Második év a Premier Ligában
és a szlovákiai kaland kezdete
és a szlovákiai kaland kezdete
Befejeződött első szezonom az első osztályban, amiket kisebb-nagyobb hullámvölgyek színesítettek. A szezon kezdete döcögősen ment, a közepén valami oknál fogva (mint minden szezonban) megtáltosodtunk, majd az idény végére leeresztettünk. Viszont így is elértük a varázslatos 10. helyet.
Bevallom őszintén, nem számítottam arra a szezon eleji formát tekintve, hogy ilyen sikert érjünk el. Kis csapatok ellen sok pontot szereztünk, a nagyokhoz azonban nem sikerült felnőnünk. Leginkább pofozózsák voltunk, mint ellenfél. Egyedüli sikerként a Manchester City elleni 0-2-es győzelmemet tudom felhozni, ami számomra is meglepetés volt, mivel az azt megelőző meccseket sorra elbuktuk. A 10. hely elcsípése hatalmas pénzeket hozott a klubnak, így a vezetőség is sokkal engedékenyebb lett minden téren. Többet költhettem igazolásokra és fizetésekre, növelhettem szakmai stábomat (közel 12 megfigyelő, 5 orvos, 15 edző), fejlesztették a klub létesítményeit. Sajnos az ex-United-es sportigazgatómat Vernon-t, elcsábította egy másik angol klub. Így igyekeztem megfelelő helyettest találni a helyére, ami igen nehéz volt. Az alacsony reputációm miatt kevesen álltak velem szóba, aki pedig szóba állt, magasabb fizetést kért, mint amennyit adni tudtam volna. Ezért maradt az igények lejjebb nyomása, és elhoztam egy brazil szakembert. Talán örömmel is jött, mert már van pár honfitársa a szakmai stábban. A jövőben igyekszem becsempészni a csapat stílusába a dél-amerikai támadófutballt, vegyítve a masszív angol védekezéssel. Majd eldől, mennyire lesz sikeres az ötlet.
A téli átigazolási időszakban még kellett egy ember a védelem tengelyébe, mégpedig egy olyan játékos, aki elsősorban középhátvédként szervezi a védelmet, de szélső hátvédként is segíteni tudja csapatát. Így esett a választásom a magyar válogatott Otigba-ra. Tulajdonképpen nem vettem zsákbamacskát, mert rendre jó teljesítményt nyújtott a spanyol Deportivo-ban, és mivel magyar játékos, így őt részesítettem előnyben a többi kiszemelttel szemben.
A bekapott góljaim száma sajnos összefüggésbe hozható a védelmem sorozatos sérüléseivel, ezért is volt fontos, hogy +1 fővel bővítsem a hátsó alakzatot. Otigba mellé megérkezett egy másik új szerzeményem, akivel már 1,5 évvel ezelőtt megegyeztem, csak a szerződése most járt le. Ő nem más, mint Émerson, egy nagyon tehetséges fiatal brazil csatár. Szépen termelte a gólokat a brazil bajnokságban, nekem pedig a kis létszámú támadósoromba igencsak elfért egy jóval gólérzékenyebb csatár.
Időközben keresnem kellett egy válogatott csapatot, hogy nemzetközi szinten is kipróbálhassam magamat. Mivel magyar részről Supka Attila bebetonozta magát, és vele együtt a válogatott is a világranglista 90-110. helyére, így sajnos ez a lehetőség nem adatott meg számomra. Viszont ott volt a szomszédos szlovák csapat, amely éppen kapitányt keresett. A keret viszonylag erősnek (60-80. világranglista hely) és fiatalnak mondható, így nem kellett sokat gondolkodnom azon, hogy belevágjak-e ebbe a kalandba. Rögtön az elején jött is egy erőt próbáló feladat, Spanyolország elleni barátságos válogatott mérkőzés. Noha csodát nem sikerült végrehajtanom, de szégyent sem vallottam. Voltak biztató próbálkozásaink, de elsősorban a csapat megismerése és a taktika próbálgatása volt az elsődleges szempont.
Az ezt követő meccsek még keményebbek voltak, ugyanis sztár-válogatottak ellen kellett pontokat gyűjtenem, hogy esélyes legyek az Európa Bajnokság kijutására, és egy hatalmas presztizs párharcot sikerült összehoznom. A két selejtező mérkőzés nagyon jól sikerült, az olaszok ellen akár a győzelem is meglehetett volna, de Fortuna és a FM nem az én oldalamon állt, az utolsó percekben egyenlítettek a taljánok. A horvát meccs is rizikós volt, mert a 60. percig 0-2-es vezetésem biztosnak tűnt, ám jött a gól, és mintha kicserélték volna a csapatot, mivel a szerencsének volt köszönhető, hogy nem egyenlítettek ki a végén. A magyar összecsapás nagyon jól kezdődött, ugyanis simán lehoztuk az első félidőt 3-0-ra. A második félidőben (dicsértem őket) azonban Supka fiai megtáltosodtak, és két Koman büntetővel és egy akciógóllal kiegyenlítettek. Amúgy a selejtezőben jelenleg így állok:
Visszatérve York City csapatához, az idei szezonom a vártnál is jobban kezdődött. A tavalyi évvel ellentétben most nagyon elkaptuk a fonalat, amit bizonyít a tabellán elfoglalt pozíciónk is.
