Közel egy év telt el a legutóbbi posztom óta, ami nem azt jelenti, hogy nélkülöztem volna ezt a remek játékot. Csupán kevesebb időm jutott rá. Mikor abbahagytam a York City-s karrieremet, sokáig gondolkodtam azon, melyik résszel indítsak egy új játékot. De mivel mindig a legújabbal érdemes kezdeni, így a 15-öst szereztem be. A 13-hoz képest rengeteg dolog megváltozott, amik közül engem az új taktika szekció zavart sokáig. De pár száz mérkőzést letudva elég jól megbarátkoztam vele.
A csapatválasztásom ismételten a Fradira esett, mivel hozzájuk húz a szívem, és más csapat irányítására nem vagyok kellően motivált. Viszont elhatároztam, hogy ezt a karriert évtizedekig (nem IRL (-:) akarom vinni, hogy a magyar bajnokságot a legjobb három közé húzzam fel. Majd a Tatabánya csapatát átvéve régi hírnevéhez méltó helyre vezényeljem.
A karrierem során, amire szeretnék nagyon odafigyelni, az a fiatal magyar játékosok számításba vétele. S ami az előző karrieremben is jellemző volt, Porto típusú átigazolási taktikát akarok folytatni.
Tehát akkor pár gondolatban -képekkel illusztrálva - bemutatnám az első három évemet, amit a Ferencváros élén töltöttem.
2014/2015
Magyar Bajnok, Magyar Kupa (ezüst)
Az első szezonom elsősorban az ismerkedésről szólt. Az aktuális kerettel igyekeztem magyar szinten nagyot alkotni. A bajnoki győzelem nehezen, de összejött, a kupákból viszont kizúgtunk. A nemzetközi porondon pedig a PlayOff-ba sem sikerült bejutnunk. A legfájóbb pont mégis a Magyar Kupa elvesztett döntője volt, amit sajnos pont az Újpest ellen sikerült lefolytatnunk (1-2).
Átigazolások nem igazán történtek, egyedül Mensah érkezett, akihez nagy reményeket fűztünk. Nem véletlen, hiszen nagy nemzetközi tapasztalattal rendelkezett mind klubszinten, mind válogatott szinten. Ezt a fizetési igényével természetesen jelezte is. A csapatban ekkor neki volt a legmagasabb heti bére, euróban számolva 4.600 euró/hét (ehhez viszont Bönig-et kellett elküldenem a magas bére miatt). Sajnos azonban a várt teljesítményt nem sikerült hoznia, és többször kénytelenek voltunk hetekre mellőzni a kisebb sérülések miatt. Ennek okán az egy éves szerződése sem került meghosszabbításra, így ingyen tovább is állt a francia első osztályba, a Lens csapatához.
2015/2016
Magyar Bajnok, Magyar Kupa, Liga Kupa (ezüst)
Ez az idény már sokkal jobban sikerült. A hazai bajnokságban magabiztosan hoztuk a kötelezőt. Így veretlen bajnokként vehettük át az aranyérmet. A védelmünk nagyon jól működött, amit mi sem bizonyít jobban a mindössze 16 bekapott gól. A szezon eleji lendület júniusig kitartot, ami hozzásegített minket egy Újpest elleni revanshoz a Magyar Kupában. Viszont a Kecskeméttel nem bírtunk el a Liga Kupa véghajrájában, amit az enerváltságnak tudok be (leginkább csak sérülések esetén rotáltam).
Az Európa Ligában meglepetés csapatként az első kieséses szakaszig jutottunk, ahol a török Fenerbahce ejtett ki több idegenben lőtt góllal. Akkor nagyon bosszantott, de utólag értékelve így is hatalmas menetelést hajtottunk végre. Pláne a csoportkörben.
Ebben az évben már az átigazolási piacon is megmutattuk magunkat. De nem vittem túlzásba a költekezést. Igyekeztem ingyen, vagy legalább olcsón játékosokat csábítani a csapathoz. A legnagyobb igazolásom egyértelműen a Puskás Akadémiától igazolt védő (Kelic) volt. De Koman és Vass Ádám is nagy erősítést jelentett a középpályán. Ez évben ismét sikerült nagy neveket a Ferencvároshoz csábítottam. Az egyik a nigériai csatár, Yakubu, a másik pedig a kameruni származású francia kapus, Itandje. A neves csatár hatalmas lendülettel kezdte meg a gólgyártást, de sajnos hamar kifulladt (szerződés lejártát követően az Újpesthez kerül). Itandje viszont stabilan hozta 7-es közeli átlagpontszámot, ami a védelmet tekintve elfogadható.
2016/2017
Magyar Bajnok, Magyar Kupa
A 2016/17-es szezonban nagyon leszívott minket a Bajnokok Ligája. Ez leginkább a hazai fronton volt megfigyelhető. Ugyanis ki-ki harcot kellett vívnunk az utolsó fordulóig a Videotonnal és a Győrrel. Ez egy intő jel volt arra irányultan, hogy az ellenfelek elkezdtek megerősödni - vagy csak mi nem tudtunk előrébb lépni. A bajnoki arany mellé sikerült immáron másodszor behúzni a Magyar Kupát. Azonban most nem az Újpest került a zöld boncasztalra, hanem a fehérvári együttes, akiket tulajdonképpen két pontrúgásból sikerült is legyűrnünk.
Ami említésre méltó még, hogy a Soroksár vezetőedzői posztját szezon közben az AC Milán legenda, Andriy Shevchenko vette át, aki nem kis meglepetésre bravúros helyezést ért el. Persze az eredményességhez hozzájárultak a kölcsönjátékosaim is. :)
A Bajnokok Ligája csoportköre jelentősen megdobta a csapat büdzséjét. Ebből a szempontból mindenképp megérte a BL-ben indulnunk. Viszont elég szerencsétlen sorsolásunk volt, ugyanis a Real Madrid-Liverpool-Porto trió mellett nem igazán volt esélyünk érvényesülni. Talán a Real Madrid ellen sikeült szorosabb meccseket játszanunk.
Mivel a védelmünk nem volt túl meggyőző és a kispad is rövid volt, így szükséges volt, hogy megerősítsem a hátsó alakzatot. Ezért leigazoltam Juhász Rolandot, illetve a brazil Alex Lima-t. De egyúttal elhoztam Brazíliából Omar-t is. Az argentin védekező középpályás, Vismara pedig elsősorban a tapasztalata és kvalitása miatt került egy évre hozzánk. Azonban a legfontosabb és legértékesebb szerzeménynek Nikolics és (talán) Radó bizonyult. Előbbi rendkívül jó mutatót hozott a szezon végére.
Viszont voltak távozók is szép számmal. Ennek köszönhetően végre nem csak a Bajnokok Ligájából folyt be a kasszába pár euró, hanem átigazolásból is.
A csapat és ami mögötte van
A jelenlegi keret, amivel dolgozok, az alábbi képen látható. Sajnos a legértékesebb és legtehetségesebb védőmet (Kelic) véletlen Karagounisra, a sportigazgatóra bíztam, aki "sikeresen" túladott a horváton 1,1 millió euróért. Sajnos ez van, nincs mit tenni. Kelic már amúgy is elvágyódott, aminek eredményeként közel fél évig semmihez sem volt kedve. Ez kihatott a játékteljesítményére is, de a legnagyobb proléma az volt, hogy a csapat 2/3-át is lehúzta, ezzel megmérgezve a csapatmorált.
Az aktuális taktikám, amivel megpróbálom meghódítani egész Európát, az a 4-3-1-2 támadó stílusban. Részletesebben még nem akarom elemezni, mert azt egy következő posztban szeretném megtenni (a további két taktikával).
Mint azt feljebb is említettem, pár szezonnal ezelőtt leigazoltam a görög legendát, Giorgos Karagounis-t a sportigazgatói posztra. Eddig még nem vettem nagy hasznát, de egy fiatal csatártehetséget (uruguay-i válogatott - Emiliano Valerio) sikerült elég jó feltételekkel a Ferencvároshoz csábítania.
Az edzések vezénylését most először adtam át másnak a kezébe. De lehet, hogy vissza fogom venni, mert rengeteg a sérültem annak ellenére, hogy igyekszem rotálni a keretet a korábbi hibáimat elkerülvén.
Végére pedig beszéljenek még további képek a csapatról.
























