York City FC
Sajnos az előző FM13-as karrierem nem úgy sikerült, mint ahogyan azt vártam, így elkönyveltem játék-megismerő/gyakorló mentésnek. De mivel hű akartam maradni az Észak-Yorkshire-i kisváros csapatához, ezért újra nekivágtam ennek az izgalmas kalandnak. Így töröltem az előző hét posztot, hogy szép átmenet legyen a ferencvárosi és az újdonsült fm-pályafutásom között.
Aki még nem ismerné a "York City" nevet, annak írnék pár tájékoztató jellegű információt. A jelenleg angol negyedosztályban (Sky Bet League Two) vitézkedő kis csapat York városának büszkesége, amely Anglia északi területén fekszik. Olyan városok, és egyben nagyobb nevű klubok veszik körül, mint Leeds, Manchester, Sheffield, Hull, Middlesbrough, stb...
De a york-i szurkolók sem panaszkodnak, ugyanis olyan múlttal rendelkezik ez az egyesület, amelyről kevesen gondolták volna, hogy az FA-kupa elődöntőig jutott. Igaz ez 58 éve történt (1955). Azonban nagy sikernek könyvelik el a csapat háza táján, hogy az 1995/96-os FA- és Premier Liga győztes Manchester United-et elverték 0-3-ra az Old Traffordon egy Ligakupa összecsapás során. Bajnokság szempontjából a legjobb teljesítményét 1972/73-as szezonban érték el, mikor is feljutást érő helyen végeztek az angol harmadosztályban. Ezt követte két idény a "majdnem a legjobbak közötti" osztályban, majd szép lassan elkezdtek visszacsúszni a negyedosztályig. Jó pár évnek kellett eltelnie, hogy újra magasabb szinten játszanak. Ez az 1983/84-es szezont jelenti, amikor a legjobbak lettek a negyedosztályban, de ennél jobb eredményt a mai napig nem értek el. Sőt, sajnálatos módon a rosszul sikerült 2003/2004-es szezont követően elvesztették ligatagságukat, így kiestek az angol ötödosztályba, ahonnan csak a 2011/2012-es idényben sikerült felkerülniük újra a profi csapatok közé... nos, itt léptem én képbe! :)
Amit még mindenképpen meg akartam említeni, az pedig Jonathan Greening. Az a középpályás, akinek minimálisan, de kapcsolata van Magyarországgal. Mégpedig oly módon, hogy több évig a mi Gera Zolinknak volt a csapattársa a West Bromwich Albion-ban. De hogy jön ide Jonathan Greening? Nos úgy, hogy karrierjét pont a ebben a york-i csapatban kezdte, ahol 17 és 19 éves korában huszonnyolcszor lépett pályára. Ekkor figyelt fel rá a Manchester United játékosmegfigyelője, akik le is igazolták 1998-ban. Igaz csak tizennégyszer lépett pályára a vörös ördögök mezébe, ám mégis angol bajnoknak és bajnokok ligája győztesnek tudhatja magát. Pályára ugyan nem lépett a legrangosabb európai kupában, de mivel nevezve a szezon kezdetekor, így hivatalosan őt is megilleti ez a cím.
Ennyit a múltról és a sok információról, bele is kezdek FM-es karrierem leírásába...
A csapatot a 2012/13-as szezonban önkényesen átvettem a szezon elején kinevezett, a premier ligát is megjárt Nigel Worthington-tól, ebből az okból kifolyólag nem tudott sokat megmutatni edzői kvalitásaiból. Na de a lényeg, hogy nagy lendülettel vághattam neki a Sky Bet League Two-nak. Az első idényben nem voltak nagy elvárások a vezetőségtől. Friss feljutóként a huszonnegyedik helyet lőtték be, ami valljuk be, egy huszonnégy csapatos bajnokságban nem nagy kihívás teljesíteni. A szezont öt ember elküldésével és kilenc (nyolcan ingyen) idecsábításával kezdtük meg.