Sőt mi több, a Ligakupa negyeddöntőjébe is bejutottunk a Chelsea 1-0-ás kiütésével. Ha szerencsénk lesz, és minden jól megy, akkor a Manchester United-et elkerülhetjük a döntőben (idén megint 0-4-re vertek minket a bajnokságban), ehhez viszont a WestBrom-Reading-Blackburn trió valamelyikének meg kell állítania őket. Remélem sikerül elhódítani ezt a kupát, mert a legtöbb bónuszt a kupákra ígértem játékosaimnak. És ahhoz, hogy a nemzetközi színtéren képviseltessük magunkat, muszáj ezt megnyernünk.
A 2018/19-es szezont most még nagyobb költekezéssel kezdtem, de mégsem költöttem el minden pénzemet. A brazil fiatal Carlos érkezett szélső hátvédnek, a szintén húszas évei elején járó Franciso csatárnak/jobb szélsőnek, a skót tehetség, Duncan védekező középpályásnak, Carlinhos kapusnak (ment is kölcsönbe a moszkvai a Spartak Moscow-hoz), Cardoso és az angol Stanislas szélső középpályásnak, az öreg Diego (Kaká mellé), Senderos és Jagielka pedig elsősorban tartaléknak, legfőképpen rutinjuk miatt. Samuel Eto'o-tól el kellett búcsúzni, mert nem tett semmit a csapathoz (bár alig kért fizetést), a fiatalokat pedig kölcsönadtam különböző egyesületekhez, hogy fejlődjenek. Tischler Patrik valószínűleg átadólistás lesz a jövőben, sajnos nem üti meg a csapat szintjét, pedig 25+ meccs lehetőséget kapott az előző szezonban, mégsem tudott élni vele. Formába lendülésével talán kicsivel több pénzt tudok kisajtolni belőle.
A jelenlegi felállásom most így néz ki, ami semmit sem változott az előző idényhez képest.
A hozzá kapcsolódó taktika pedig ez:
Valamint két kép a stadionról és a klub általános statisztikájáról:
Bevallom őszintén, nem számítottam arra a szezon eleji formát tekintve, hogy ilyen sikert érjünk el. Kis csapatok ellen sok pontot szereztünk, a nagyokhoz azonban nem sikerült felnőnünk. Leginkább pofozózsák voltunk, mint ellenfél. Egyedüli sikerként a Manchester City elleni 0-2-es győzelmemet tudom felhozni, ami számomra is meglepetés volt, mivel az azt megelőző meccseket sorra elbuktuk. A 10. hely elcsípése hatalmas pénzeket hozott a klubnak, így a vezetőség is sokkal engedékenyebb lett minden téren. Többet költhettem igazolásokra és fizetésekre, növelhettem szakmai stábomat (közel 12 megfigyelő, 5 orvos, 15 edző), fejlesztették a klub létesítményeit. Sajnos az ex-United-es sportigazgatómat Vernon-t, elcsábította egy másik angol klub. Így igyekeztem megfelelő helyettest találni a helyére, ami igen nehéz volt. Az alacsony reputációm miatt kevesen álltak velem szóba, aki pedig szóba állt, magasabb fizetést kért, mint amennyit adni tudtam volna. Ezért maradt az igények lejjebb nyomása, és elhoztam egy brazil szakembert. Talán örömmel is jött, mert már van pár honfitársa a szakmai stábban. A jövőben igyekszem becsempészni a csapat stílusába a dél-amerikai támadófutballt, vegyítve a masszív angol védekezéssel. Majd eldől, mennyire lesz sikeres az ötlet.
A téli átigazolási időszakban még kellett egy ember a védelem tengelyébe, mégpedig egy olyan játékos, aki elsősorban középhátvédként szervezi a védelmet, de szélső hátvédként is segíteni tudja csapatát. Így esett a választásom a magyar válogatott Otigba-ra. Tulajdonképpen nem vettem zsákbamacskát, mert rendre jó teljesítményt nyújtott a spanyol Deportivo-ban, és mivel magyar játékos, így őt részesítettem előnyben a többi kiszemelttel szemben.
