Címvédés Angliában,
Bajnokok Ligájában indulás jövőre
Bajnokok Ligájában indulás jövőre
2019/2020 - ez az eddigi legsikeresebb szezon a csapat élén. Ugyanis a Liga Kupát sikerült újra megnyernünk, az Európa Kupában továbbjutottunk a csoportunkból, a Premier Ligában pedig elértük a negyedik helyet, amely a Bajnokok Ligájának selejtezőjébe való indulásra ad jogot. Ezzel nem csak én, de a vezetőség és a média sem számolt, mivel a tizedik helyre várta az együttest a publikum. Akkor kezdjük a szokásos szezon összefoglalót.
A hazai bajnokságban sikerült a vereségeket jobban elkerülnünk, és a kapott gólok számát is alacsonyan tudtuk tartani. Noha a szerzett gólok száma nem a támadó szellemről tanúskodik, viszont örömteli számomra, hogy amikor a csatárjaim gólínségben szenvedtek, a csapat többi tagja képes volt átvenni a szerepüket. Talán ennek is köszönhető, hogy mostanra több győzelmet húztunk be, mint az ezt megelőző elsőosztályú években.
A negyedik helyet már a 35. fordulóban biztosra vettem, mivel a Manchester City és a Liverpool pontszámban ugyan behozhatott volna, de csak akkor, ha mi négy pontnál kevesebbet szerzünk. A szerencsés sorsolásnak köszönhetően, viszont nem okozott gondot számunkra ez a feladat, így végre először szerepelhet York városának futballcsapata Európa legrangosabb futball kupájában.
Az Európa Kupában bejutottunk a legjobb 32 csapat közé, ahol sajnos nem tudtunk továbbmenni, mivel nagy falatnak bizonyult a francia Lille. A 0-2-es odavágót követően csak 0-0-t tudtunk hozni, de így se bánkódunk, hiszen anyagilag csak erősebbek lettünk, nemzetközi szinten pedig tapasztaltabbak.
Az angol Liga Kupában címvédés történt, ugyanis nem csak tavaly, hanem idén is sikerült révbe érnünk, és bővítenünk kupáink számát. Míg tavaly a kalapácsosokkal kellett megküzdenünk, idei évre a szarkák kerültek terítékre. Majd kemény meccsen, de felülkerekedtünk rajtuk, így 1-2-es végeredménnyel ismét büszkék lehettünk magunkra. :) Tudom, a Liga Kupa a legértéktelenebb kupasorozat, de az FA-kup-ban rendre rossz sorsolást fogunk ki, a bajnokság pedig teljesen kiszámíthatatlan és kemény.
Körülbelül ennyi történt ebben a szezonban, ami a klubmeccseket és a versenysorozatokat illeti, így kitérnék pár gondolat erejéig magára a klubra, és az ott történt változásokra. Fiókcsapatok számát sikerült bővítenem, és nem is akármilyen csapattal, mégpedig Puskás Ferenc egykori csapatát, a Honvédot.
Anyagilag nagyon gallyon vannak, kiesésért küzdenek... az első évben kölcsön is adtam 6 frissen igazolt fiatal tehetségemet, akik olyan jó teljesítményt nyújtottak, hogy év végére a klubot felhúzták a hatodik helyre. Remélem, hogy a következő években egy jól működő klubbá növi ki magát. A Debrecen és a Videoton jó úton halad, hiszen egyikük már a BL csoportkörbe is bejutott, igazolásaik pedig jónak mondható. (UPDATE) A diósgyőri alakulat hosszú idő után feljutott a másodosztályba, és jelen pillanatban (október) vezetik a tabellát is, így az sem kizárt, hogy akár feljussanak az első osztályba.
A klubnál több fejlesztést is kérvényeztem az elmúlt években, aminek nehezen, de eleget tett a vezetőség. A stadion körüli mizéria viszont máig nem oldódott meg. Ugyan abban a létesítményben kell pályára lépnünk, ahonnan elindultunk. Egy alkalommal volt bővítés, de annak is már két éve. Viszont sokkal előrébb való, hogy az utánpótlást és az edzéslehetőséget már elfogadható szintre húztuk fel, így hamarosan minőségi utánpótlás érkezhet az első csapathoz.