A fizetésekkel nagyon nem tudtam variálni, ugyanis nem volt mivel. Minden poszton borzasztó gyenge volt a City, de van az a mondás, miszerint "végy egy jó kapust". Nos, így is tettem, mert a jelenlegi hálóőreim úgy nyelték a gólokat, mint Hildebrand a Valenciában. Ugyan sikerült az első meccsek során ingyen hoznom egy ex-blackburn-i kapust Eastwood személyében, de a fiatal játékos csak tűzoltásra volt elegendő. Ide hozatala pont arra volt megfelelő, hogy rendben tartsa a kaput Etheridge érkezéséig. Sajnálatos módon augusztusban nem sikerült kölcsönben elhoznom a Fulham-től, mert nem tudtam neki megadni azt a minimális fizetést, amit egy közepes játékosom megkeresett (nos itt voltak a gondok, hogy nem volt elég pénz a csapatnál). Viszont megkapta más csapattól a játéklehetőséget, de szerencsémre csak fél évig. Így mire kikönyörögtem a vezetőségtől, hogy ideigazolhassam végérvényesen, addigra pont lejárt a játékjoga a kölcsönegyesületénél, így januártól nálunk folytathatta pályafutását. Mondanom sem kell, hogy a kapuban megszűntek a hatalmas potyák, a végeláthatatlannak tűnő morális és képességhiánybeli problémák.
Ennek köszönhetően magabiztosan felkapaszkodtunk a tabella második helyére, ami természetesen automatikus feljutást eredményezett. Kezdetét vehette a harmadosztály, ahol sokkal nehezebb helyt állni egy anyagilag igen csak gyenge, frissen feljutott klubnak.
Büntetőpárbaj során nekem van egy jól megszokott berögződésem: sosem a legjobb büntető lövőt állítom oda az első két rúgáshoz. Be is jött, mert az első kettőt sikeresen értékesítették fiaim. Persze a legjobb lövőm hagyta ki sorsdöntő tizit, de szerencsére nem ment el rajta a meccs, mivel a középpályásom Drury bevágta. Így alakítottuk ki a 2-3-as büntetőpárbaj végeredményét. Sikerült a feljutás a másodosztályba!
A klubról pár információ. Camano, a csapatkapitány, talán az arcán is látszik az elszántság. Nagy igazolás volt két éve, remélem nem csak a negyed- és harmadosztályban állja meg a helyét, hanem a másodosztályban is. Személy szerint az első osztályban is pályára léptetném csapatkapitányként, de félek, hogy addigra visszavonul. mindenesetre a képeken is látszik, hogy nem egy atom stabil, jó felszereltségű klubról van szó, de némi szerencsével, hatékony kerettel és taktikával bármi elérhető.
Aki még nem ismerné a "York City" nevet, annak írnék pár tájékoztató jellegű információt. A jelenleg angol negyedosztályban (Sky Bet League Two) vitézkedő kis csapat York városának büszkesége, amely Anglia északi területén fekszik. Olyan városok, és egyben nagyobb nevű klubok veszik körül, mint Leeds, Manchester, Sheffield, Hull, Middlesbrough, stb...
De a york-i szurkolók sem panaszkodnak, ugyanis olyan múlttal rendelkezik ez az egyesület, amelyről kevesen gondolták volna, hogy az FA-kupa elődöntőig jutott. Igaz ez 58 éve történt (1955). Azonban nagy sikernek könyvelik el a csapat háza táján, hogy az 1995/96-os FA- és Premier Liga győztes Manchester United-et elverték 0-3-ra az Old Traffordon egy Ligakupa összecsapás során. Bajnokság szempontjából a legjobb teljesítményét 1972/73-as szezonban érték el, mikor is feljutást érő helyen végeztek az angol harmadosztályban. Ezt követte két idény a "majdnem a legjobbak közötti" osztályban, majd szép lassan elkezdtek visszacsúszni a negyedosztályig. Jó pár évnek kellett eltelnie, hogy újra magasabb szinten játszanak. Ez az 1983/84-es szezont jelenti, amikor a legjobbak lettek a negyedosztályban, de ennél jobb eredményt a mai napig nem értek el. Sőt, sajnálatos módon a rosszul sikerült 2003/2004-es szezont követően elvesztették ligatagságukat, így kiestek az angol ötödosztályba, ahonnan csak a 2011/2012-es idényben sikerült felkerülniük újra a profi csapatok közé... nos, itt léptem én képbe! :)
Amit még mindenképpen meg akartam említeni, az pedig Jonathan Greening. Az a középpályás, akinek minimálisan, de kapcsolata van Magyarországgal. Mégpedig oly módon, hogy több évig a mi Gera Zolinknak volt a csapattársa a West Bromwich Albion-ban. De hogy jön ide Jonathan Greening? Nos úgy, hogy karrierjét pont a ebben a york-i csapatban kezdte, ahol 17 és 19 éves korában huszonnyolcszor lépett pályára. Ekkor figyelt fel rá a Manchester United játékosmegfigyelője, akik le is igazolták 1998-ban. Igaz csak tizennégyszer lépett pályára a vörös ördögök mezébe, ám mégis angol bajnoknak és bajnokok ligája győztesnek tudhatja magát. Pályára ugyan nem lépett a legrangosabb európai kupában, de mivel nevezve a szezon kezdetekor, így hivatalosan őt is megilleti ez a cím.
Ennyit a múltról és a sok információról, bele is kezdek FM-es karrierem leírásába...
Két év két osztálylépéssel
A csapatot a 2012/13-as szezonban önkényesen átvettem a szezon elején kinevezett, a premier ligát is megjárt Nigel Worthington-tól, ebből az okból kifolyólag nem tudott sokat megmutatni edzői kvalitásaiból. Na de a lényeg, hogy nagy lendülettel vághattam neki a Sky Bet League Two-nak. Az első idényben nem voltak nagy elvárások a vezetőségtől. Friss feljutóként a huszonnegyedik helyet lőtték be, ami valljuk be, egy huszonnégy csapatos bajnokságban nem nagy kihívás teljesíteni. A szezont öt ember elküldésével és kilenc (nyolcan ingyen) idecsábításával kezdtük meg.
A fizetésekkel nagyon nem tudtam variálni, ugyanis nem volt mivel. Minden poszton borzasztó gyenge volt a City, de van az a mondás, miszerint "végy egy jó kapust". Nos, így is tettem, mert a jelenlegi hálóőreim úgy nyelték a gólokat, mint Hildebrand a Valenciában. Ugyan sikerült az első meccsek során ingyen hoznom egy ex-blackburn-i kapust Eastwood személyében, de a fiatal játékos csak tűzoltásra volt elegendő. Ide hozatala pont arra volt megfelelő, hogy rendben tartsa a kaput Etheridge érkezéséig. Sajnálatos módon augusztusban nem sikerült kölcsönben elhoznom a Fulham-től, mert nem tudtam neki megadni azt a minimális fizetést, amit egy közepes játékosom megkeresett (nos itt voltak a gondok, hogy nem volt elég pénz a csapatnál). Viszont megkapta más csapattól a játéklehetőséget, de szerencsémre csak fél évig. Így mire kikönyörögtem a vezetőségtől, hogy ideigazolhassam végérvényesen, addigra pont lejárt a játékjoga a kölcsönegyesületénél, így januártól nálunk folytathatta pályafutását. Mondanom sem kell, hogy a kapuban megszűntek a hatalmas potyák, a végeláthatatlannak tűnő morális és képességhiánybeli problémák.
Ennek köszönhetően magabiztosan felkapaszkodtunk a tabella második helyére, ami természetesen automatikus feljutást eredményezett. Kezdetét vehette a harmadosztály, ahol sokkal nehezebb helyt állni egy anyagilag igen csak gyenge, frissen feljutott klubnak.
Szóval a Sky Bet League 3-ban már olyan csapatokkal hozott össze a sors, mint a nemrégiben még a Fradi anyaegyesületeként ismert Sheffield United-dal, a nemrég még elsőosztályú Birmingham-mel, Beckham híressé vált félpályás gólját jegyző Preston-nal, vagy éppen a gazdag tulajdonossal rendelkező, pár éve még Sol Cambell-t, Kasper Schmeichel-t soraiban tudó Notts County-val. Igen, a vezetőség itt sem szabott nagy elvárásokat, mindössze csak a bent maradást érő tizenkilencedik helyet kellett elérnem. Ehhez viszont pénzre volt szükségem, amit erre az idényre sem biztosított a klub számomra. Így rákényszerültem ismét, hogy minél olcsóbban oldjam meg az erősítést. Sikerült is ingyen hoznom pár hasznos futballistát, akik egyértelműen megszolgálták a bizalmat. Persze fizetésben nem is kértek keveset, de nem volt más választásom, mert alig akadt olyan értékelhető képességű kiszemelt, aki egyáltalán szóba állt velem, nem hogy még a liga legalacsonyabb fizetésével beérje.
Főként kiégett, alsóbb osztályokban sok tapasztalattal bíró személyeket hoztam a kezdőbe és a kispadra. A legnagyobb kihívást azonban nem a tisztes helytállás támasztotta, hanem a sok új játékos egy csapattá kovácsolása. Ugyanis összesen tizenhatan érkeztek és tizennégyen távoztak. Két kulcsjátékosom is távozott (jó pénzért), és a tavalyi házi gólkirályomat (Fletcher) is kölcsön kellett adnom, mert nem bíztam abban, hogy ilyen fiatalként meg tudja ismételni a tavalyi formáját. Meg persze jöttek jó képességű csatárok is, akiket előnyben részesítettem képességeik alapján.
A csapat kezdetben nemigen akart összeállni, ami szezonvégére valamelyest javult, de a tavalyi taktika sem akart flottul működni, mint a negyedosztályban. A kialakított helyzeteink magasan nagyobb arányban volt, mint ellenfeleinké (leszámítva pár nagyobb csapatot), de a gólok valamiért nem jöttek. Állítgattam, próbálgattam az egyéni taktikákon módosításokat végrehajtani, de hol jöttek, hol mentek a meccsek. Október közepén sikerült kikerülnünk a kiesőzónából, de annyira nagy volt a körbeverés a bajnokságban, hogy a tizenkilencedik helyen lévő pontom és az első helyen lévő pontjai között alig volt 10-12 pont a különbség. A szezon felénél azonban kaptam egy "felállás-taktika" tippet haveromtól, amit minimális személyre szabással, de alkalmazni kezdtem, mondván ennél rosszabb nem lehet. Nem is lett! Olyannyira, hogy a York City felkúszott a felsőházba, és a szezon végéig a levegőben volt a feljutást érő hatodik hely elcsípése. Az idényzáró pár összecsapás szorosra sikerült, "köszönhetően" az utolsó pár meccs alatt elhullajtott pontoknak, amiket simán kellet volna hoznom. A negyvenhatodik forduló előtt így nézett ki a tabella:
Ehhez még az is hozzátartozik, hogy mi a tizenkilencedik helyen a kiesés ellen küzdő Coventy ellen próbáltuk megszerezni a rájátszást érő győzelmet, addig a Stevenage és a Peterborough a huszonnegyedik, illetve a huszonharmadik helyen tanyázók ellen léptek pályára. Így a legnehezebb dolga nekem volt. A sors fintora, hogy a szezon első felében a kiesés ellen küszködő York City megkapta az esélyt a feljutáshoz, ellenben a Peterborough-gal szemben, akik csak döntetlent voltak képesek játszani, míg a Stevenage pedig 0 pontot szerzett az utolsó fordulóban. Ám nekik elég volt ez is a rájátszáshoz.
A rájátszásban első körben a Notts County-t kaptam, akik ellen első meccsen könnyedén nyertünk, majd egy borzasztóan peches visszavágón összesítésben döntetlent értünk el. Így jöhettek a tizenegyesek, ahol a szerencsének köszönhetően mi kerültünk ki győztesen. A mindent eldöntő, a szezon legfontosabb mérkőzése azonban a rájátszás döntőjében került sor, ahol a Stevenage-el kellett megbirkóznunk a Wembley gyepén. A 80. percig hittem a győzelemben, annak ellenére, hogy a 79. percben azonnali piros lappal kiállították kulcsvédőmet, az argentin Camano-t. De jött a hideg zuhany, mint ahogy az előző meccsen is. Kiegyenlített az ellenfél. Mindeddig teljesen kiélezett volt a mérkőzés, mondhatjuk, hogy kézben tartottuk a párharcot. De egy véleményem szerint nem kiállítást érő középpályán történő sima szerelésért piros lapot adni... Bizony, ezzel a bíró nagyon belenyúlt a meccsbe. Ami ezután jött, azt inkább nem is minősíteném. Mondjuk azt, hogy nagy szerencsénk, volt hogy kihúztuk a tizenegyes párbajig kapott gól nélkül.