A bekapott góljaim száma sajnos összefüggésbe hozható a védelmem sorozatos sérüléseivel, ezért is volt fontos, hogy +1 fővel bővítsem a hátsó alakzatot. Otigba mellé megérkezett egy másik új szerzeményem, akivel már 1,5 évvel ezelőtt megegyeztem, csak a szerződése most járt le. Ő nem más, mint Émerson, egy nagyon tehetséges fiatal brazil csatár. Szépen termelte a gólokat a brazil bajnokságban, nekem pedig a kis létszámú támadósoromba igencsak elfért egy jóval gólérzékenyebb csatár.
Időközben keresnem kellett egy válogatott csapatot, hogy nemzetközi szinten is kipróbálhassam magamat. Mivel magyar részről Supka Attila bebetonozta magát, és vele együtt a válogatott is a világranglista 90-110. helyére, így sajnos ez a lehetőség nem adatott meg számomra. Viszont ott volt a szomszédos szlovák csapat, amely éppen kapitányt keresett. A keret viszonylag erősnek (60-80. világranglista hely) és fiatalnak mondható, így nem kellett sokat gondolkodnom azon, hogy belevágjak-e ebbe a kalandba. Rögtön az elején jött is egy erőt próbáló feladat, Spanyolország elleni barátságos válogatott mérkőzés. Noha csodát nem sikerült végrehajtanom, de szégyent sem vallottam. Voltak biztató próbálkozásaink, de elsősorban a csapat megismerése és a taktika próbálgatása volt az elsődleges szempont.
Az ezt követő meccsek még keményebbek voltak, ugyanis sztár-válogatottak ellen kellett pontokat gyűjtenem, hogy esélyes legyek az Európa Bajnokság kijutására, és egy hatalmas presztizs párharcot sikerült összehoznom. A két selejtező mérkőzés nagyon jól sikerült, az olaszok ellen akár a győzelem is meglehetett volna, de Fortuna és a FM nem az én oldalamon állt, az utolsó percekben egyenlítettek a taljánok. A horvát meccs is rizikós volt, mert a 60. percig 0-2-es vezetésem biztosnak tűnt, ám jött a gól, és mintha kicserélték volna a csapatot, mivel a szerencsének volt köszönhető, hogy nem egyenlítettek ki a végén. A magyar összecsapás nagyon jól kezdődött, ugyanis simán lehoztuk az első félidőt 3-0-ra. A második félidőben (dicsértem őket) azonban Supka fiai megtáltosodtak, és két Koman büntetővel és egy akciógóllal kiegyenlítettek. Amúgy a selejtezőben jelenleg így állok:
Visszatérve York City csapatához, az idei szezonom a vártnál is jobban kezdődött. A tavalyi évvel ellentétben most nagyon elkaptuk a fonalat, amit bizonyít a tabellán elfoglalt pozíciónk is.
Sőt mi több, a Ligakupa negyeddöntőjébe is bejutottunk a Chelsea 1-0-ás kiütésével. Ha szerencsénk lesz, és minden jól megy, akkor a Manchester United-et elkerülhetjük a döntőben (idén megint 0-4-re vertek minket a bajnokságban), ehhez viszont a WestBrom-Reading-Blackburn trió valamelyikének meg kell állítania őket. Remélem sikerül elhódítani ezt a kupát, mert a legtöbb bónuszt a kupákra ígértem játékosaimnak. És ahhoz, hogy a nemzetközi színtéren képviseltessük magunkat, muszáj ezt megnyernünk.
A 2018/19-es szezont most még nagyobb költekezéssel kezdtem, de mégsem költöttem el minden pénzemet. A brazil fiatal Carlos érkezett szélső hátvédnek, a szintén húszas évei elején járó Franciso csatárnak/jobb szélsőnek, a skót tehetség, Duncan védekező középpályásnak, Carlinhos kapusnak (ment is kölcsönbe a moszkvai a Spartak Moscow-hoz), Cardoso és az angol Stanislas szélső középpályásnak, az öreg Diego (Kaká mellé), Senderos és Jagielka pedig elsősorban tartaléknak, legfőképpen rutinjuk miatt. Samuel Eto'o-tól el kellett búcsúzni, mert nem tett semmit a csapathoz (bár alig kért fizetést), a fiatalokat pedig kölcsönadtam különböző egyesületekhez, hogy fejlődjenek. Tischler Patrik valószínűleg átadólistás lesz a jövőben, sajnos nem üti meg a csapat szintjét, pedig 25+ meccs lehetőséget kapott az előző szezonban, mégsem tudott élni vele. Formába lendülésével talán kicsivel több pénzt tudok kisajtolni belőle.
A jelenlegi felállásom most így néz ki, ami semmit sem változott az előző idényhez képest.
A hozzá kapcsolódó taktika pedig ez:
Valamint két kép a stadionról és a klub általános statisztikájáról: