

A beszámoló végén pedig megosztanék egy rövid életrajzi leírást.

A szövegből kivehető, hogy végre a Magyar Válogatott szövetségi kapitánya lehetek! Ezt persze megelőzte egy röpke U-21-es kapitányoskodás, ahol kezdett már összeállni a csapat, de ekkor jött a hír: megüresedett az A válogatott edzői posztja. Nos, nem sokat vacilláltam, azonnal elfogadtam. Nagy kihívást állított a magyar csapat elém, hiszen 109. helyen tanyáznak a világranglistán, és a keret sem erős. Akik minőségi játékosok, azok már kiöregedőben vannak, akik fiatalok, azok pedig nem minőségi alternatívák. Mindenesetre nagyon örülök, innen csak feljebb vezet az út. Csalódást nem okozhatok!

Megjegyzés:  Sajnos a jelenlegi stadiont mai napig nem tudtam bővíteni, pedig ráférne, mert rengeteg nemzetközi meccset játszunk egy évben, és általában kieséses szakaszig jutunk, így elkelne egy nagyszabású ráncfelvarrás. A vezetőség viszont ellene van, mondván jó ez így. Sőt...

Pedig a csapatérték 32millió font, ami év elején 44-48 volt (csak vásároltam belőle, illetve kiadások is redukálták a kezdeti összeget), nincs tartozás, imád a vezetőség és a szurkolók is, és mégsem... Addig sem adom fel, próbálkozom folyamatosan, remélem egyszer beadja a derekát az elnök (ki annyira szereti klubját).

2016/2017 szezon harmadik része

Véget ért a szezon. Sikerült ismét bajnokot csinálni a csapatomból, sorozatban ötödik alkalommal. Az idei évben a tavalyihoz hasonlóan nem találtunk méltó ellenfélre. Az nb1-et matematikailag már a 23. fordulóban behúztuk, így koncentrálhattunk a kupákra, de leginkább a Bajnokok Ligájára. Bajnokság elején a csapatprémiumot mindig maximumra állítom az európai kupák és a bajnokság esetében, így a játékosoknak megvan a megfelelő motiváció. Ez mindig bejött. A bajnokságot a Győr, illetve a Honvéd csalódást keltő helyezéssel zárta, és az Újpestnek most sem sikerült feljutnia az első osztályba, így az igazi rangadó még várat magára. Harmadik szezonjukat kezdik meg az NB2-ben. 

A bajnokok ligáját tekintve elmondható, hogy a Fortuna nem az én oldalamon áll. De ezt majd csak a BL beszámoló végén... Meglepetésre a csoportkörből veretlenül jutottunk tovább első helyen, így reménykedhettem egy viszonylag könnyebb párosításban. Azonban idén a sztárcsapatok rendkívül gyenge teljesítményt mutattak a nemzetközi porondon. Amíg az Európa Kupában folytathatta tovább küzdelmeit a Barcelona és a Manchester United, addig második helyen megkaptam a "Sejk City"-t, akik a Premier Ligát toronymagasan vezették, játékosaik pedig duzzadtak a bizonyítási vágytól. Egy idegenbeli 2-1-es győzelmet követően szintén 2-1-es eredménnyel küldtem őket haza, ezzel bebiztosítva a negyeddöntőt. Tulajdonképpen kieséssel számoltam, mert a legnagyobb kontraszt a mi párosításunkat jellemezte a fordulóban, de a City nem mutatott akkora ellenállást, mint ahogy azt gondoltam.

A negyeddöntőben azt a Lyon-t kaptam, akikkel első BL-csoportkörbe jutásom alkalmával találkoztam. Akkor óriási szerencsével jutottam velük kézen fogva a kiesés szakaszba (Manchester United ellenében kiestem). Egymás elleni párharcunkban egy idegenbeli döntetlenre (1-1), illetve egy hazai vereségre futotta (1-3). Viszont úgy voltam vele, ha már a gazdag angol csapatot sikerült búcsúztatnom, akkor nem lehet nehezebb dolgom a francia gárdával. Ennek ellenére az odavágót Lyonban 2-0-ra elveszítettük, és még olcsón megúsztuk. A visszavágót Budapesten kissé csalódottan, de motiváltan kezdtük meg. Az első 30 percben sikerült ledolgozni hátrányunkat, ezután viszont egyik csapat sem talált be. Jöhetett a hosszabbítás. A hosszabbítás szintén nem hozott gólt, így első 11-es párbajom következhetett a BL-ben. A büntetőpárbajokra alapból jellemző, hogy drámai. De ez esetben drámaibbnál drámaibb volt, ha lehet így fogalmazni. Az első két 11-est értékesítettük, ők kapufára illetve fölé lőtték. Ezután fordult a kocka, és felhozták magukat 2-2 találatra. A végső döntés a 21 éves, 4x-es magyar válogatott középhátvéd, Dávid László lábában volt. Hihetetlen higgadtsággal értékesítette! Annak a Lloris kapujába, aki oly hibátlanul védett mindkét mérkőzésen. Nagy volt az öröm, leginkább magyarsága miatt.

Elérkeztünk az elődöntőhöz. Ahhoz a részhez, ami oly sokszor meggátolt abban, hogy legalább egyszer döntőben játszhassunk. Legyen az az Európa Kupa (AC Milan), tavalyi a Bajnokok Ligája (Barcelona), vagy a mostani BL elődöntő (Sevilla). Az a spanyol csapat, akik tavaly beharcolták magukat a döntőbe (Barcelona ellen elbukták) és idén is egy továbbjutásra voltak a döntőtől, némi szerencsével, de magabiztosan szétütötték az álmunkat.

De mivel mindkét meccsen győzelemmel távoztak, így az eredmény és a kiesés feldolgozása könnyen ment. A vezetőség és a szurkolók így is csodaként tekintettek menetelésünkre. Viszont had legyek kicsit kárörvendő: Sevillát a Bayern Münich sima 3-0-val hazaküldte. Így elmondható, hogy nekünk az elődöntő, a Sevillának a döntő lett a mumusa.

A BL döntő helyett játszhattunk egy Magyar Kupa döntőt, ahol több, mint 60.000 néző láthatta az összecsapást a Puskás Ferenc stadionban. Ezzel beállítva a 2013/14-es döntő 41.000-es nézőszámát.

Ez a hatalmas érdeklődés a bajnoki meccseken is megmutatkozott. Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy idén várhatóan már 4.900 bérletet értékesít a csapat, illetve ismét emelkedett az átlagnézőszám. A jó szereplések és a hatalmas anyagi bevétel ellenére viszont így sem akarja bővíteni a jelenlegi stadiont a vezetőség, ami nagyon bánt, mert a BL meccseken rendre telt ház előtt léphettünk pályára. Az edzéslehetőségek és az utánpótlásképzés szerencsére egyre magasabb szintre emelkedik, így remélhetőleg hamarosan fiatal, tehetséges játékosokat is beépíthetek csapatomba.

A 2016/2017-es szezon tavaszi mérkőzései

Az igazolások (várhatóan nem lesz több mozgás).

Az idei keret, akikkel nekivágok az új idénynek.

Illetve a nemzetközi ranglista, ahová sikerült előrelépnem 37 helyet átugorva.

Szezonértékelő: 3 Kupa (Liga Kupa, Magyar Kupa, Bajnokság), Bajnokok Ligája elődöntő (Sevilla 2-4)

El is felejtettem. A Magyar Válogatott U-21-es csapatának lettem a kapitánya tavasszal. Sajnos a nagy csapatnál nincs üresedés, így kezdetnek ez is öröm! Viszont a játékosok minősége... lesz munkám velük.

2016/2017 szezon második része

Elérkeztünk a téli szünethez. Megkezdődött a szinten tartó barátságos mérkőzések sorozata. Bajnokságot veretlenül vezetjük kevés bekapott góllal, és ezidáig még senkinek sem sikerült megszorongatnia az NB1-ben. Átigazolási szezon lezárta után bővült még a keret két lejárt szerződésű magyarral: Rudolf Gergely és Gulácsi Péter személyében. Őket elsősorban a szezon eleji nevezések miatt hoztam csapathoz, másodsorban pedig kedvelt játékosok. Bajnokság állása:

Sikerült a bajnokok ligájában is jól szerepelnünk. Bár nem gondoltam, hogy ilyen fölénnyel fogunk bejutni a kieséses szakaszba. Kapott gólok számán viszont meglátszik Lima hiánya és Rodrigo (első számú kapus) hiánya.

Az eddigi meccseim, amiket lejátszottam: 

Elkészültek a felújítások is, de sajnos a vezetőséget nem tudom meggyőzni arról, hogy kellene már egy új stadion, vagy a meglévőt kéne bővíteni/felújítani:

Egy lista arról, milyen csapatok támogatják a Ferencvárost. Milyen jó lenne, ha ez IRL is hasonlóképpen festene:

Baloldalt látni, hogy további fejlesztés zajlik az utánpótlás részlegen. Remélem most már érkezik minőségi magyar játékos is.