Ez az osztálylépés már másabb volt, mint az ezt megelőzőek. Ugyanis valamivel több pénz állt a rendelkezésemre, és végre a szakmai stábomat is összeválogathattam kényem-kedvem szerint. Megnövelte a klub a megfigyelési zónánkat és megkezdte az ifjúsági központ fejlesztését is. A csapatot próbáltam egyben tartani, már akik képességeik alapján megfelelőek voltak a klub számára. Tehát kulcsjátékosaimtól nem kellett megszabadulnom, csak közéjük kellett beépítenem néhány új tagot. Nos az érkezők száma most sem volt tíz alatt, de szükség volt/van rájuk. Bár ez szezon végén fog kiderülni, ki mennyire hozta az elvárhatót.
A kaposvári Okuka-t végleg a csapathoz láncoltam egy kedvező szerződéssel, és a tavalyi harmadosztály gólkirályát (Enoch) is idecsábítottam. A fizetések már átlagosan 2-3 ezer font/hét -re rúgtak, ami nagy változás a tavalyi 1-2 ezerhez képest. Azt nem mondom, hogy a keretet sikerült sokkal fiatalabbá varázsolnom, de az tény, hogy a mostani átigazolási piacon sikerült egy-két olyan futballistát idehoznom, akikkel akár a jövőt is tervezhetem.
Az új idény nagyon jól kezdődött, a vártnál is jobban. A játékunk nagyon megnyerő, sok gólt rúgunk, de egyúttal sokat is kapunk. Pontosabban, annyit rúgunk, amennyit kapunk. Ez viszont kicsit elbizonytalanít, ugyanis a védelmen nagyon sokat erősítettem, de ez a bekapott gólok számát tekintve nem igazolódik. Bár azt hozzá kell tennem, hogy a legnagyobb csapatokkal sorsoltak össze az első bajnokikon: Leicester (4-4), Leeds (1-1), Nottingham Forrest (2-2), továbbá a tavalyi szezonkezdet is így indult, kb. 7 döntetlennel kezdtünk, majd megindultunk felfelé. A ligakupa első fordulójában is lejátszottuk az első kupameccsünket, ahol szintén 2-2-őt játszottunk, de büntetőkkel összejött a továbbjutás az alacsonyabb ligában szereplő csapat ellen.
A két év alatt elért eredményeimnek köszönhetően jött egy megkeresés is, ahol jóval magasabb fizetést ajánlottak, de én biztosan tudtam akkor is, hogy York City-t a Manchester United kedvéért sem hagynám ott, mivel ebből a csapatból a lehető legtöbbet szeretném kihozni. Amúgy a megkeresett klub nem más, mint a Real Madrid Castilla. Nem kis dicsőség egy lapon látni Di Stefano-t és az én nevemet :P
Szóval eddig nagyon jól alakulnak a dolgok, bár ha őszinte akarok lenni, a Sky Bet Championshop-ben nem sok babér fog teremni számomra. Azért itt már eléggé ki fognak ütközni az anyagi különbségek. Jóval gyengébb a keretem, mint mondjuk a másik húsz csapatnak.
Mivel folyamatosan variálom a taktikáimat (hol ez jön be, hol az), olykor még egy-egy mérkőzést is két taktikával játszok le, ezért mindhármat megosztom. Nem mondom hogy tökéletesek, de nekem beváltak. Az első, amivel nagy menetelést folytattam a harmadik ligában. A másodikat már sokkal ritkábban használom. Jelenleg ezt próbálom alkalmazni a mostani idényben, a harmadik pedig az, amelyikkel cserélgetni szoktam az elsőt. Az egyéni taktikákról nem teszek fel képet, mert akkor több kép lesz a posztban, mint sor az egész írásban. De tény, hogy az első és harmadik felállásnál fontos volt az egyénre szabott taktika is.
- 1 -
- 2 -
- 3 -
A klubról pár információ. Camano, a csapatkapitány, talán az arcán is látszik az elszántság. Nagy igazolás volt két éve, remélem nem csak a negyed- és harmadosztályban állja meg a helyét, hanem a másodosztályban is. Személy szerint az első osztályban is pályára léptetném csapatkapitányként, de félek, hogy addigra visszavonul. mindenesetre a képeken is látszik, hogy nem egy atom stabil, jó felszereltségű klubról van szó, de némi szerencsével, hatékony kerettel és taktikával bármi elérhető.
York City sajnos nagyon kis költségvetéssel működik, így a stadionépítés is várat magára. Ha csak nem sikerül valami úton-módon nagyobb csapat stadionját bérelni. Bár ez még csak a jövő zenéje.