A pénzügyi állapotunk a legjobbnak mondható (a kép elkészülte óta 250 millió font a klub értéke). Minimális összegért szoktam igazolni, főként lejárt szerződésűekre vadászok. A fizetéseket igyekszem kézben tartani. Mind a játékosok, mind a szakmai stáb tekintetében. Az igazat megvallva, kicsit meglepődtem a kép készítésekor, hogy milyen mennyiségű háttérember dolgozik mellettem. Persze őket személyesen én igazoltam a csapathoz, de mindnek meg van a maga feladata.
Az idei szezonban több játékosom is megszerezte az első válogatottságát, amire mindig büszke vagyok (ferencvárosi karrierem során is). Így Carlos (portugál), Kecskés (magyar), Banvo (elefántcsontparti), Soner Demir (német), German Fredes (argentin) és Luizao (brazil) egy újabb szintre lépett.
Viszont Carlos nem csak a Portugál válogatottban mutatkozhatott be, hanem az év játékosa címért is versenyben volt. Igaz nem ő lett az első, de az, hogy az "örök aranylabdás" Cristiano Ronaldo-val szerepelhetett egy "lapon", az egy pozitív előjelnek tekinthető.
Ugyebár a klubkarrierem mellett elvállaltam Szlovákia válogatottjának irányítását is. Olyannyira jól ment, hogy viszonylag könnyedén kiharcoltuk az Európa Bajnokságra való kijutást, mégpedig úgy, hogy nem mi voltunk az első számú esélyesek.
Nagy szívfájdalmamra azonban adódott egy kihagyhatatlan lehetőség. Megüresedett Magyarország kispadja, mivel elküldték Supka Attilát. Így sajnos le kellett mondanom az EB-ról, de remélem belátható időn belül ugyanerre a szintre juthatok a magyar válogatottal.
Ehhez nem minden feltétel adott, de van három jó kapusom (Megyeri, Bogdán, Gulácsi, és alkalom adtán Dibusz), összeszokott, stabil védelmem (Otigba és Kecskés személyében... nem véletlen igazoltam őket annak idején a York City-hez), és ígéretesnek mondható tehetségek is akadnak az U-korosztályokból és az A csapatnál.
A végére hagytam egy kis érdekességet. Az a Ricardo Moniz, aki nemrégiben még a Ferencváros vezetőedzője volt, a Dinamo Bucarest-hez szerződve bajnok lett a román első osztályban. Ez lehet csak nekem érdekes, de én mindig figyelemmel kísérem a számomra figyelemre méltó személyeket. Moniz pedig alkotott, így megérdemelt pár mondatot posztom befejezésére. :)
A hazai bajnokságban sikerült a vereségeket jobban elkerülnünk, és a kapott gólok számát is alacsonyan tudtuk tartani. Noha a szerzett gólok száma nem a támadó szellemről tanúskodik, viszont örömteli számomra, hogy amikor a csatárjaim gólínségben szenvedtek, a csapat többi tagja képes volt átvenni a szerepüket. Talán ennek is köszönhető, hogy mostanra több győzelmet húztunk be, mint az ezt megelőző elsőosztályú években.
A negyedik helyet már a 35. fordulóban biztosra vettem, mivel a Manchester City és a Liverpool pontszámban ugyan behozhatott volna, de csak akkor, ha mi négy pontnál kevesebbet szerzünk. A szerencsés sorsolásnak köszönhetően, viszont nem okozott gondot számunkra ez a feladat, így végre először szerepelhet York városának futballcsapata Európa legrangosabb futball kupájában.
Az Európa Kupában bejutottunk a legjobb 32 csapat közé, ahol sajnos nem tudtunk továbbmenni, mivel nagy falatnak bizonyult a francia Lille. A 0-2-es odavágót követően csak 0-0-t tudtunk hozni, de így se bánkódunk, hiszen anyagilag csak erősebbek lettünk, nemzetközi szinten pedig tapasztaltabbak.
Az angol Liga Kupában címvédés történt, ugyanis nem csak tavaly, hanem idén is sikerült révbe érnünk, és bővítenünk kupáink számát. Míg tavaly a kalapácsosokkal kellett megküzdenünk, idei évre a szarkák kerültek terítékre. Majd kemény meccsen, de felülkerekedtünk rajtuk, így 1-2-es végeredménnyel ismét büszkék lehettünk magunkra. :) Tudom, a Liga Kupa a legértéktelenebb kupasorozat, de az FA-kup-ban rendre rossz sorsolást fogunk ki, a bajnokság pedig teljesen kiszámíthatatlan és kemény.
Körülbelül ennyi történt ebben a szezonban, ami a klubmeccseket és a versenysorozatokat illeti, így kitérnék pár gondolat erejéig magára a klubra, és az ott történt változásokra. Fiókcsapatok számát sikerült bővítenem, és nem is akármilyen csapattal, mégpedig Puskás Ferenc egykori csapatát, a Honvédot.
Anyagilag nagyon gallyon vannak, kiesésért küzdenek... az első évben kölcsön is adtam 6 frissen igazolt fiatal tehetségemet, akik olyan jó teljesítményt nyújtottak, hogy év végére a klubot felhúzták a hatodik helyre. Remélem, hogy a következő években egy jól működő klubbá növi ki magát. A Debrecen és a Videoton jó úton halad, hiszen egyikük már a BL csoportkörbe is bejutott, igazolásaik pedig jónak mondható. (UPDATE) A diósgyőri alakulat hosszú idő után feljutott a másodosztályba, és jelen pillanatban (október) vezetik a tabellát is, így az sem kizárt, hogy akár feljussanak az első osztályba.
A klubnál több fejlesztést is kérvényeztem az elmúlt években, aminek nehezen, de eleget tett a vezetőség. A stadion körüli mizéria viszont máig nem oldódott meg. Ugyan abban a létesítményben kell pályára lépnünk, ahonnan elindultunk. Egy alkalommal volt bővítés, de annak is már két éve. Viszont sokkal előrébb való, hogy az utánpótlást és az edzéslehetőséget már elfogadható szintre húztuk fel, így hamarosan minőségi utánpótlás érkezhet az első csapathoz.
Az idei szezonban több játékosom is megszerezte az első válogatottságát, amire mindig büszke vagyok (ferencvárosi karrierem során is). Így Carlos (portugál), Kecskés (magyar), Banvo (elefántcsontparti), Soner Demir (német), German Fredes (argentin) és Luizao (brazil) egy újabb szintre lépett.
Viszont Carlos nem csak a Portugál válogatottban mutatkozhatott be, hanem az év játékosa címért is versenyben volt. Igaz nem ő lett az első, de az, hogy az "örök aranylabdás" Cristiano Ronaldo-val szerepelhetett egy "lapon", az egy pozitív előjelnek tekinthető.
Ugyebár a klubkarrierem mellett elvállaltam Szlovákia válogatottjának irányítását is. Olyannyira jól ment, hogy viszonylag könnyedén kiharcoltuk az Európa Bajnokságra való kijutást, mégpedig úgy, hogy nem mi voltunk az első számú esélyesek.
Nagy szívfájdalmamra azonban adódott egy kihagyhatatlan lehetőség. Megüresedett Magyarország kispadja, mivel elküldték Supka Attilát. Így sajnos le kellett mondanom az EB-ról, de remélem belátható időn belül ugyanerre a szintre juthatok a magyar válogatottal.
Ehhez nem minden feltétel adott, de van három jó kapusom (Megyeri, Bogdán, Gulácsi, és alkalom adtán Dibusz), összeszokott, stabil védelmem (Otigba és Kecskés személyében... nem véletlen igazoltam őket annak idején a York City-hez), és ígéretesnek mondható tehetségek is akadnak az U-korosztályokból és az A csapatnál.
A végére hagytam egy kis érdekességet. Az a Ricardo Moniz, aki nemrégiben még a Ferencváros vezetőedzője volt, a Dinamo Bucarest-hez szerződve bajnok lett a román első osztályban. Ez lehet csak nekem érdekes, de én mindig figyelemmel kísérem a számomra figyelemre méltó személyeket. Moniz pedig alkotott, így megérdemelt pár mondatot posztom befejezésére. :)